41. Érzések hálójában
Zayn szemszöge
- Hol vannak már? - járkált föl - alá Paul a nappaliban.
- Nyugi biztos hamarosan megjönnek!
Személy szerint örültem, hogy nem kell figyelnem az enyelgésüket. Nyilván féltékeny vagyok, de ez így van jól. - nyugtatgattam magam. Gondolom Nessa jelenleg utál, amitől a szívem darabjaira tör. Ha belegondolok, hogy Harryhez bújik, megcsókolja… Mért’ pont Harry? Én nem vagyok elég jó?
- Szerintem hívjuk a rendőrséget! - emelte fel a telefont Louis.
- Ugyan már még csak tíz óra. - legyintett Niall. - Ahogy Harryt ismerem, biztos huncutkodik Nessával.
- Néha igazán befoghatnád a szádat, Niall. - álltam fel idegesen.
Ebben a pillanatban kicsapódott a bejárati ajtó. Harry lépett be röhögve majd belépett Ő. A szívem kihagyott két ütemet. Imádom, amikor oldalra van fonva a haja. Mosolya kétszáz faktoros volt. Megpillantott, lehervadt a mosolya. Miért csinálod ezt velem?
- Hol voltatok? - támadta le őket egyből Paul.
Harry rámosolygott Nessára.
Én ezt nem bírom tovább. Kettesével szelve a lépcsőfokokat a szobámba mentem. Hangosan becsaptam az ajtót, hogy tudja miatta csak is MIATTA vagyok ilyen állapotban.
Belerúgtam az ágy szélébe. Fájdalmamban beleharaptam az alsóajkamba. Bele fogok őrülni, ha így megy tovább. Hallottam, ahogyan elbúcsúzik a többiektől és feljön a lépcsőn. Lépései közeledtek majd pontosan a szobám előtt megállt. Legszívesebben kirontottam volna, de türtőztettem magam. Mindössze párpillanatig tartott, mégis boldog voltam. Háttal neki dőltem az ajtónak reménykedve, hogy talán Ő is épp ezt teszi. Reményem szertefoszlott, amikor meghallottam, hogy újra elindult.
De legalább a közelemben van. - gondoltam. Leültem az ágyamra és az ölembe húztam a laptopom. Túl korán van ahhoz, hogy álomba szenderüljek. Felnéztem Twitterre. Jobban mondva a gép volt a portálhoz csatlakozva én egészen máshol jártam. Szerelmes lennék? Vagy csak szeretet hiányos? Lehet, hogy mind a kettő! Nessa csillapítaná ezt az érzelmi kavalkádot. Beszélek én itt marhaságot. Nessa, Harryt szereti!
Fészkelődés ütötte meg a fülemet. Mi van ezekkel? Ránéztem az órámra. Már éjfél is elmúlt. De ez, hogy lehetséges? Már az idő érzékemet is elveszítettem. Lehajtottam a gép tetejét és az ágyra dobtam. Felvettem a földre hajított mackónadrágom. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam. A konyhából fényszűrődött ki. Somfordálva lementem a lépcsőn. Kivettem egy esernyőt a tartójából, ha egy betörővel van, dolgom leütöm. Ha én leszek a gyorsabb. Persze, hogy én leszek a gyorsabb. A konyhában csak a kinyitott hűtő világított. Éhes a betörő?
- Mit csinálsz? - kérdeztem erényesen. Bár ez rossz döntés volt a részemről, hisz lehet, hogy fegyver van nála, míg nálam csak egy esernyő.
Az illető felegyenesedett… Nessa. A gyér világítás megvilágította gyönyörű arcát. Láttam, hogy mosolyogni akar, de nem tette. Nem adta meg nekem ezt az örömöt.
- Nagyon ijesztő vagy azzal az ernyővel! - fintorodott el. - Ha annyira tudni akarod tejért jöttem. Szokásom felkelni az éjszaka közepén, hogy csillapítsam a szomjam.
Mindezt olyan közönnyel mondta, hogy az már fájt. Végig a szemembe nézett még akkor is, amikor beleivott a tejbe. Elégedett arccal becsukta a hűtő ajtaját. Oda a csöppnyi világosság. Ő magát nem láttam csak a sziluettjét, amint épp felém jön és gyengéden kikerül. Elvesztettem a fejem, Megragadtam a csuklóját és visszarántottam. Fájdalmasan felszisszent.
- Utálom, hogy így beszélsz velem! - préseltem ki a szavakat magamból.
- Hogy beszélek veled, Zayn?
Imádom, ahogyan a nevemet mondja. Hisz így hívnak ütődött!
- Rengeteg gúny van a hangodban.
- De jó nekem! Jó éjt! - kirántotta a kezét a karmaim közül.
Rettentő nagy düh volt bennem, de a vágy még nagyobb volt. Utána futottam. Akkor értem utol, amikor már a szobája ajtaját csukta be. Kezemmel visszalöktem. Hangosan felnyögött jelezve, hogy nem tetszik neki a látogatásom. De engem ez a tény hidegen hagyott. Becsuktam magam után az ajtót. Ismét megragadtam a kezét, mikor tudatosult bennem, hogy fel akarja oltani a lámpát. A sötét most nekem kedvez.
Neki nyomtam a falnak.
- Zayn…
Könyöröghetsz! Közelebb léptem hozzá oly annyira, hogy éreztem, ahogy a mellkasa fel – lemozog a lélegzéstől. Végig húztam a derekán a kezem. Nem szólt semmit, helyette inkább lehunyta a szemét. Felbátorodtam. Gyengéden megpusziltam a kulcs csontját. Összerándult. Olyan finom volt a bőre. Nyelvemmel végig nyaltam a nyakát. Elértem a füle mögé. Megcsókoltam a lágy részt. Felnyögött és végül ellökött magától.
- Tényleg az akarod, hogy ilyen legyek? - hangja elkeseredett volt. - Azt szeretnéd, hogy csaljam meg Harryt? Teljesen képtelenség! Szeretem Őt! Jobban, mint hinnéd! Kérlek, ne tedd ezt velem!
- Engem nem szeretsz? Hiszen engedted csókjaimat.
- Lehet… De soha többet! Zayn szeretlek, de Harryt jobban!...
42. Taylor
Vanessa szemszöge
Zayn arca megfeszült, amikor kimondtam az érzéseimet. Vége, nem tagadhatom tovább. Nyilván érzek valamit iránta, de eltompul Harry iránti szerelmem miatt. Szeme könnyben úszott. Szörnyű lelkiismeret furdalásom támadt!
De helyesen cselekedtem!
~~~~
Reggel, amikor felébredtem szörnyen éhes voltam. Meglátszik, hogy nem vacsoráztam. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Beletúrtam kócos hajamba. Utálom, hogy reggelente ilyen kupi van a szobámba, mintha előző este bomba robbant volna. Felhúztam a teljesen lehúzott redőnyöm. Remek esik az eső! - állapíttatom meg. Imádlak Anglia. Bánatosan kifújtam a levegőt majd lementem a konyhába.
- Jó reggelt! - Zayn ült az asztalnál.
Most komolyan Öreg fiú miért kell mindig Őt az utamba tolnod? Jó, mondjuk az is igaz, hogy egy légtérben lakunk.
Kedvesen - oké megpróbáltam kedvesen - inteni neki. Úgy láttam az arcán, hogy nem fogja felhánytorgatni a múlt estét, így én sem említettem. Elvettem az asztalról egy croassont.
- Nyugodtan maradhatsz!
- Öhm… Nem mert még takarítanom kell. – válaszoltam zavarodottan.
Még, hogy vele reggelizem… kösz nem! A szobámhoz vezető úton bekebeleztem a reggelinek szánt töltött kiflit.
Akkor lássunk hozzá.
Először beágyaztam majd a tiszta ruhákat összehajtva beraktam a szekrényembe.
- Kopp - kopp. - mímelt kopogást Harry.
Elmosolyodtam.
- Vajon ki lehet az?
- Nem is tudom… Talán a herceged?
Átöleltem. Imádom, hogy magasabb nálam. Fölém tornyosuló teste egyfajta biztonságot nyújt. Belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Elrendeztem.
- Mit is? - hangom tompán hangzott.
- Már el is felejtetted? - nevetett. - Most hétvégén elmegyünk velnessezni.
Ez pont jól jött. Most úgy is elég feszült a helyzetem ebben a házban.
A nap hátralévő részét a szobámban töltöttük. Filmet néztünk, beszélgettünk és rengeteget romantikáztunk. Mit akarhatnék még?
- Harry! - kicsapódott az ajtóm. Niall csapzottan állt előttünk. Valószínűleg kint volt az esőben.
- Mi történt, haver?
- T - T - Taylor történt!
- Itt van? - biztos vagyok benne, hogy még a pupillám is kitágult a megilletődéstől, na meg az undortól.
Niall aprót bólintott.
Ránéztem Harryre. Sajnálkozva nézett vissza rám. Várta a reakciómat. Megvontam a vállam tettetve, hogy engem nem zavar. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Mielőtt ki ment volna megpuszilta a kezemet.
Niall még mindig az ajtómban állt nyitott szájjal. Idegesen néztem rá, mire olyan gyorsan eltűnt, hogy csak az illata maradt hátra. Azért még egyszer utána ordítottam.
- Niall, te barlanglakó!
Szinte kitépte az ajtót a zsindelyből, de becsukni azt nem tudja. Felkeltem és ahelyett, hogy becsuktam volna lementem a nappaliba. Meg kell adni a tisztelet, igaz? Leültem a nappaliba és vártam, mikor fárad be a kisasszony. Úgy tettem, mintha nagyon érdekelne a tv. Pedig a teleshop ment. Louis jött hozzám kezében két csokival. Az egyiket mosolyogva át nyújtotta.
- Csak, mert olyan sovány vagy!
- Kösz, ezt bóknak vettem! - haraptam bele a csokiba.
Meghallottam, amint kinyitódik az ajtó. Kezdődjék a színjáték. - gondoltam. Harry a nappali előtt állt meg kezében a bőrönddel.
- Sziasztok! - köszönt Louis kelletlenül.
- Loui! - ölelte meg Taylor. - Á, te vagy a sminkes csaj.
Ez volnék én a Sminkes Csaj! Harry zavarában lehajtotta a fejét. Mosolyt festettem az arcomra.
- Szólítsak, Nessának!
- Nessa! Nem ígérem, hogy megjegyzem! - Harryhez fordult. - Hol is a szobád.
Harry úgy tátogott, mint egy hal. Vicces lett volna a látvány, ha nem lettem volna annyira féltékeny.
- Sajnos nem alhatsz a szobámba!
- Elnézést?
- Tudod Taylor, Harry… gyengélkedik! - szólalt meg Louis.
- Beteg vagy H?
Ismét itt van az a bizonyos H!
- Igen az. Szörnyen beteg! Gyere, felviszlek a vendégszobába és közben elmesélek neked mindent. - karolta át Taylort, kivette Harry kezéből a táskát és szinte erőszakkal felvitte az emeletre.
Harry kapva az alkalmon magához ölelt. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, de helyette viszonoztam az ölelést. Mindössze pár másodpercig tartott a mennyország ugyanis Taylor magához szólította.
- Ne felejtsd, gesztenye! - gyors csókot nyomott a számra majd felfutott a lépcsőn.
Alig várom, hogy elmenjen pedig még csak most jött. Visszaültem a kanapéra. Inkább vagyok a földszinten, minthogy a szobámban legyek és azon kattogjak, hogy vajon mit csinálnak kettesben. Átkapcsoltam egy zenecsatornára. Pitbull és Christina Augleira közös száma ment. Feltekertem a hangerőt és elfeküdtem a kanapén. Néha táncolva élvezem, a zenét máskor csak fekszem, és hallgatom, közben gondolkozom. Remélem, Harry nem esik kísértésbe. Mivel be kell látnom Taylor nem csúnya lány.
- Persze, mi angolok mindig ezt csináljuk a szabadidőnkben! - hallottam meg Louis hangját.
- Bizony! - helyeselt Harry.
Louis a szemével jelzett, hogy menjek vele. Ez meg mit akar. Mikor elhaladtam Harry mellett krákogni kezdett. Visszanéztem rá, mire kacsintott. Louis a konyhába terelt. Kivett a szekrényből egy üres üveget.
- Taylor üvegezni akar! - jelentette be.
- Nem kérdeztem.
- Jaj, ne legyél, már ennyire flegma inkább örülj.
- Minek kéne örülnöm, Louis?
- Annak, hogy segítek nektek. Harry megkért, hogy kössem le a csajt. Mást meg nem tudtam kitalálni. - vonta meg a vállát majd a kezembe nyomta az üveget.
Örömömben elmosolyodtam.
- Imádlak! - öleltem meg.
- Inkább szólj a többieknek.
Bólintottam majd a fiúk keresésére mentem. Liamet kint a kertben találtam. Gitározgatott. Niall a szobájában lapult. Megkértem, hogy legyen olyan kedves, szóljon Zaynnek is.
Mindannyian lent ültünk a nappaliban. Idegességemben ettem. Taylor totál eksztázisba esett a játék miatt. Mi is próbáltunk vidámak, lenni.
- Szeretnék pörgetni! - mosolygott Taylor.
Amint kimondta már pörgött is az üveg.
- Felelsz vagy mersz, Zayn? - kérdezte.
Száját csücsörítette úgy gondolkozott. Végül kimondta.
- Felelek!
- Ú, de bátor valaki! - gúnyolta Liam.
Zayn hozzá vágott egy díszpárnát.
- Mikor voltál utoljára nővel? - még csak a füle sem rebbent meg úgy tette fel a kérdését Taylor.
- Ezt, hogy értsem?
- Mondjuk mikor… csókolóztál utoljára. Számít a majdnem szeretkezés is!
- Ó, oké. - mosolyodott el. - Tegnap este.
A szívem kétszázzal vert. Még szerencse, hogy nem kérdezi meg, hogy kivel történt meg majdnem. Nem is volt majdnem! Tudtam magamon uralkodni! Zayn következett.
- Harry, felelsz vagy mersz?
- Merek! – vont vállat.
- Csókold meg Taylort!
Amint kimondta rám nézett és gúnyos vigyort villantott. Hogy én mennyire utállak! Taylor már csücsörítette a száját, amikor Harry felállt.
- Én nem játszom!
- Nem már H egy kis csók nem árthat! - nyafogott „T”.
- De! Vagyis tudod… fertőzés! - magyarázkodott.
Ami azt illeti hálás voltam Zaynnek ezért a hülye feladatáért, hiszen nem nekem kellett véget vetnem a „bulinak”. Én is felpattantam majd azzal az indokkal, hogy még szántalan dolgom van lefekvésig kimentem a nappaliból. Egyáltalán nem volt semmi munkám, de inkább halára unom magam, mint hogy a csaj arcát kelljen néznem. Nem a szobámba mentem helyette felvettem a balerina cipőmet és elmentem otthonról. Bár már esteledett, de az utcák még nyüzsögtek az emberektől főleg fiatalokkal. Csak bolyongtam, úti cél nélkül.
Szép mondhatom! Egy hetem sincs, és végleg elhagyom az országot és ahelyett, hogy Harryvel vagyok az utcákat járom. Elővettem a telefonom, hogy megnézzem, milyen napot írunk. Csütörtök. Egy nap és hétvége vagyis velness hétvége Harryvel (remélem).
És hat nap az indulásomig.
Haza mentem. Ez is vicces úgy emlegetem, hogy haza. De legbelül tudom, hogy már csak hat napig nevezhetem így. Mikor visszaértem már mindenki a szobájában volt. Lekapcsoltam a külső villanyt majd bezártam a bejárati ajtót. Felmentem a lépcsőn. Automatikusan befordultam a szobámhoz vezető útra, de meghallottam Harry szobájából kiszűrődő furcsa hangokat. Megtorpantam.
Ezek nyögések!
Még a szívverésem is megállt. Ezek most tényleg… azt csinálják? A keserűségemnél már csak az idegességem volt nagyobb! Nem érdekel, hogy azt ígértem meg (magamnak), hogy nem csinálok bajt, de ami sok az sok! Nagy hévvel Harry szobája elé csörtettem. Az erő kiment belőlem és fel kellett tennem magamnak tennem a kérdést vajon tényleg szeretném látni, hogy Harry megcsal?
- Nessa! - Harry hangja a hátam mögül jött.
Megfordultam.
- De… Te… nem vagy ben? - mutattam a szoba ajtajára.
- Megengedtem, hogy elfoglalja az én szobámat reménykedve, hogy menedéket kapok nálad.
- De nyögdécsel. Azt hittem, hogy Te és Ő…
Harry arca érdekes formát öltött. Közelebb jött hozzám. Erős kezével magához vont.
- Hiszen mondtam, Nessa… Gesztenye!...
39. Kemping
- És ne felejtsd, el befújni magad különben meg fognak zabálni a szúnyogok! - ölelt magához Louis.
Legalább ezerszer elhadarta nekem, hogy vigyázzak magamra, én pedig ezerszer megígértem, hogy egyben fogok haza jönni.
- Nyugi, csak két nap az egész és, amúgy is ott lesz mellettem Harry, Ő majd megvéd!
- Ettől félek én is! - forgatta a szemét Paul.
Feladóan sóhajtottam. Már akkor nem örült annak az ötlenek, hogy kempingezni megyünk Harryvel, amikor először vetettük fel. Elmondása szerint Angliában veszélyes erdőkben aludni, mivel bármilyen állhat, megtámadhat minket. Hát abban biztos lehet, hogy nem fogok farkasokat ölelgetni.
- Ezt már megbeszéltük! - vettem a hátamra a táskám. - Kijelölt helyen fogunk sátorozni nem pedig a vadonban.
- Remélem Harryből nem fog elő bújni a Tarzan!
- Pedig az tetszene! - kacsintottam rá majd megöleltem. - Két nap és itt vagyok!
Már csak két hetem van vissza a nyárból és ezt a kevéske időt Harry mellett akarom eltölteni. Átsétáltam a nappaliba. Az összes fiú (Harryn kívül) a kanapén terpeszkedett. Niall ölébe ültem, amíg Harry bepakolt a kocsiba
- Húú, mehetünk! - jött be mosolyogva Harry.
Egyből felpattantam. Mindenkit megöleltem - Zayntől csak szóban köszöntem el. Persze Louisból ismét kijött az oltalmazó bátyó.
- Tessék beleírtam az emlékeztetőbe néhány fontos dolgot, mert te képes vagy elfelejteni mindent! - nyújtotta át a telefonomat.
- Kedves, Louis nem viszünk magunkkal telefont, csak a természet és mi, ez a mottónk. Igazam van, Harry?
- Mi van akkor, ha bajotok esik? Nem is tudtok szólni nekünk! - aggodalmaskodott Paul.
- Majd füstjelekkel kérünk segítséget, mint az indiánok. Szóval figyeld az eget! - Harry ezt viccnek szánta, de nem talált be senkinél.
Az volt a legjobb ötlet, ha gyorsan elhúzzuk a csíkot onnan. Kocsiba szálltunk és célba vettük a táborhelyünket. Útközben végig fecsegtem. Mióta felszálltam arra a helikopterre felettébb boldog vagyok. Néha még Dó is kimegy a fejemből. Aggódom érte, de már nem vagyok depis hála Harrynek.
Szóval a boldogságom miatt rengeteget beszéltem. Nem egy adott témáról főleg össze nem illő dolgokat párosítottam össze. Tegnap este például elkezdtem mesélni egy rém sztorit Niallnek amit még az öcsémtől hallottam. A történet közepénél meguntam és végül azt kezdtem el ecsetelni, hogy miért nem szeretem a spenótot. Anya soha nem szerette, ha ilyen vagyok persze örült, hogy minden rendben van körülöttem, de váltig állítja azért, mert boldog az ember nem kell mellé bolondnak is lennie.
Harryt egyáltalán nem zavarta szerintem még élvezte is a helyzetet. Rengetegszer mondogatta, hogy pont a bohóságom miatt szeret. Bekanyarodtunk a táborhelyre. Kétszárnyú vaskapu választotta el az országúttól. Egy A4 – es méretű fehér fémlemezen fekete betűk hirdették: Idegeneknek belépni tilos! Harry oldalán egy bank automatára emlékeztetett masina állt. Bepötyögte a számot. Nyikorogva kinyitódott a kapu. Magyarországon is előszeretettel védik a táborhelyeket, de nem ennyire. Pedig kétlem, hogy Angliában veszélyesebb banditák, mint nálunk. Bár ki tudja? Harry, mint ugyebár egy „vasember” nem engedte, hogy cipekedjek. Na, jó megengedte, hogy a kardigánomat vigyem, amit útközben levettem magamról.
Első feladatunk volt felállítani a sátrat. Könnyen ment, mindössze egy és fél óránkba telt. Második feladat fát keresni, hiszen tábortűz nélkül nem ugyanaz a sátorozás. Harry ügyesen előkészítette a fákat, de még nem gyújtott alá. Az idő négy óra lehetet. Bár nem vehettem biztosra, mert nem volt nálam óra mindössze a megérzésemre hallgathattam.
- Játszunk! - pörgette a kezében Lux labdáját, ami Hello Kittys volt. - Mondjuk röpizhetnénk.
- Rendben, de legyen tétje.
- Ó, a kislány nagyban szeret játszani. Tetszik.
Elmosolyodtam. Őszintén ki mondaná meg, hogy három év van köztünk?
- Akinél először esik le a labda annak…
- Teljesítenie kell a győztes három kívánságát! - vágott a szavamba.
Beleegyezően bólintottam.
A „meccs” elkezdődött. Az elején nyeregben éreztem magam és ezt hangsúlyoztam is. De, mikor Harry belemelegedett elvesztettem a kontrolt… Ő nyert! Ideges lettem, de nevettem. Általában, ha vesztek sírok, de most más a helyzet.
- Az első kívánságom…
- Csak ne legyél mohó! - figyelmeztettem. - Ha gyorsan elhasználod, a kívánságod megbánod, mert később fognak eszedbe jutni a jobb ötletek.
- Ne aggódj emiatt a legjobbat már rég kitaláltam.
- Akkor hadd halljam!
- Majd, ha eljön az ideje! - mosolygott és lehúzta a pólóját. - Most pedig szeretném, ha megmasziroznád a hátam. A táskámban van a Thai krémem. Nekem nem engedte meg, hogy bármiféle kence – ficét hozzak, de ő persze elhozhatja a Tahi krémét.
Bementem a sátorba. Nagy nehezen megtaláltam a krémet. Ezt az izét használják a masszőrök is. Szép… Tudta, hogy valamiben nyerni fog és muszáj lesz azt csinálnom, amit ő akar.
Mikor kiléptem Harry egy kiterített lepedőn hasalt. Most aztán órákig nyomkodhatom. Mellé térdeltem, de így nem tudtam volna rendesen megmaszirozni. Lovagló pózba ráültem a fenekére. Azt hittem csontos lesz, de nem. Elég rugalmas és puha volt ? így hát elkezdtem rajta ugrálni.
- Nessa, ha így folytatod, beindulok! - dörmögte.
Hangosan felnevettem, de leálltam. Felpattintottam a tubus tetejét. Belenyomtam az átlátszó zselét a tenyerembe. Vanillia illata volt. Összedörzsöltem a tenyerem és maszirozni kezdtem.
- Mmm… Nagyon jól csinálod! - dicsért.
- Köszönöm.
Egy órán keresztül kényeztettem, de nem bántam örültem neki, hogy élvezi. Azért hagytam abba, mert elaludt. Leszálltam róla, kivettem egy papír zsebkendőt és letöröltem róla a maradék krémet. A lemenőnap narancssárgára színezte a bőrét. Mosolyogtam, amikor egy kicsit horkantott.
~~~~
A tűz vidáman ropogott. Áldom az okos fejünket, hogy jó meleg hálózsákot hoztunk. Mert lehet, hogy nyár volt, de este lehűlt a levegő. Egymás mellett ültünk törökülésben és a tüzet néztük.
- És akkor a második kívánságom. - csapta össze a tenyerét.
- Ki vele! - sóhajtottam.
- Azt szeretném, ha megígérnél valamit.
Rá akartam vágni, hogy bármit, de Harry arcát látva megvártam, míg befejezi. Csupasz combomat pásztázva reménykedtem, hogy olyat kér, amit meg is tudok fogadni.
- Ha haza mész… - nyelt egyet. Mindkettőnknek nehéz volt erről beszélni… főleg nekem. - Látogass el ahhoz a villanyoszlophoz ahol először találkoztunk.
Felkaptam a fejem. Harry végig engem nézett miközben beszélt és most is állta a tekintetem. Folytatta:
- Szeretném, ha azon a helyen véget vetnél minden dolognak, ami hozzám köt. Mert én nem leszek képes, ahhoz túl sokat jelentesz a számomra. Gondolom nehéz lesz, de nem annyira, mint nekem. Én minden reggel úgy fogok felkelni, hogy tisztában leszek azzal, hogy annál a villanyoszlopnál örökre búcsút mondasz nekem. De mégis ezt kérem tőled, mert hülyeség lenne elhitetni egymással azt, hogy újra találkozunk… Ígérd meg. Ígérd meg, Nessa!
Mintha gyomorszájon rúgtak volna. Nehezen vettem levegőt. Nem igazság ilyet kérni tőlem. Túlságosan szeretem! Szemem könnybe lábadt, de nem engedhettem, hogy lecsorduljon az arcomon ezért gyorsan kipislogtam.
- Ígérem! - suttogtam.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Kezembe nyomta a nyársat, amin négy szem pillecukor volt. Próbálj mosolyogni! Próbálj mosolyogni! - kérleltem magam. De nem ment elvégre most ígértem meg a lehetetlent. A tűz fölé raktam a nyársat.
- Szerinted nem elcsépelt szó a „szeretlek”? - a tűz megvilágította a szép arcát.
- Valamilyen szinten az. Néha még olyankor is használjuk, mikor nem is érzünk úgy.
- Pontosan. De mi szeretjük egymást! Ezért kéne, keresnünk egy másik szór erre, nem gondolod? Mondjuk gesztenye.
- Gesztenye?
- Gesztenyebarna a szemed!
Elmosolyodtam. Levettem egy pillecukrot és beleharaptam. Éreztem, hogy figyeli, mit csinálok. Fél szemmel ránéztem szobor arcán féloldalas mosoly játszott. Ásítást mímelt.
- Késő van jobb, ha lefekszünk. - javasoltam.
Feltápászkodott, hogy utána kétrét görnyedve bebújjon a sátorba. Én nem utánoztam, négykézláb könnyebben megy.
A hálózsákok ki cipzárazva voltak leterítve. Lefeküdtem Harry mellé. Egyből az oldalára fordult és felkönyökölt. Fölém ereszkedett és gyengéden megcsókolt.
- Gesztenye! - mosolyogtam rá.
- Gesztenye!
Beletúrtam göndör hajába. Lehunyta a szemét. Megcsókoltam.
- Most lép be a harmadik kívánságom. - suttogta majd visszacsókolt.
De ez most más volt. Túlfűtött jóformán kétségbeesett. Mindketten egyre gyorsabban vettük a levegőt. Semmi nem létezett a világon, csak Ő és a tudat, hogy az enyém, csak is az enyém.
Keze lassan felfelé araszolt a pólóm alatt, figyelve a reakciómat. Hevesebben csókoltam. Ekkor feljebb emelte a pólót a hátamon egészen fel, én pedig felemeltem a karomat, hogy segítsek neki levenni. Most csak a melltartó takarta el a dekoltázsom. Ő is lehúzta a pólóját és rám feküdt. Félbe szakította a csókunkat. Végig tanulmányozott, mintha fényképet csinált volna minden pontomról. A hátam alá nyúlt a melltartó kapcsomat kereste. Egy kicsi felültem, amíg levette rólam. Vállamtól fogva gyengéden visszanyomott. Rám nehezedett és újra megcsókolt. Csupasz felsőteste az én csupasz felsőtestemen leírhatatlan érzés volt. Nem bonyolódtunk durva csókba. Helyette a nyakamat csókolta. Először gyengéden majd erősen szívni kezdte. Hangosan felnyögtem. Lejjebb csúszott. Végig csókolta a kulcscsontomat. Egyre lejjebb ment végül elért a mellemhez. Végig puszilta a körvonalát. Ismét lejjebb csúszott. Elérte az alhasamat. Mikor végignyalta hangosabban és kéjesebben nyögtem fel, mint valaha.
Nem volt vissza út. Ismét egymáséi lettünk…
40. Dóri döntése
A sátoron átszűrődő cirógatta fedetlen kezemet. Már egy ideje fent voltam, de nem vitt rá a lélek, hogy felkeljek. Egyre jobban zavart, hogy csukva a szemem, de így is érzékelem a fényt, ami a szemhéjamon vérpirosan izzott. Feljebb csúsztam és belefúrtam az arcom Harry nyakába. Így sokkal jobb. - állapítottam meg. Bár aludni nem tudtam, de legalább gondolkozhattam egy picit.
Most, hogy így ilyen közel vagyok Harryhez hihetetlen, hogy valaha is elváljunk egymástól. Hihetetlen és mégis igaz. Hamarosan haza megyek. Még a gondolattól is kiráz a hideg és ettől megijedek. Néha olyan érzésem van, hogy képes lennék feldobni az eddigi életemet Harryért. Ha megkérne rá, hogy maradjak, vele igent mondanék. Den kéri… Nem kérheti. Szeret ezt többször is bebizonyította, ezért se ajánlhatja fel ezt a lehetőséget. Nem akar elszakítani a családomtól. És én?
Én tényleg ilyen könnyen lemondanék róluk? Anyuról? Apuról? Ricsiről? Liliről? Dóriról? Mindenesetre nehezen tenném meg az egyszer biztos. Mostanában elég gyakran kell emlékeztetnem magam arra, hogy engem szerető család vár. Át karoltam Harry derekát, amitől megmoccant. Kinyitottam a szemem.
- Jó reggelt, szépségem! - rekedt hangja véget vette gondolatmentemnek. Pont az Ő hangja kellett ahhoz, hogy újra boldog legyek.
- Én kelltettelek fel?
- Talán. - mosolygott.
- Bocs! - belepusziltam a hajába. - Éhes vagyok.
- Adj öt percet és olyan finom reggelit rettyintek, hogy megnyalod mind a tíz ujjad.
Az öt percből egy óralett. Már akkor tudtam, hogy nekem kell reggelit csinálnom, amikor Harry teste újra elernyedt majd mély álomba szenderedett. Így hát felkeltem megraktam a tüzet, előkotortam a hátizsákból egy serpenyőt és megsütöttem a tojásokat majd a baconokat. Valószínű, hogy a finom illattok ébresztettél fel Harry.
- Elfelejtettem valamit, mi? - mosolygott rám bocsánatkérően.
A „valami” a reggeli készítést takarta.
- Semmi baj! - nyújtottam át egy tányért neki. - Azon gondolkoztam, hogy mikor újra a városban leszünk, elmehetnénk egy velness szállodába. Nem rossz ez a hely, de azért nem nekem való a nomád élet.
- Túltárgyaltuk. - kacsintott.
Mikor kicsi voltam akkor sem repestem az örömtől a sátorozástól. Ne higgyétek azt, hogy nem szeretem a természetet csak… nem tudom elviselni, ahogyan a természetben kell viselkedni. Csendben fogyasztottuk el a reggelit.
- Tudod, hogy melyik filmnek vették itt fel egy részletét? - törte meg a csendet.
- Az az érzésem, hogy mindjárt megtudom.
- Ha - ha. Amúgy a Tűz Serlegét.
- Harry Potter féle Tűz Serlegét?
- Pontosan.
- Wáá… El se hiszem, hogy Daniel Radciffe talán pont itt gubbasztott ahol én.
Egy kicsit elragadtattam magam. Harry kérdően nézett rám. Megvontam a vállam majd felálltam.
- Sétáljunk egy kicsit. - javasoltam.
Odaadóan mosolygott. Lassan sétáltunk kéz a kézben. Bár tegnap este eltudtam felejteni, mit kért tőle Harry, de most folyton ott cseng a fülemben. Mintha megakadt volna a lemez.
Megtorpantam. Harry úgy két lépést tudott tenni mivel a kezem nem nyúlt tovább. Épp nyitotta a száját, hogy megkérdezze mi ütött belém, de inkább hallgatott. Olyan szorosan öleltem át amilyen szorosan csak tudtam.
Ennyit mára. - emlékeztettem magam. Elvégre még nem kell búcsúzkodni.
Dóri szemszöge
- Nincs semmi bajom! - ordítottam ki a szobámból. - De már ezerszer elmondtam!
Gondoltam, hogy ez lesz, ha haza jövök, de nem tehettem mást. A plafont bámulva eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Felültem, de túl gyorsan ahhoz, hogy meglássam a lábam. Elkapott a hányinger. Sajnos a helyzetem rosszabbodott, azóta, hogy visszajöttem. Bár azt hittem rosszabb már nem lehet. Tévedtem.
Forró könnyem csurgott le az arcomról megállapodott az államon majd a kezemre koppant. A családom abban a tudatban van, hogy elmúlt, de messze nincs vége… Csak most kezdődött.
A hasamon korbács ütés nyomai látszanak, míg a lábamon mély vágások. Néha azt képzelem, hogy amőbázik rajtam. Nem várhatok tovább. Elővettem egy papírt és egy tollat. Nem szándékozom megszökni mindössze, Nessának írtam levelet. Mikor végeztem kikutattam egy borítékot. Jobb lesz így! - hajtogattam magamnak.
Kiszanáltam az összes cuccomat, és amelyikre szükségem volt bepakoltam a legkisebb bőröndömbe.
Megkerestem a telefonom és tárcsáztam apu számát. Elmondtam neki, hogy egy darabig hozzá szeretnék költözni. Nyilvánvaló, hogy örülni fog a hírnek. Hát még akkor, hogy örült mikor megmondtam, hogy még ma Pécsre utazom. Most jön a neheze! – gondoltam miközben a bőröndömmel kimentem a konyhába.
- Anya! - szóltam neki.
- Kész az ebéd. - anya hangja vidámsággal volt tele. Sajnálom, hogy el kell rontanom a kedvét.
- Anya!
- Mhh? - fordult meg.
Mosolya lehervadt, amikor meglátta a bőröndömet.
- Egy darabig apához költözöm!
Anya lerogyott a mellette lévő székre. Átkeresztelhetnének Ünneprontónak.
- Nem vagyok elég jó anya? - kérdezte szipogva.
- Nagyon is az vagy! Összetehetném a kezem, hogy ilyen jó vagy hozzám. De most el kell mennem. Beszéltem apával is… Beleegyezett.
- És mi lesz velem? Egyedül hagysz?!
- Visszajövök, esküszöm! Csak most hagy elmenni.
Egy ideig csendben ült. Kivett a zsebéből egy papír majd trombitálva kifújta az orrát.
- Rendben! - bólintott. - De azért még kivihetlek az állomásra?
Mosolyogtam, de legbelül átkoztam magam. Hálátlan gyerek vagyok! Beültünk a kocsiba, csöndben utaztunk mindaddig, amíg Nessáék háza elé nem értünk.
- Megállni egy kicsit?
- Persze.
A ház előtt Ricsit és Lilit láttam játszani. Mély levegőt vettem és kiszálltam.
- Sziasztok! - mosolyogtam.
- Helló. - köszönt Ricsi.
- Nézd mit kaptam! - futott hozzám Lili majd a kezembe nyomta „Az én kicsi pónim” kék változatát.
- Nagyon szép, Lilipusz! - öleltem meg.
- Lilipusz? - kuncogott. - Ez jó!
- Ricsi, beszélhetnénk?
- Aha! - hagyta abba a dekázást. - Lili… pusz, menj játszani!
- Oké! - vont vállat majd bement a kertbe.
- Figyel, én most elutazom. Valószínű, hogy sokáig maradok. Arra kérlek, hogy ezt a levelet ad át Nessának, mikor haza ér!
- Rendben. - válaszolt szórakozottan.
- Kérlek, nagyon fontos!
- Bízz bennem! - kacsintott és folytatta a focizást.
Remélem, valóban odaadja. Talán a barátságunkat menti meg ez a levél. A barátságunkat és az életemet!..
