22. Egyedül...

Na most, hogy páran megfenyegettek meghoztam a részt! :D Én nem akarok és nem tudok azzal a tudattal élni, hogy gyilkos fantáziájú Directionerek nyúlnak át a monitoron és megfojtanak :DD ezért itt is az új fejezte. Remélem tetszeni fog!! xx bebe

 Éreztetek már olyat, hogy a fellegekben vagytok, de mégsem jó érzés? Nos én ebben a pillanatban ezt érzem. Harry zihálása egyértelműen jelezi, hogy kíván valakit, de nem engem. Biztos Emma kikosarazta. Akármit is mondtam/mondok róla ő akkor sem az a "könnyű nőcske". Bár néha fesztrál a közelsége, de be kell vallanom, hogy nem ribi. Már épp, hogy pár centi volt köztünk. Akármennyire nem akartam, hogy kellék legyek a sakk tábláján nem bírtam mozdulni. 
- Nessa te...- jött ki a szobájából Liam.
Harry elugrott mellőlem. Nos hát igen ebből látszik, hogy nem vállalna fel nyíltan. Mért fáj ez annyira? Hiszen csak egy fiú a sok közül. Lehet, hogy csak a rajongásom hatalmasodott el rajtam és ezt érzem szerelemnek. Egyáltalán nem, voltam zavarban Liam előtt. Mért is lettem, volna? Nem történt semmi. Azon kívül, hogy Harry aljasan kiakart használni. Még egy indok ami alá támasztja azt a tényt, hogy mi soha nem fogunk egy párt alkotni. Legalábbis ebben az életünkben. 
- Netán valamit megzavartam?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem dehogyis.- nevetett Harry.
Pff.. Vajon örül neki, hogy Liam kijött? Hát persze, hogy örül ez a csicska ( már bocsánat a szóhasználatért). Jobb lesz, ha vissza húzódom a kis házikómba. Elértem azt az élet szakaszt, hogy egy teknőshöz vagy bármelyik állathoz akinek a hátán ház van ahhoz hasonlítom magam. Utoljára Harryre néztem- aki zavartan a földet pásztázta- majd felrohantam a lépcsőn. Amilyen hangosan csak tudtam becsaptam a hátam mögött az ajtót. Biztos vagyok benne, hogy mindenki felébredt a házban. Tuti, hogy reggel ez miatt még kapni fogok. 
- Én barom! Én répalé!- dobtam egy hasast az ágyamra.
Mért vagyok ekkora gyökér? Manapság folyamatosan leblokkolok. El kéne mennem egy dokihoz. Vagy csak letörnöm a kupidóm hegyes nyílvesszőjét mondván neki: " Az anyádat lőveld az Ámor nyilaiddal."

__________.:*:.__________

- Szerinted felfog ébredni?- halottam Niall hangját.

- Azt olvastam, ha intenzíven nézzük az alvó embert akkor egy idő után felébred!- ütötte meg Zayn hangja a fülemet.
- Akkor ne vegyük le róla a szemünket.
- Ti meg mit kerestek a szobámban?- mordultam rájuk majd a takaróm alá bújtam.
- Látod én meg mondtam, hogy ez hatásos.
- Jól van Zayn te mindent tudsz!- nevetett Niall.
- Nem csak a tökéletes  kinézetem miatt kaptam azt a becenevet, hogy amaZayn, hanem az eszemért is.
Hát ezt nem hiszem el. Ezek most komolyan itt tárgyalják ki, hogy Zayn milyen tökéletes? Mindjárt kiugrok az ablakon.
- Hallod vissza ne aludj!- ugrott rám kettőjük közül az egyik.- Kukucs.
- Niall mi lenne, ha leszállnál rólam?
- Világ vége!
- Hát akkor figyelj mert most be fog következni.- löktem le magamról illetve az ágyról. Hatalmas koppanással ért földet.
- Ez fájt.
- Nessa ugye tudod, hogy szeretlek?!- húzta le rólam a takarót Zayn.
- Mi kéne, ha vóna?
- Mért gondolod, hogy akarok valamit?
- Zayn ismerlek.
- Csinálnál reggelit?
- Mért nem Dórit nyüstölöd? 
- Mert nincs otthon.
- Hogy mi van?
- Úgy látszik nem csak zsémbes ma reggel, hanem süket is.- állt fel a földről Niall.
- Elment az egyik barátnőjével város nézésre.- vett ki a szekrényemből egy farmer nadrágot Zayn.
- De hisz azt beszéltük meg, hogy együtt fedezzük fel a város!
- Ugyan Nessa ne vedd a szívedre csak barátkozik! Öltözz fel és gyere le reggelit csinálni.- puszilta meg a homlokom Niall majd elhagyta a szobám Zayn kíséretében.
 Szóval Dóri nélkülem ment el város nézésre. De mért? Amióta barátnők vagyunk arról beszéltünk, hogy milyen muri lesz ketten Londont felforgatni. Erre tessék... itt hagy. Hogy lehet neki már barátnője? Csak egy napja vagyunk Londonban. Én alig ismerek valakit itt. Nehezen kiszálltam az ágyból majd felöltöztem.
- Mit szeretnétek enni?- léptem be a konyhába, de nem volt bent senki.

Ezek meg hova tűntek? Az előbb még itthon voltak. Jobbra pillantottam majd a hűtőn észre vettem egy kis cetlit. Közelebb mentem majd elolvastam:

"Nessa elkellet mennünk próbára. Remélem nem haragszol

meg, ezért. Minden esetre ha

valami baj van csak kiálts!

puszi: Harry, Liam, Zayn, Niall, Louis Paul."

- Egyedül vagyok!- ordítottam egy akkorát, hogy szerintem még szomszédok is meghallották.

Tudjátok mi vagyok én? Egy szar kupac nem más! Mindenki itt hagyott. Dóri elment császkálni az új barátnőjével. Nem adok egy hetet és le leszek váltva. Többé nem én fogom a legjobb barátnő helyet betölteni Dóri szívében. Na és a fiúk kirángattak az ágyból mert ők éhesek aztán elhúznak. Szép mondhatom. Hát jelentem nem fogok itthon ücsörögni. Felkaptam a dzsekim majd elindultam azt nem tudom hova. Hamar a belvárosba értem. Megláttam azt a járműt amire olyan régen fel szerettem, volna ülni. 
- Elnézést nem tudja merre lehet venni jegyet a piros buszra?- kérdeztem egy idegen járókelőt.
- Látja azt a boltot ott magával szembe?
- Igen.
- Ott lehet megvásárolni. Gondolom turista ezért olyan jegyet kérjen ami el visz minden nevezetességhez.- mosolygott.
- Köszönöm. Köszönöm szépen.- viszonoztam kedves gesztusát.
Úgy tettem ahogyan mondta megvettem a jegyet majd felültem az emeletes piros buszra. Olyan érzésem támadt mintha én is benne lettem volna a One thing klipjében. Minden ugyan olyan. Csak az érzés nem. Felírtam egy cetlire mit várok Londontól. Mindig nálam van. Első pontban Harry szerepel. Harry aki a barátom. Csak kár, hogy én nem barátságot érzek iránta. Kijelenthetem, hogy jelenleg London számomra egy nagy csalódás!...