25. Egyszer hopp máskor kopp...

... Beletúrt a hajamba. Alsó ajkamat megnyalta nyilván "nyelves" csókot szeretett volna, de én nem engedtem. Még nem! A kezem a csípőjén volt. 
- Bár szavakkal nem tudom elmondani mit érzek irántad, de remélem ezt a gesztust érted!- zihált a fülembe.
- Igen... vagyis talán.
- Talán? Várj megmutatom még egyszer!- mosolygott majd nedves száját ismét az enyémre tette. Ám most sokkal több szenvedély, volt benne. Belemosolyogtam a csókunkba.
- Így már minden világos!- nevettem.

Dóri szemszöge

- Én nem így ismertem meg ezt a lányt!- csóválta a fejét Paul.

- Mert ő nem ilyen! Csak ugye tanult tőled egyes mást!- vágtam oda neki.

- Hát...ööö... Menj aludni!

Megforgattam a szemem majd fel mentem a lépcsőn. Mivel a szobám a folyosó végén van ezért úgy döntöttem, hogy előbb lezuhanyzok majd utána megyek csak be.

__________.:*:.__________

Mikor végeztem betekertem magam a törölközőbe majd a szobámba mentem. Nagyon furcsállottam, hogy nyitva van a szobám ajtaja. Csak nem valami betörő rejtőzködik ott? Á, dehogy azt Paul észre vette volna. Settenkedve mentem el az ajtóig.

- Niall te mit keresel itt?- léptem be.

- Nem tudom.- vakarta meg a tarkóját.

- Oké... Nem akarok tapintatlan lenni, de ki mennél? Át szeretnék öltözni.

 Niall némán bólintott majd elindult. Én bejeb léptem a (saját) szobámba. Háttal, voltam Niallnek ezért nem vettem észre, hogy kulcsra zárja az ajtót.

- Mit művelsz?- kerekedett ki a szemem.

- Mint már mondtam nem tudom!

- Talán beszívtál?- próbáltam viccesre fordítani a helyzetet.

- Nem kell nekem kábítószer, hiszen ha csak rád nézek elkábulok. Főleg így. Mondták már neked, hogy nagyon jól áll a törölköző?!

- Jó ez nem vicces!

- Nem annak szántam.

- Hát pedig én így vettem észre!- mordultam rá majd az ajtóhoz léptem, hogy ki nyissam, de Niall meg akadályozott.

- Add vissza a kulcsot!- parancsoltam rá.

- Nem!- fogta meg a kezem majd magához húzott.

- Niall...

- Legyél ma az enyém!

Most esett csak le, hogy mit szeretne. Mivel nekem még doha nem, volt barátom így még ártatlan vagyok szexuális téren. És az is maradok jó darabig! Az elsőnek különlegesnek kell lennie! De ez se nem különleges, se nem szerelemből tenné.

- Mocskos szemét láda!- mondtam ki azt ami az elsőnek az eszembe jutott.- Én egy érző ember vagyok akár hiszed akár nem! Nem állíthatsz csak be a szobámba azzal, hogy "Gyere dugjunk". Mond csak el ment az eszed? Ha nem bírsz a véreddel akkor rendelj egy guminőt és azzal bármit megtehetsz. Vagy keres egy ribancot abban úgy is jó a te fajtád! Most pedig tűnj a szemem elől!- téptem ki a kezéből a kulcsot majd mint egy őrült úgy nyitottam ki az ajtót.

- Én...én..- kapkodta a levegőt.

- Még mindig itt vagy?

- Bocsánat!

- Takarodj ki!- üvöltöttem torkom szakadtából. 

Ismét hátat fordítottam neki. Szememből kicsordult néhány kósza könnycsepp. Hallottam ahogyan becsukja maga mögött az ajtót. Az ágyamon van az én hőn szeretett mackóm ami hatalmas. Még öt évesen kaptam karácsonyra a nagyapámtól aki rá két napra hagyta el az élők sorát. Tehát megfogtam a mackót török ülésbe leültem a földre majd olyan szorosan ahogyan csak lehetett megöleltem. Ki akart használni! Azt hitte, hogy könnyű préda vagyok. Legalább most megtudta, hogy én nem olyan lány vagyok! De, hogy is feltételezhette? Nem adtam neki rá okot. Nem kacérkodtam vele. Sőt amióta itt vagyok két mondatnál többet aligha beszéltünk. Erre tessék... Le sül a pofámról a bőr. Értitek még én szégyellem magam. Holott nem én akartam lefeküdni vele. Az Isten szerelmére a sex hatalmas felelősséggel jár. Lehet, hogy ma még csak egy könnyű élvezet holnapra pedig már egy babát hordok a szívem alatt. Ne nem! Én még nagyon fiatal vagyok ezekhez a dolgokhoz! Valahogy összeszedtem magam elsétáltam a szekrényig kivettem egy rövid gatyát hozzá egy Mickie Mouse-os pólót. Ez is megteszi pizsinek. Bebújtam az ágyba majd nyakig betakaróztam. Az esőt hallgatva elaludtam.

Nessa szemszöge

- Louis megmondta!- puszilta meg a homlokom Harry.

- Mégis mit mondott meg?

- Hogy te leszel az a lány aki megváltoztat.- csókolt meg.- Csurom víz vagy!

- Te is!- nevettem.

- Gyere a közelben parkolok.

- Harry?

- Tessék?

- Megkaptad az első csókodat az esőben!

Harry 200 wattos mosolyt villantott majd ismét egy csókot lehelt a számra. Megfogta a kezem majd átsétáltunk a túl oldalra. Ha egy kívül álló ránk nézne egyből az esne le neki, hogy mi sík hülyék vagyunk. Nem is ellenkeznék velem hiszen andalogva sétálgattunk felhőszakadás idején. 
- Véletlenül nem Tamtamba parkoltál?- vontam fel a szemöldököm.
- Nyugi ott van.- mutatott előre közelebb mentünk és beszálltunk.
- Ne ezt nem hiszem el!- ütött a kormányra.
- Mi a probléma?
- Készen állsz egy romantikus éjszakára a hátsó ülésen?- fordult hozzám.
- Erre mondhatok nemet?
- Nem! Kifogyott a benzin. Oda kint zuhog az eső bár nekünk már mindegy.- nevetett.- Holnap majd elmegyek a benzin kútra.
- Nekem jó itt is. Csak a fűtést kapcsold be kérlek.
- Kérésed számomra parancs!
 Míg ő bekapcsolta a hősugárzót addig én hatra mentem az anyós ülésről. Harry is csatlakozott. Rá tettem a fejem a mellkasára.
- Jó éjt!- néztem fel rá.
- Neked is!- csókolt meg.
Kijelenthetem, hogy ez egy őrült éjszaka, volt...

_________________________________________________________________________
Bocsánat, hogy ennyit késtem, de el romlott a gépem. Megpróbálom hamarabb hozni a következőt!!
 Köszönöm a kommenteket.
IMÁDLAK TITEKET

24. Hoppáré

Sejtelmesen néztem Harryre. Próbáltam kiolvasni valamit a szeméből, de nem volt értelme. Világos zöld szeme most teljesen besötétedett. A világ csak úgy pörgött velem legszívesebben haza mennék és bebújnék az ágyamba. Úgy látszik nem akar megszólalni. 
- Na jó elegem van!- löktem el magamtól.- Ma még megszólalsz vagy hozzak ide egy ágyat, hogy le tudjak feküdni?
- Látod ez vagy te!
- Ezt meg, hogy érted?
- Kiszerettem, volna önteni a lelkem neked erre te mindent elrontasz!
- Elrontok? Már meg bocsáss nézz csak rám.- mutattam végig magamon.- Mit látsz?
Harry ajkába harapott majd fejem búbjától egészen a lábfejemig végigmért majd hátat fordított nekem.

- Egyszerű kérdést tettem fel, de te nem tudtál rá válaszolni.- eddig bírtam vissza tartani a zokogásom.- Számítok én neked egyáltalán? 

Lélegzetem és csak a sírásom hallatszott. A sikátor teljesen kiürült csak mi ketten, voltunk. A kocsma ami az előbb még nyitva, volt most sötétbe burkolózott. Minket is csak egy lámpa pózna világított meg. Soha nem, voltam még ilyen állapotban. A sírás kivette az egész erőmet, de nem tudtam megnyugodni. Arcom úgy szívta be a könnyem, mint egy szivacs valószínű, hogy ez miatt piros.

- Kérdeztem valamit!- ordítottam rá.

- Mit akarsz mit mondjak?- hallottam szipogó hangját.

- Hogy mit akarok? Az igazat! Szeretném, ha válaszolnál a kérdésemre. Számítok én neked?

- Nessa... Mért nehezíted meg?

- Ez mért nehéz? Nem tudod rá a választ?

- Mért te tudnád?

- Igen.

- Újabb hazugság tőled!- nevetett fel.

- Miben hazudtam neked?

- Mindenben!- fordult velem szembe.

- Én mindig őszinte, voltam. Soha nem hazudtam neked semmiben! Próbáltam minél jobb barátod lenni, de ez úgy látszik nem jött le neked!

- Nessa...

- Kérlek hadd fejezzem be!- fogtam be a száját.- Nekem minden álmom az volt, hogy megismerhesselek. Soha nem hittem volna, hogy majd egy kicsiny kis magyar városban az élet azt hozza, hogy mi találkozzunk. Talán a sors akarta így. Tudtod nélkül vagy tudtoddal édes mindegy, de sok mindent tanítottál nekem. Megtapasztaltam, hogy két nap ismertség után igenis tud az ember veszekedni. Tudod mi a vicces? Imádok veled veszekedni, mert tudom, hogy mindig kibékülünk. Vannak olyan napok amikor a hátam közepére se kívánlak, de ez elmúlik hiszen nekem igenis sokat számítasz!- mosolyodtam el halványan majd letöröltem a könnyem.

- Most erre mit mondjak?- nézett le a cipőjére.

- Semmit. Semmit nem kell mondanod.

- Nessa én nem vagyok ilyen lelkizős fajta nekem nem mennek az ilyen dolgok. 

 Nem akartam ehhez bármit is hozzá fűzni nem is tudtam volna. Eleget halottam. Azt hiszem ez egy jó lecke, volt számomra. Én ebből nem kérek. Utoljára rá néztem- arcán tanácstalanságot véltem felfedezni.- majd elsétáltam onnan. Az eső elkezdett esni. Nem hallottam Harry lépteit hogy utánam jönne, csak az eső lecsapódását a földre. Az utcák kihaltak. Placs; placs; placs Angliára ez a legjobban jellemző hang a sok eső miatt.

- Nessa!- futott utánam majd megragadta a karom és maga felé fordított.

- Mi van?- kérdeztem ám válasz helyett megragadta a nyakam majd megcsókolt...

____________________________________________________________________
Mivel ez elég rövid részt lett ezért SZERDÁN (este felé) fent lesz a folytatás!
Addig is legyetek rosszak! :D
xx bebe

23. Understand me?

- A Big Ben teljes szerkezete hat méter hosszú, két méter széles. A gyártási költségek csökkentésére a kerék fogait és egymáson csúszó alkatrészeit simára köszörülték. Egyébként a kovácsolás nyomait nem távolították el. Dension a nagy óra gyártásának, megkezdése előtt elkészítette az óra modelljét, ami maga is tekintélyes szerkezet...- magyarázta el az idegen vezető a Big Ben-ről a tudni valókat. 
Hogy az igazat megmondjam nem figyeltem. Körbe-körbe tekingettem. A kedvem a béka feneke alatt, volt. Minden más foglalkoztatott. Nem is tudom mihez hasonlítani a mostani érzésemet. Boldog voltam hiszen az álmaim városában  vagyok viszont szomorú is. Mhh nem is értem, hogy mit keresek én itt? Eszembe jutott, hogy haza megyek, de ezt eltöröltem. Az életem nem egy telenovella nem betanult szöveg alapján beszélek. Ez az életem és, ha most elmegyek akkor vesztes vagyok. Hát itt leszögezem csak, hogy tudjátok én soha nem vesztek. Müller Vannessa egy kiegyensúlyozott lány. Pontosan ezek jellemeznek az álmaimban. Ha a valóságot kell elmondanom akkor én egy örök vesztes vagyok. Elég felhoznom Harryt példának. 
- Köszönöm kedves figyelmüket! Következő állomásnál kérem tolakodás nélkül hadják el a járművet.- utasított minket ismét az idegen vezető. 
Nos a programnak vége, de a napnak még nincs. Egyet azért megtanított az én édes drága nevelő apám. Ha félsz valamitől (akkor a repüléstől) idd le magad. Jelen pillanatban az érzelmeimtől rettegem. Leszálltam majd elindultam. Még mindig nem tudtam merre megyek.
"- Csak egyenesen a sárga köves úton!"- gondoltam. 
Kétlem, hogy nekem adnak szeszes italt, de Istenkém Anglia fő városában vagyok próbálkozni csak lehet. Egy zsákutca végéből zenét halottam meg. Ahol zene van ott pia is. Legalábbis legjobb esetben. Így hát befordultam majd követni kezdtem  a zenét ami egyenesen egy Ír pub-ba vezetett. Ezt meg kell mutatnom Niallnek. Mély lélegzetet vettem majd bementem.
- Jó napot.- köszöntem a bárpultosnak.
- Jó napot! Személyit kaphatnék?
- Hát... én...nem...
- Nyugi csak vicceltem.- nevette el magát.- Mit adhatok?
- Valami ütőset. 
- Akkor egy Ír whisky rendel.
- Rendben.- vontam meg a vállam.
 Míg kitöltötte az italom addig végig mértem a telepet. Rengetegen voltak. Zömmel férfiak. Egye fene legalább szokom a társaságukat.
- Váljon egészségedre.- tolta elém a whiskys poharat.

Harry szemszöge

- Szép volt!- tapsolt Dóri mikor vége lett a próbának. 

Komótosan a törölközőért nyúltam majd letöröltem az izzadságot a homlokomról. Meg kell mondanom manapság elég fáradékony vagyok. Talán az éjszakázások miatt. Vajon mit csinálhat Nessa? Biztosan otthon ül és nézi a Zack és Cody a fedélzeten-t. Próbáltam vele beszélni reggel, de a fiúk nem engedték állításuk szerint nem, volt idő pletykálkodni. Nem hiszem, hogy ő a tegnap estén rágódna. Én viszont másra nem tudok gondolni. Fogalmam sincs mért tettem azt amit. Bár Liam időben jött ki. Híve maradt a Daddy Direction becenévre. Mindig megakadályozza, hogy valami hülyeséget csináljak.

- Beszélni szeretnék veled!- jött hozzám Liam (emlegetett szamár).

- Tessék állok rendelkezésedre.

- Várlak a büfében.- hangja szigorú, volt.

Vajon mit tehettem? Amikor Liam arcán egy gödröcske sincs akkor tudom, hogy baj van.

- Itt vagyok.- ültem le vele szembe.

- Mi, volt tegnap este?

- Bizonyára sötét.

- Styles nincs jó kedvem.

- Az én hangulatom sem valami kitűnő.

- Mi van közted és Nessa között?

- Barátok vagyunk.

- Ó, értem. Vagyis nem igazán. Általában a barátok nem szoktak csókolózni.

- Tessék?

- Harry tegnap megcsókoltad őt!

- Nem, nem és nem!- kiabáltam el magam.

- Ember vedd le a hangerőt!

- Liam én nem csókoltam meg! Csak...

- Csak? Ugyan már köztudott, hogy többet érzel iránta. 

- Elegem van belőletek!- álltam fel feldúltan.- Nem tudjátok felfogni, hogy én nem úgy nézek Vanessára? Ha annyira tudni szeretnéd nem csókoltam meg és nem is tervezem.

Tudtam, hogy ha nem megyek el onnan valakinek neki esek. Na nem vagyok az az ideg beteg fajta akiből se perc alatt előjön az állat. Csak elegem van abból, hogy mindig ezzel jönnek. Próbáltam elengedni a fülem mellet, de már nem megy. Ahogy kiértem az utcára fejemre húztam a kapucnimat. Gyalog mentem hazáig. Kikellet szellőztetnem a fejem. Már sötét, volt ránéztem az órámra ami tíz órát mutatott. Ez a nap is munkával telt.
- Lehet, hogy Harryvel császkál valamerre!- halottam Paul hangját amint benyitottam a házba.
- Sziasztok.
- Én mondtam!- szólalt meg Liam.
- Harry mond, hogy tudod merre van Nessa.- nézett rám reménykedve Dóri.
- Nincs otthon?
- Ezt nem hiszem el senki nem tud róla semmit?!
- Hívtátok már Lout? Talán nála van.
- Nincs nála ugyanis ő Texasban van a családjával. Egyszerűen elnyerte a föld.

Nessa szemszöge

- És tudod mi a vicc ebben a történetben?- kérdeztem elég spicces állapotban egy idegen férfitól.

- Nem. Mi?

- Hogy eljöttem csak miatta a világ másik végéből erre ő le se szar!- nevettem, de a könnyem csak úgy folyt mint a zápor eső.

- Gyönyörű lány vagy találsz magadnak jobbat és helyesebbet!

- Erre igyunk Miguel!- emeltem fel a whiskys üveget.

- Engem Nicknek hívnak.

- Ezt mondom én is.

Számhoz tettem az üveget majd egy jókora korttyal jutalmaztam meg magam. Zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Csiga lassúsággal előhúztam.

- Na tessék ő hív, látod?- tettem az orra alá.

- Biztos hiányzol neki. Vicceljük meg!

- Hogyan?

- Bízd csak rám enged, hogy én beszéljek vele!

- Felőlem.- adtam oda neki majd felálltam.- Kimegyek a mosdóba.

Szédelegve a női mosdóba mentem. Belenéztem a tükörbe megijedtem saját magamtól. A hajam kócos, volt szemfestékem szinte az államig folyt a sok sírás miatt. A mosdó kagylóra támaszkodtam majd a tükör segítségével mélyen a saját szemembe néztem. Bár a könnytől és a fájdalomtól alig láttam. Le sem tudnám tagadni azt a rengeteg fájdalmat ami bennem lapul. Csalódtam saját magamban. Csalódtam Harryben, Dóriban és mindenki másban. De sebaj ezen a napon megtanultam, hogy nem szabad előre tervezni, hiszen abból nem lesz semmi. Megengedtem a vizet majd lemostam a sminket, hajamat felkontyoltam. 

- Na mit mondott?- ültem vissza a bár székre.

- Hogy meg fog ölni!

- Mármint téged?

- Pontosan.

- Nyugi nem tudja hol vagyunk!- legyintettem.

- Dehogynem tudja. Elmondtam neki.

- Mért?

- Valakinek haza kell vinnie.

- Itt hagysz?

- Nem engem téged.

- Nem megyek sehova!

- Muszáj lesz! De még nincs itt úgyhogy tessék!- tolt elém egy koktélt.- Alkohol mentes.

- Akkor nem kell.

- Meg kell, hogy igyad.

Alkohol mentes? Mi vagyok én? Talán kiskorú? Na jó igen, de akkor is ne most jusson az eszébe. Főleg, hogy már totál elvagyok ázva. Szép lassan szürcsölgetni kezdtem. Ha jól éreztem ( bár nem vagyok benne biztos a sok piától) kiwi íze volt. A dübörgő zene hirtelen lassú szerelmes szerenáddá változott. Most komolyan, a halálomat kívánják? 

- Egy dupla...- kezdtem el a mondandóm amikor valaki megragadta a karom és leráncigált a székről. Megszólalni sem volt időm szempillantás alatt kint termettem.

- Mond csak elment az a maradék eszed is?- ordított rám Harry.

- Nem kell kiabálni nem vagyok süket!

- Csak részeg. Mért kellet így leinnod magad?

- Hagy békén.- rántottam ki a kezem a kezéből.- Nem kell beszámolnom neked.

- Ez nem válasz. Tudod mennyire aggódtunk érted? Egy cetlit sem hagytál! Mért egy vadidegen palitól kell megtudnom, hogy te egy kocsmában vagy?

- Mért? Mért? Mást nem tudsz? Állandóan a kérdéseiddel jössz. Már unom! Érted? Ahhoz képest, hogy "aggódtatok" értem elég későn hívtatok. Mikor vettétek észre, hogy nem vagyok otthon? 

Válasza a síri csend. Harry ismét a földet pásztázta. Normális esetben itt hagynám, de most nem fogom.

- Látod Harry kicsit sem számítok neked. 

- Ez nem igaz tudod jól!

- Nem tudok én már semmit!- sírtam el magam ismét.

- Ne csináld ezt! Utálom, ha sírni látlak.- húzott közel magához majd a homlokát az enyémre tette.- Nessa olyan rég elakartam valamit mondani, de soha nem, volt alkalmas. Én.....

22. Egyedül...

Na most, hogy páran megfenyegettek meghoztam a részt! :D Én nem akarok és nem tudok azzal a tudattal élni, hogy gyilkos fantáziájú Directionerek nyúlnak át a monitoron és megfojtanak :DD ezért itt is az új fejezte. Remélem tetszeni fog!! xx bebe

 Éreztetek már olyat, hogy a fellegekben vagytok, de mégsem jó érzés? Nos én ebben a pillanatban ezt érzem. Harry zihálása egyértelműen jelezi, hogy kíván valakit, de nem engem. Biztos Emma kikosarazta. Akármit is mondtam/mondok róla ő akkor sem az a "könnyű nőcske". Bár néha fesztrál a közelsége, de be kell vallanom, hogy nem ribi. Már épp, hogy pár centi volt köztünk. Akármennyire nem akartam, hogy kellék legyek a sakk tábláján nem bírtam mozdulni. 
- Nessa te...- jött ki a szobájából Liam.
Harry elugrott mellőlem. Nos hát igen ebből látszik, hogy nem vállalna fel nyíltan. Mért fáj ez annyira? Hiszen csak egy fiú a sok közül. Lehet, hogy csak a rajongásom hatalmasodott el rajtam és ezt érzem szerelemnek. Egyáltalán nem, voltam zavarban Liam előtt. Mért is lettem, volna? Nem történt semmi. Azon kívül, hogy Harry aljasan kiakart használni. Még egy indok ami alá támasztja azt a tényt, hogy mi soha nem fogunk egy párt alkotni. Legalábbis ebben az életünkben. 
- Netán valamit megzavartam?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem dehogyis.- nevetett Harry.
Pff.. Vajon örül neki, hogy Liam kijött? Hát persze, hogy örül ez a csicska ( már bocsánat a szóhasználatért). Jobb lesz, ha vissza húzódom a kis házikómba. Elértem azt az élet szakaszt, hogy egy teknőshöz vagy bármelyik állathoz akinek a hátán ház van ahhoz hasonlítom magam. Utoljára Harryre néztem- aki zavartan a földet pásztázta- majd felrohantam a lépcsőn. Amilyen hangosan csak tudtam becsaptam a hátam mögött az ajtót. Biztos vagyok benne, hogy mindenki felébredt a házban. Tuti, hogy reggel ez miatt még kapni fogok. 
- Én barom! Én répalé!- dobtam egy hasast az ágyamra.
Mért vagyok ekkora gyökér? Manapság folyamatosan leblokkolok. El kéne mennem egy dokihoz. Vagy csak letörnöm a kupidóm hegyes nyílvesszőjét mondván neki: " Az anyádat lőveld az Ámor nyilaiddal."

__________.:*:.__________

- Szerinted felfog ébredni?- halottam Niall hangját.

- Azt olvastam, ha intenzíven nézzük az alvó embert akkor egy idő után felébred!- ütötte meg Zayn hangja a fülemet.
- Akkor ne vegyük le róla a szemünket.
- Ti meg mit kerestek a szobámban?- mordultam rájuk majd a takaróm alá bújtam.
- Látod én meg mondtam, hogy ez hatásos.
- Jól van Zayn te mindent tudsz!- nevetett Niall.
- Nem csak a tökéletes  kinézetem miatt kaptam azt a becenevet, hogy amaZayn, hanem az eszemért is.
Hát ezt nem hiszem el. Ezek most komolyan itt tárgyalják ki, hogy Zayn milyen tökéletes? Mindjárt kiugrok az ablakon.
- Hallod vissza ne aludj!- ugrott rám kettőjük közül az egyik.- Kukucs.
- Niall mi lenne, ha leszállnál rólam?
- Világ vége!
- Hát akkor figyelj mert most be fog következni.- löktem le magamról illetve az ágyról. Hatalmas koppanással ért földet.
- Ez fájt.
- Nessa ugye tudod, hogy szeretlek?!- húzta le rólam a takarót Zayn.
- Mi kéne, ha vóna?
- Mért gondolod, hogy akarok valamit?
- Zayn ismerlek.
- Csinálnál reggelit?
- Mért nem Dórit nyüstölöd? 
- Mert nincs otthon.
- Hogy mi van?
- Úgy látszik nem csak zsémbes ma reggel, hanem süket is.- állt fel a földről Niall.
- Elment az egyik barátnőjével város nézésre.- vett ki a szekrényemből egy farmer nadrágot Zayn.
- De hisz azt beszéltük meg, hogy együtt fedezzük fel a város!
- Ugyan Nessa ne vedd a szívedre csak barátkozik! Öltözz fel és gyere le reggelit csinálni.- puszilta meg a homlokom Niall majd elhagyta a szobám Zayn kíséretében.
 Szóval Dóri nélkülem ment el város nézésre. De mért? Amióta barátnők vagyunk arról beszéltünk, hogy milyen muri lesz ketten Londont felforgatni. Erre tessék... itt hagy. Hogy lehet neki már barátnője? Csak egy napja vagyunk Londonban. Én alig ismerek valakit itt. Nehezen kiszálltam az ágyból majd felöltöztem.
- Mit szeretnétek enni?- léptem be a konyhába, de nem volt bent senki.

Ezek meg hova tűntek? Az előbb még itthon voltak. Jobbra pillantottam majd a hűtőn észre vettem egy kis cetlit. Közelebb mentem majd elolvastam:

"Nessa elkellet mennünk próbára. Remélem nem haragszol

meg, ezért. Minden esetre ha

valami baj van csak kiálts!

puszi: Harry, Liam, Zayn, Niall, Louis Paul."

- Egyedül vagyok!- ordítottam egy akkorát, hogy szerintem még szomszédok is meghallották.

Tudjátok mi vagyok én? Egy szar kupac nem más! Mindenki itt hagyott. Dóri elment császkálni az új barátnőjével. Nem adok egy hetet és le leszek váltva. Többé nem én fogom a legjobb barátnő helyet betölteni Dóri szívében. Na és a fiúk kirángattak az ágyból mert ők éhesek aztán elhúznak. Szép mondhatom. Hát jelentem nem fogok itthon ücsörögni. Felkaptam a dzsekim majd elindultam azt nem tudom hova. Hamar a belvárosba értem. Megláttam azt a járműt amire olyan régen fel szerettem, volna ülni. 
- Elnézést nem tudja merre lehet venni jegyet a piros buszra?- kérdeztem egy idegen járókelőt.
- Látja azt a boltot ott magával szembe?
- Igen.
- Ott lehet megvásárolni. Gondolom turista ezért olyan jegyet kérjen ami el visz minden nevezetességhez.- mosolygott.
- Köszönöm. Köszönöm szépen.- viszonoztam kedves gesztusát.
Úgy tettem ahogyan mondta megvettem a jegyet majd felültem az emeletes piros buszra. Olyan érzésem támadt mintha én is benne lettem volna a One thing klipjében. Minden ugyan olyan. Csak az érzés nem. Felírtam egy cetlire mit várok Londontól. Mindig nálam van. Első pontban Harry szerepel. Harry aki a barátom. Csak kár, hogy én nem barátságot érzek iránta. Kijelenthetem, hogy jelenleg London számomra egy nagy csalódás!...

21. Nem így terveztem...

- Nessa!- kerekedett el a szeme.
Én csak mosolyogtam mint egy vadalma. Nem tudtam megszólalni nem is ment volna. De ahogyan láttam Harry is így, volt. Ott álltunk egymást nézve. Olyan mintha ezer éve nem láttam, volna pedig csak két hét telt el. A hátam mögött a fiúk pusmogását hallottam gondolom nem értik, hogy mért nem szólalunk meg. Hát igazából magam sem tudom csak... mert.
- Azt hiszem mi most elmegyünk.- lökte ki a fiúkat az ajtón Liam.
Ketten maradtunk. A szívem hevesebben kezdett verni pedig higgyétek el így is sebesen dübörgött. Mivel szavakkal nem tudtam kifejezni magam így közelebb mentem hozzá és olyan szorosan amilyen szorosan csak tudtam megöleltem. Kis növésű vagyok mindössze a válláig érek. Beszívtam férfias illatát ami egyszerre bódít és andalít. 
- El se tudod képzelni, hogy mennyire hiányzott az ölelésed, a hajad illata na meg a flegma beszéd stílusod.- mosolygott a hajamba.
- Képtelenség, hogy a flegmázásom is hiányzott!
- Pedig de. Nem tudom mért, de kedvelem a parasztokat.
- Hékás!- löktem el magamtól.
- Gyere vissza!- tárta szét a kezét.
- Először kérj bocsánatot!
- Nem kérek bocsánatot azért mert mindent szeretek benned!- lépett közelebb majd ismét a karjaiba vont.
Hát van nála kedvesebb, helyesebb ember? Nos, szerintem nincs. Ilyen meghitt alkalmakat általában megszokták zavarni és tádááá most sincs más kép.
- Kopp-kopp.- nyitott be az öltözőbe Emma.- Nahát te is itt vagy?
- Nem olyan rég érkeztem meg.
- Ja gondoltam, hogy te is itt vagy valahol hiszen a cinkos társad is csatlakozott ami szerény kis családunkhoz.
- Dórira célzol?
- Harry akkor indulunk?- mintha nem is kérdeztem, volna semmit Harryvel kezdett kommunikálni.
- Öhm... hát...- vakarta a fejét Harry.
A pumpa felment bennem. Úgy éreztem magam mintha láthatatlan lennék. Pedig aztán nem. Itt állok vörös szemekkel talpig csicsás ruhában, ez nem elég feltűnő? Harry ide-oda kapkodta a fejét. Biztos vagyok benne, hogy most dönti el melyikőnket válassza. Nem várom meg a végét. 
- Nyugodtan menj csak.
- Nem haragszol meg érte?- vonta fel a szemöldökét.
Nem-e? Dehogynem. Vedd már észre, hogy miattad jöttem ide! És nem pedig azért mert én világ életemben sminkes akartam lenni. Erről szó nincs.
- Mint már mondtam nyugodtam mehetsz.- legyintettem majd elfordultam tőlük és úgy tettem mintha valamit keresnék a táskámban.
- Akkor szia!- ölelt meg hátulról majd kiment és hangosan "becsukta" az ajtót.
Hát nem így képzeltem el a viszont látást. De ez az én hibám ha leszáll a szememre a rózsaszín köd akkor senki sem tud kirángatni az álmaimból. Anyu tévedett Harryvel nem illünk össze. Mindössze csak barátok vagyunk. Se többek se kevesebbek. Emma egy kígyó. Vagy inkább egy pióca. Tudjátok ő az a csendes gyilkos fajta. Azt nézi ki belőle az ember, hogy aranyos mivel csendes, de közben pedig egy nagy pííííp (jobb lesz, ha ezt a szót képzeletben inkább kisípoljátok).
- Megölöm eskü, hogy kinyírom!- rontott be Dóri.
- Mi történt?- töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról.
- Veled mit történt?
- Lényegtelen.
- Nem lényegtelen! Mesélj.
- Először te.
- Az előbb láttam Emmás Harryvel kézen fogva kisétálni az épületből.
Ajkamba haraptam így akartam elkerülni a zokogást ami már a sarkon, volt.
- Erre most mit mondjak? Gondolom együtt vannak.
- És ezt csak így mondod?
- Mért, hogy kéne mondanom?- álltam fel majd körbe-körbe kezdtem járkálni.- Mi csak barátok vagyunk.
- De más is lehet köztetek.
- Köztünk? Igazad van köztünk van Emma.- nevettem fájdalmasan.
- Tudod, hogy értettem.
Bár ne tudtam, volna. Így csak még fájdalmasabb. Mért futok olyan szekér után ami soha nem fog felvenni? Hol van a női büszkeségem? Eljöttem ide avval a reménnyel, hogy talán meglátja bennem azt a valakit akit keres. Bár gőzöm nincs, hogy kit vagy mit keres egy lányban.
- Eljött az a pillanat, hogy összecsomagoljatok!- nyitott be Paul.
- Mért hova is megyünk?- vonta fel a szemöldökét Dóri.
- Mint már mondtam azelőtt mielőtt idejöttünk, volna hogy velem és a fiúkkal fogtok lakni. 
Ó, szuper mindjárt kiugrok a bőrömből. Más nem hiányzott a nap 24 órájában látnom kell. Megöleltem Dót majd Louhoz mentem. Mivel nem ismerem még ki magam a városban ezért megkértem Pault, hogy vigyen el Luxékhoz mivel Lou elvolt foglalva.

4 órával később

- Végeztem.- zuhantam le az ágyra.

Kész rémálom, volt kipakolni a bőröndből. A házat már körbe jártam. Egyedül. Bizony egyedül vagyok ebben a rohadt nagy házban. Dóri edzésen van Paul a boltba ugrott le a fiúk... biztos London utcáit járják. Szerintem azt sem tudják, hogy beköltöztünk. A ház hatalmas összesen nyolc szoba van és ugyan ennyi fürdő. Nagy nappali, és konyha. Igazi legény lakás luxus kivitelben.

- Megjöttem!- kiabált Paul.

- Melyik boltban voltál? Jobban mondva melyik országban?

- Jó talán egy kicsit késtem.

- Kicsit? Négykor mentél el és már nyolc óra van. Na és a fiúk merre vannak?

- Egy rendezvényre hivatalosak és ugye bár én vagyok a testőrük így elkellet kísérnem őket. De Harry nem, volt velük. Egy kicsit aggódom.

- Nem kell Emmával randizgat.

- Emma? Az a szőke lány?

- Az az.- bólintottam miközben kipakoltam a papírtáskából a cuccokat.

- Szerinted össze illenek Harryvel?

- Mit szólnál ha ma meleg szendvicset vacsiznánk? Csinálok a fiúknak is.

- Kérlek válaszolj.

- Nem én vagyok a jó Isten, hogy megállapítsam ki illik és ki nem egymáshoz.

- Szóval nem illenek össze!

- Én nem ezt mondtam.

- Hát persze.

Nem, volt értelme veszekedni vele Elkezdtem készíteni a szendvicseket. Más fél óra alatt el is készült.

- Szia szia szia!- futott a konyhába Niall majd megölelt.

- Végre, hogy haza értetek!

- Elég gagyi, volt a buli. Dóri?

- E...- nem tudtam befejezni mert becsapódott az ajtó.

- Megjöttem!

- Most már itthon van.- mosolyogtam.

- Akkor én..én.. most.

- Szia Niall.

Most mondjátok meg hát nem cuki? Szerintem bele szeretett a barátnőmbe. 

- Nessa nem szeretnéd élvezni a társaságunkat?- kiáltott Louis.

Megfogtam a szendvicses tálcát majd kimentem a fiúkhoz.

- Te egy angyal vagy!- puszilt meg Liam majd elvett egy szendvicset. Leültem Zayn mellé.

- Hol van Niall és Dó?

- Elvonultak a szobájukba.

- Én is követem a példájukat. Hosszú nap, volt a mai sok meglepetéssel. Jó éjt.

- Menj csak, de holnap nem úszod meg!- fenyegetőzött Zayn.

Halványan elmosolyodtam majd a szobámba vonultam.

__________.:*:.__________

Ki volt száradva a szám így felkeltem. Megnéztem az időt kerek hajnali két óra, volt. Nehezen kikászálódtam az ágyból majd le mentem a konyhába. Kivettem a hűtőből a tejet mivel megkívántam majd töltöttem magamnak. Lekapcsoltam a villanyt és vissza indultam a szobámba. A lépcsőhöz érve lépteket hallottam meg a hátam mögül majd két kar fonódott a derekamra.

- Azt hittem, hogy már alszol!- nem láttam mert sötét, volt de a hangja alapján egyből felismertem.

- Most jöttél meg?- fordultam vele szembe.

- Nem már régen csak lépteket hallottam ezért le jöttem. Reméltem, hogy te vagy.

- Szomjas voltam. Milyen, volt a randi?

- Komolyan erről szeretnél beszélni?

- Mért te?

- Mért vagy ilyen?

- Milyen ilyen? Harry beszélj világosan!

- Inkább megmutatom.- hajolt közelebb...

20. Welcome to the London

Nessa szemszöge:
- Aaaa szét megy a fejem.- panaszkodtam.- Paul mikor érünk oda?
- Kedves utasaink kérjük önöket foglalják el a helyüket a leszállást megkezdjük.- szólalt meg egy légiutas kísérő a hangoson.
-  Kielégítő válasz, volt?- vigyorgott Paul.
- Ne szólj hozzám!- kötöttem be a biztonsági övet.
Köztünk szólva örülök, hogy kiütöttem magam mert kétlem, hogy most ezen az izén ülnék. Kíváncsi vagyok mennyi embernek szóltam be ebben a két órában. Nincs idő bocsánatokért esedeznem a gép ereszkedni kezdett. Pár perc alatt Anglia betonját súroltuk. Én mint egy őrült rohantam ki abból a masinából.
- Ó Istenem végre itt!- sóhajtottam.
- Nessa itt vagyunk!- ugrott a hátamra Dóri.
- Lányok, lányok! Ne viselkedjetek úgy mint a turisták.- nevetett Josh.
- Itt most ketté válik a csapat.- szólalt meg felelősségteljes hangon Paul.
- Mi az, hogy ketté válunk?- vontam fel a szemöldököm.
- Ha nem vágsz közbe akkor elmondom. Dóri te most Joshal mész a One Direction hadi szállásra azon belül a tánc táborhoz. Te Nessa pedig velem tartasz Lux-ékhoz ugyanis velük fogsz lakni. 
- Na és a fiúkkal mikor találkozzunk?- kérdezte Dóri.
- Ők nem is tudják, hogy itt vagytok!
- Hogy mi?- kiabáltam el magam.
- Meglepetés lesztek számukra.
- Jó de mikor találkozzunk velük?-türelmetlenkedett Dóri.
- Ma lesz egy fellépésük a G.A.Y-ban ahol te Dóri már táncosként fogsz fellépni.
- Kíváncsi leszek Niall arcára amikor meglát.- nevetett ördögien.
- Nessa te pedig a sminkben láthatod őket.
- Na, de akkor induljunk, mert még pihennetek is kell!- emelte fel Dóri bőröndjét Josh.
- Csajszi este találkozzunk!- öleltem meg.
 Paul-lal a kijárat felé indultunk fogott egy taxit berakta a táskáimat.
- Tessék egy kis költő pénz.- nyújtott át "néhány" fontot.
- Nincs rá szükségem hoztam magammal.
- Csak rakd el!
- Rendben.- fogadtam el majd zsebre vágtam.
- Figyelj én most nem tudok veled menni mert a fiúkat kísérem el Danielle egyik táncestéjére. Már megadtam a taxisnak Lou címét.
- De én... félek.- hajtottam le a fejem.
- Vannessa remek családba kerültél be nem esik semmi bántódásod! Lou vigyázni fog rád ahogyan mindenki más is.
- Tudom csak...
- Este már a srácokkal leszel. Ott fogsz tombolni a backstage-ben. A Lounál lakás pedig csak egy két napig lesz hiszen utána velem és a fiúkkal fogtok élni.
- Vigyázz a fiúkra na meg persze magadra is!- öleltem át.
- Este találkozzunk!- puszilta meg a homlokom.
 Kinyitotta a kocsi ajtaját én pedig beszálltam. Utoljára elmagyarázta, hogy nincs mitől félnem remek emberek fognak körbe venni. Hát remélem igaza van. A taxi sofőr alig tudott angolul. Hogy vehették fel? A tanáraim szerint manapság még a wc pucolónak is nyelvvizsga kell, nos én megtaláltam az élő tanút arra, hogy ez nem így van. Olyan tizenöt perce kocsikázhattunk mikor bekanyarodtunk egy aranyos utcába. Nem az a gazdag, de nem is a szegény sor. Megálltunk egy ikerház mellett. Piros tégla fal igazán otthonosan nézz így ki kívülről.

- Köszönöm, hogy elhozott. Mennyivel tartozom?- hajoltam az ablakhoz amint kiszálltam a kocsiból.
- Már elrendezte az édesapja.- mosolygott majd elhajtott.
 Apám? Ja biztosan Paulra gondolt. Torkomba dobogott a szívem bevallom féltem. Teljesen idegen vagyok errefelé. Csiga lassúsággal mentem el az ajtóig majd megnyomtam a csengőt.
- Szia már vártalak.- ölelt meg egy szőke hajú nő gondolom ő Lou.- Gyere csak beljebb.
Beérve a házba egyből a nappaliba értünk. a szám tátva maradt mennyit kereshet ez a nő, hogy ilyen háza van?
- Érezd csak otthon magad elvégre ez lesz pár napig az otthonod. De milyen udvariatlan vagyok még be sem mutatkoztam Lou Tisdale!- nyújtotta a kezét.
- Vanessa Müller.
- Harry már sokat mesélt rólad.
- Tényleg?- pirultam el.
- Igen. Majd mesélek, de előbb körbe vezetlek megmutatom a szobád és egyéb fontos dolgot.
- Rendben.
Lou mindent megmutatott a konyhát a szobám az ő szobáját és Baby Lux-ét az étkezőt. Egy két napig palotában fogok élni.

Nappali

Konyha

Étkező

Lux szobája

Lou szobája

Nessa szobája

- Remélem teszik a szobád.

- Ó, igen egyszerűen gyönyörű. Lehet egy kérdésem?

- Hát persze.- ült le az ágyamra.

- Lux merre található?

- Az apukájával van, de a koncerten már velünk lesz. Most pihenj egy kicsit hétkor indulunk a helyszínre.- kacsintott majd ki ment.

 Ledőltem az ágyra majd a plafont bámulva elaludtam.

*6 órával később*

Öcsém jó sokat aludtam nagyon hamar elment az idő. Bevánszorogtam a fürdőbe letusoltam hajat mostam. Olyan elegáns ruhát szerettem, volna felvenni ami elállítja majd Harry lélegzetélt. Így ezt választottam:

Hajamat kivasaltam és szabadon hagytam.

- De kicsípte valaki magát.- fütyült Lou ahogyan a nappaliba értem.

- Túl sok?

- Nem tökéletes!  Harry elfog ájulni.

- Én ezt nem Harrynek...

- Hé a fiúk meséltek erről-arról.

- Tényleg?

- Gyere a kocsiban elmondom.

Soha nem, voltam magabiztos lány és szerintem soha nem is leszek. Egyre jobban érzem a súlyát annak, hogy ma találkozom a fiúkkal. Két hete láttam őket utoljára már rettenetesen hiányoznak. 

- Mit is meséltek?- kérdeztem ahogyan elindultunk.

- Hát a kapcsolatod Harryvel.

- Miféle kapcsolatot?

- Na nehogy én mondjam meg. A fiúk szerint Harry totál beléd zúgott.

- Ezt honnan veszik?

- Harry nem az a sírós fajta srác. Ha mégis eltörik nála a mécses akkor annak igen nyomós oka van. Mikor a srácok vissza jöttek Magyarországról Harry két napon át sírt és végig a te nevedet irkálta egy spirál füzetbe.

- Pff...Khmm... Ez még nem jelent semmit. Biztos a barátságom hiányzott neki.

- Hát persze.- nevetett.

Az út hátralévő részét csendben töltöttük. Kinézegette, az ablakon. London gyönyörű kivilágítva. Nem csodálom, hogy több millió ember ezt a várost választotta/választja. A G.A.Y előtt kígyózó sor állt rengeteg tini a One thinget vagy a WMBY-t énekelte míg várakoztak a bejutásért. Ilyenkor annyira büszke vagyok, arra hogy én is közéjük tartozom. Mi a hátsó bejáratnál mentünk be. Egyből észre vettem Dórit aki éppen nyújtott.

- Szia!- futottam hozzá.

- Jaj, de csinos vagy.

- Te is. Találkoztál már velük?

- Még nem, de perceken belül igen.

- Emberek kezdés.- járkált körbe egy fiú úgy közölte a hírt.

- Sok sikert!- pusziltam meg.

- Majd nézd Niall arcát.

- Rendben. Ha netán megkérdezik tőled, hogy én nem-e jöttem veled ne mondj semmit.

- Nyugi lakat van a számon.- ölelt meg utoljára majd a színpad bejáratához ment.

 Azt hiszem minden Directioner álma, hogy eljuthasson a fiúk koncertjére. Nekem sikerült sőt kiváltságos vagyok.

- Gyere be a sminkbe.- fogta meg a kezem Lou majd egy szobába vezetett.

 Fehér, volt ott minden a kanapé a fal. Letisztultan gyönyörű. 

- A fiúk most elénekelnek négy számot majd jönnek a sminkbe amit én csinálok nekik. Te pedig a ruhájukat választod ki. Koncertről koncertre váltogatjuk majd a posztokat. 

- Oké értem.

A szobában bekapcsolódott a tv. A fiúk léptek fel a színpadra. Ránéztem Loura aki csak vigyorgott. A szívem 220-szal vert. Alig vannak tőlem pár méterrel. Bele kezdtek a WMBY-ba és a táncosok felfutottak hozzájuk.

- Nézd az arcukat!- sikítottam.- Lesokkolta őket, hogy ott van Dóri.

Lou még mindig vigyorgott. Ő ezt most nem értheti. Niall végig a barátnőmet nézte aki boldogan táncolt.

- Harry meg kit keres?- mutogattam a képernyőre mint egy idióta.

- Szerinted? Persze, hogy téged.

- Itt vagyok!- ugráltam.

- Nassa ő ezt nem látja.

- Ja tényleg.

Elénekelték a számokat majd lejöttek a színpadról. Oké a szívem most jelen pillanatban a torkomban dobog. Erre a végszóra Zayn nyitott ajtót:

- Nessa!- ordította el magát.

- Szia!- mosolyogtam.

- Hé Zayn...- jött be Louis és Niall.- Ó te jó ég te is itt vagy!

- Bizony az új stylistotok és sminkesetek.- fordultam körbe.

- Én már hulla fáradt vagyok!- jött be Liam amikor meglátott hozzám futott majd megölelt.

- De jó újra látni!- mosolygott a vállamba.

- Téged illetve titeket is!- tártam szét a karom, hogy a többiek is hozzám tudjanak "bújni".

- Nem tudom mi ütött Dóriba semmit nem akar elmondani Nessáról!- jött be feldúltan Harry.

- Szia Harry!- lábadt könnybe a szemem....

19. Utazás

- Jézusom ez most komoly?- sikongatott Dóri.
- Bizony.- nevetett Josh.- Miattatok jöttünk vissza.
- Hallod ezt Nessa? Megyünk Londonba!
Nem válaszoltam csak előre néztem. Pislogni se pislogtam. Talán még a szám is nyitva maradt. Könyörgöm ne állítson be hozzánk két hapsi és csak úgy dobja oda a lehetőséget. Tudom, hogy most hülyének néztek, hiszen nem minden napi lehetőség Londonba utazni. És igen álmodoztam arról, hogy majd el jutok oda és találkozok a fiúkkal. De nem így! Mikor a szobámban az ágyamon a plafont bámultam úgy pörgettem le az esemény, hogy saját erőmből megyek oda. Majd mikor oda értem neki megyek Harrynek aki rám borítja a kávéját. Szóba elegyedünk meghív az egyik házibulijába- mert ugye ő pont az érkezésem utáni napon bulit rendez.- én pedig lányos zavaromban elfogadom a meghívást. Sok fanfictiont olvastam nem tagadom. Mi van akkor, ha ez életem lehetősége? Megtalálhatom a szerelmet.
- Föld hívja Vanessát!- kiabált a fülembe Josh.
- Öhmm.. mit mondtál?- ráztam meg a fejem.
- Szeretnék néhány dolgot közölni veletek.- szólt hivatalosan Paul majd a nappali közepére állt.
 Én és Dóri mint a ma született bárány ültünk le a fekete bőr kanapéra.
- Ahhoz, hogy velünk jöhessetek néhány dolgot el kell látnotok! Tényleg csak apró cseprő dolgok mégis fontosak lesznek abban a három hónapban. Figyeljetek következnek az elvárásaink. Első szabály: Az alatt az idő alatt míg kint vagytok a gyámságotokat át veszem így én leszek hivatalosan a nevelő apátok. Második szabály: Tőlem kell engedélyt kérni, ha esetleg elszeretnétek menni a fővárosból az nem érdekel, hogy ha a városban császkáltok mert az a közelemben van. Harmadik szabály: A fiúkkal fogtok egy háztartásban lakni nem szeretném, ha az egyik lókötő szobájába kötne ki bármelyikőtök is. Negyedik szabály: Jó ez nem lesz kötelező, de szeretném jobban mondva szeretnénk, ha főznétek ránk olykor-olykor. Ötödik szabály: Szeretném, ha munka mellett jutna idő rám is. Mert elvégre néhány hónap erejéig az apátok leszek még, ha nem is az igazi.
- Mindent értek!- állt fel mellőlem Dóri.
- Én nem igazán.- jelentkeztem.- Dolgozni fogunk? Mégis hol?
- Köszönöm kérdésed.- borzolta össze a hajam Paul.- Nem henyélni jöttök Londonba, hanem dolgozni. Két üres hely van a fiúk körül. Ezeket fogjátok ti betölteni. Dóri te háttértáncos leszel minden fellépésen.
- Azta mindig erre vágytam. Anya híres táncos leszek.- toporzékolt.
Hát személy szerint csak imádkozni tudtam, hogy ne kapjak olyan melót amit nem tudok elvégezni. Örülök, hogy Dóri kapta a táncolós részt mert nekem két bal lábam van. Egyszer anya beíratott egy tánciskolába két napig voltam a lelkes diákjuk. Sokáig bírtam mi?
- Nessa te Lounak (fiúk sminkese és baby lux anyukája) fogsz segíteni. Kikel sminkelned a srácokat, a táncosokat na meg persze a ruhájukat is neked kell intézni.
Pafff... Én aki saját magát is alig tudja kicicomázni majd a többi embert fogom színpadra dekorálni. Minek néznek engem? 
- Nekem ez nem fog menni!- hajtottam le a fejem.- Béna vagyok.
- Nyugi ott lesz Lou majd segít.
- Nessa ne csináld már tök jó  móka lesz. Hallottad segíteni fognak.- simította meg a karom Josh.
- Pontosan.- lépett hozzám Dóri.- Ha meg Lou nem segít majd Baby Lux megteszi.
Mosolyra húztam a szám.  Elképzeltem ahogyan Lux púderezi Harryt. Abból jó nem sülne ki az már biztos. Felálltam a kanapéról majd a lépcsőhöz mentem.
- Most meg hova mész?
- Pakolni!

________.:*:.________

* Másnap reggel *

- Nessa, Nessa ébredj!- ugrált az ágyamon Lili.

- Hány óra?- dörzsöltem a szemem.

- Pont annyi, hogy időben el tudj készülni.- csörtetett be apa az ajtón.

 Felültem az ágyban majd végig néztem a szobámon. Ezt a helyiséget három hónapig nem is fogom látni. Ahogyan az ugráló húgomat na meg persze a csajozós öcsémet. Anyukám aggodalmas arcát apám félre beszélését sem fogom látni/hallani. Szomorú... lenne, ha nem örülnék annyira. Kiszálltam az ágyból majd lefutottam a nappaliba.

- Köszönöm kislányom nem kell segíteni!- kiabált utánam apu.

Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna berontottam a konyhába.
- Reggelt.- pusziltam meg anyut.
- Ülj le beszélni akarok veled!
- Okééé...- húztam el az "é"-t úgy huppant le a székre.
- Figyelj tudom, hogy most Holiday van oda bent.- kopogtatta meg a fejem.
- Igen, de szerintem ez most természetes.
- Elmesélek neked valamit.- ült velem szembe.- Apáddal 25 éve ismerjük egymást. Ennyi idő alatt sem tudtam belőle kiszeretni. Pedig az elején minden katasztrófa, volt. Tudod hol találkoztunk?
- Abban a szórakozóhelyen, hogy is hívják? Megvan.- csettintettem.- La Garden.
- Pontosan. 1987 nyarán történt én és néhány barátnőm szórakozni szerettünk, volna így betértünk abba a bárba. Egyből kiszúrtam az apádat. Nem, volt nehéz hiszen minden nő körülötte legyeskedett. Én egyből beleszerettem ezért mondogatom mai napig, hogy igen is van szerelem első látásra. Ám ő fittyet sem vetett rám. Elvolt a saját kis társaságában. De én ezt nem hagytam annyiban közelebb mentem hozzá majd hívogatóan táncolni kezdtem. Azt hittem, hogy bejövök neki, de pár napra rá minden kiderült. Ő itt nyaralt és nem akart komoly kapcsolatot így bekerültem a baráti zónába. Mikor elment sokat sírtam anyukám azzal vigasztalt, hogy rengeteg férfi van az óceánba majd csak kifogok egyet. Nem tudom mennyi idő telt el, de kaptam tőle egy levelet amiben szerelmet vall. Abban a hónapban összejöttünk ő ide költözött és megszületettek ti. Azért meséltem el ezt neked mert pont ugyan olyan a helyzet veled és azzal a Harry gyerekkel.
- Hát nem egészen.
- Dehogynem. Csak annyi a különbség, hogy te mész oda nem pedig ő ide. Meggyőződésem, hogy ti ketten sokkal többek vagytok, mint szimpla barátok.
- Anya kérlek... ne feszegessük ezt a témát!
- Fogadj meg egy tanácsot. Mindig légy hű magadhoz. Akármi is lesz ne ad ki magad másnak! Legyél az a Müller Vanessa aki mindig is, voltál.- sírta el magát.
 Gondolhatjátok nekem sem kellet több én is könnyezni kezdtem átöleltem anyut, de ezt szokásosan megzavarták. Dóri érkezett meg 4 hatalmas bőrönddel és 3 kicsivel. 

Kicsit szégyenkezve hoztam le a szobámból a sajátom hiszen én csak kettőt viszek. Nem baj majd Londonból többel jövök haza. Kicsivel Dóri érkezése után Paulék is megjöttek. Apa bepakolta a cuccokat a kocsi csomagtartójába. Majd könnyes búcsút vett tőlem.
* 2 órával később *
- Elzsibbadt a fenekem.- szállt ki a kocsiból Dóri.
- Nekem is.
- Ki kell bírnotok még két órát a repülőn.- állt mellénk Josh.
Kintről nézve a repülőtér kicsinek látszott, de ahogy beértünk a terminálba tudomásul vettük, hogy a látszat csalt. Volt még néhány percünk indulásig így beültünk az ottani kis kávézóba. Rosszul voltam émelyegtem minden bajom, volt. Nem is csodálkoztam hiszen rettegtem a repülőtől. Rendesen be, voltam tojva. Hasam görcsbe rándult.
- Kérem Londonba tartó utasainkat kezdjék meg a beszállást.- hangos bemondón egy érces női hang szólalt meg.
 Azt hiszem ez tett be nálam. Felálltam majd elindultam.
- Nessa hova mész?- kiabált utánam Josh.
- A mosdóba.... hányni!- válaszoltam majd futni kezdtem.
Dóri szemszöge:
- Hányni?- kerekedet el Paul szeme.
- Ő tényleg.- csaptam a homlokomra.- Vanessa fél a magasban. Ezért nem jött velem Ausztráliába. Kétlem, hogy bárki feltudná rakni a gépre.
- Josh gyere velem van egy ötletem.- pattant fel Paul.- Itt várj mindjárt jövünk.
- Oké, de siessetek!
 Remélem valami hasznos ötlete támadt nem lenne jó, ha Nessa félelme akadályozná a Londonba jutásunkat. Különben is két órás az út annyit csak ki bír. Utána már csak jól kell éreznie magát. Amúgy szerintem kettőnk közül ő kapta a legjobb állást. Minden fellépésnél láthatja a fiúkat félmeztelenül... hát nem szuper? De az! Azért én sem jártam rosszul.Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonom lefényképeztem a terminált és posztoltam twitterre:

 @Doriszmá: Reszkess LONDON jövünk x

- Dóri én képtelen vagyok felülni arra az ízére.- jött vissza Nessa kisírt szemekkel.

- Ne mondj ilyeneket!- öleltem meg.

- Nessa ezt idd meg.- érkezett meg Josh és Paul.

- De ez alkohol. Nem vagyok még nagykorú!

- Nem tudja meg senki. Gyerünk!- adta kezébe Paul.

Szemem elkerekedett. Ezek most tényleg szeszes itallal próbálják oldani Nessa félelmét?! Szép három hónap elé nézzünk. A nevelőapánk már az első pillanatban leitatja az egyik nevelőlányát. Ha szüleink ezt megtudnák biztos nem engednének el minket. Nessa mély levegőt vett majd lehúzta az 1 literes üveg felét. 

- Nem is rossz sőt fincsi!- nevetett.

- Mondd ugye ez a lány még soha nem ivott?- súgta a fülembe Josh.

- Ennyire látszik?

- Nézz csak rá egy kortytól berúgott.

  Nevetnem kellet alig ivott, de már sokkal feldobottabb.

- Csipet csapat indulás!- parancsolt ránk Josh.

- Vár... várjatok még inni szeretnék!- jelentette be énekelve Nessa.

- Majd a repülőn kapsz.- emelte fel Paul.

Jó is tette mert képtelenség, hogy a saját lábán eljutott, volna az ellenőrző kapuig. Igen azt hiszem többet nem kap semmiféle alkohol tartalmú italt. Már éppen a repülő lépcsőjén mentünk fel mikor Nessa leszólított egy nőt:

- Maga terhes? Vagy csak ilyen dagadt?- kezdett el röhögni.

Paul, hogy mentse a helyzetet azt a magyarázatot adta a nőnek, hogy Vannessának elment az esze és Londonba kell vinnünk a dili házba. A legjobb, hogy az én barátnőm nem is cáfolta meg sőt tett még rá egy lapáttal. Elkezdte énekelni a boldog szülinapot nem másnak mint a Mikulásnak. 

- Hosszú útnak nézzünk elébe.- sóhajtott Josh a mellettem lévő széken.

 Nem kellet sokat vágni a gép emelkedni kezdett. Másodpercek alatt a felhők fölött voltunk. Már csak két óra és ismét VELÜK lehetünk....