3.Itókázás

Egy kis segítség. Ami dőlt betűkkel van írva az angolul hangzik el.

Dóri szemszöge:
- Szia Gergő!- köszöntünk mikor beléptünk a fagyizóba.
- Csajok. Titeket is lehet látni?
- Bizony. Hallottuk, hogy van csavart fagyi.- hadonászott Nessa.
- Rossz forrásaitok vannak. Nem szolgálok csavart fagyival.
- Mi? Azon nyomban hívd a felettesed beszédem van vele! Elegem van, hogy ilyen melegben nincs fagyi főleg csavart fagyi. A legfelsőbb bíróságra viszem az ügyet és, ha vesztek fellebbezem.- emeltem fel öklömet a magasba.
- Mielőtt ezeket véghez viszed adhatok somlói galuskát?
- Gergő te mindig tudod mi kell nekünk.- mosolygott Nessa.
- Na gyere te flört bajnok.- toltam el a pultól a barátnőmet.
Leültünk egy üres asztalhoz amikor váratlan személyek léptek be az ajtón.
- Ó te jó ég! Nézd kik vannak ott.- tátotta el a száját Nessa.
- Ezt nem hiszem el!- ugrottan fel.
- Noémi, Kira!- futott oda Nessa majd követtem én is.
Harry szemszöge:
- Nem jöttök?- fordultam vissza.
- Inkább keressünk valami éttermet.- ült vissza a kocsiba Niall.
- Felőlem.
Vanessa szemszöge:
- Hogy kerültök ide?- néztem rájuk kérdően.
- Vissza költöztünk.- vonta meg a vállát Kira.
- Meséljetek mi volt Manchesterbe?- nyugtalankodott Dóri.
- Ott minden más. A legjobb, hogy feltudtuk használni, hogy ikrek vagyunk.- mosolygott Noémi.
- Hogyan?- kulcsoltam össze a karom a mellkasom előtt.
- Úgy, volt...
- Bocsi ezt fel kell vennem.- mutattam a csörgő mobilomra.- Szia anya.
- Szia. Gyere haza van egy jó hírem.
- Fél óra és ott vagyok.
- Siess.
Letettem majd a pulthoz sétáltam.
- Eltudnád nekem csomagolni?- néztem angyali ábrázattal Gergőre.
- Hát persze neked bármit!- kacsintott majd átnyújtotta a finomságot.
- Sajnálom csajok nekem mennem kell!- ölelgettem végig mindegyiket.
* Otthon*
- Család megérkeztem!- rikkantottam el magam.
- Konyha.- kiabált vissza anya.
- Egyedül vagy otthon?
- Igen. Jöhet a jó hír?
- Már tűkön ülök.
- Ma voltam a városban és láttam egy hirdetést.- kortyolt bele ásvány vizébe.
- Elmondod végre?
- Megengeded, hogy lenyeljem?
- Bocsi!
- Szóval láttam egy hirdetést pizzázónál pénztárost keresnek. Egyből rád gondoltam, hogy ez remek nyári munka lehet számodra így hát bementem és kiderült, hogy a barátomé az üzlet és vár téged eligazításra.
- Azt mondod, hogy csak bekellet menned és már felvettek engem?
-  Pontosan. Neked már csak annyi a dolgod, hogy bemész megbeszélni a kezdést, a fizetést és ilyen apró cseprő dolgokat.
- Úristen. Köszönöm, köszönöm! Ma már két fantasztikus dolog történt velem.
- Mi volt a másik?
- Haza költözött Kira és Noémi.
- Otthon vannak az ikrek de jó át is megyek hozzájuk régen láttam már Dominikát (lányok anya).
- Rendben akkor én megyek az új munka helyemre.- indultam meg.- De, hol is van az a hely?
- Köztársaság negyvennyolc Oázis pizzéria.
- Na ne a kedvenc helyem. Imádlak!- pusziltam meg majd kirohantam a házból.
Harry szemszöge:
- Nem is, volt olyan rossz ez a pizza.- fogta a hasát Niall.
- Mi lenne, ha egy kicsit kirúgnánk a hámból?- javasolta Louis.
- Mikor ide jöttünk láttam egy kocsma félét a főúton.- magyarázott Liam.
- Hát akkor mire várunk? Menjünk?
Nekem nem, volt kedvem menni, de ezekkel kár vitatkozni csak az időmet vesztegetném. Louis beletaposott a gázba.
- Csipet csapat igyuk magunkat fél holtra!- ujjongott Zayn.
Bementünk a kocsmába majd a bárpulthoz vettük az irányt.
- Mit adhatok?- kérdezte egy szőke közép korú szemre való nő.
- Te is rajta vagy az ital lapon?- vetettem be magam.
- A tiédre rá írhatom magam!- nevetett.
- Mikor végzel?
- Éjfélkor.
- Mi lenne, ha zárás után te és én.... Érted?
- Jó ötlet! Addig is mit iszol?
- Vodka narancsot.
A fiúk is leadták a rendelést. Hát igen, ha a rajongók tudnák, hogy Niall nem csak a kaját isteníti hanem a piát is. Egyből egy üveg konyakot rendelt magának. Egymás után gördítettük le az erősebbnél erősebb italokat.
- Ha... haver.- dülöngéltem Liam  felé.
- Cimbora!- ölelt át.
- Ugye, ugye megbízhatok benned?
- Testvérek vagyunk nem?!- csapott az asztalra.
- Akkor jó. Én most hátra viszem azt a cica babát.
- A pultost.
- Ki mást?
- Mindegy fura ízlésed van.
- Jó, jó gondoltam szólok, hogy ne aggódjatok!- emeltem fel a kezem.
- Persze menj csak mi itt leszünk iszogatunk.
Bólintottam majd szédelegve elindultam a lányhoz.
- Nem bírom ki éjfélig. Kellesz most!- húztam magamhoz közel.
- Menjünk a raktárba.
Behúzott a kis helyiséghez.
- Hogy is hívnak?- kérdeztem mikor megszabadítottam felsőjétől.
- Kata.
- Nos Kata nagyon szexi vagy!
- Te meg fiatal.
- Ez akadály?
- Én már a harmincat verem.
- Még jobb!- csókoltam meg.
Vanessa szemszöge:
- Neked a pénztárnál kell dolgoznod, a bejövő vendégeknek a rendelését felvenned és azt továbbítani a konyhára.- utasított a főnököm.
- Ez sima ügy lesz. Mikor kezdhetek?
- Az nagy baj, ha már most befognálak?
- Dehogy.
- Jaj majdnem elfelejtettem a fizetésed ötezer forint hetente, de mivel anyukád nagyon jó barátom, te a dupláját kapod.
- Oh, nagyon köszönöm!
Mosolygott majd tovább állt. A vendégek egymásnak adták át a kilincset nagy forgalma van ennek az étteremnek.
- Na akkor mára ennyi vége a műszaknak.- jött hozzám a konyhás lány Emma.
- Már tizenegy van?
- Igen. Gyorsan megy az idő.
- Mindig ilyen sokan szoktak lenni?
- Általában.
- Jól van akkor holnap találkozzunk. Jó éjt.
- Neked is. Vigyázz magadra.
- Rendben te is.
Kint korom sötét lenne, ha nem világítanának a lámpák. Vajon otthon már mindenki alszik? Klassz anyukám van, hogy le szervezte nekem ezt az állást.
- Aúú.- kiáltottam el magam.- Mi a...?
Káromkodtam még néhány sort mert megbotlottam egy kőbe. Ilyen az én szerencsém. Azt mondják, ha megbotlasz valahol ott lesz a randid. Ez nagy hülyeség. Vagy ki tudja?
Távolból hangos éneklést halottam. Ahogyan jobban közelítettem ki vettem, hogy öten vannak és hát nem éppen józanok. Szuper. Esetleg, ha lehajtom a fejem és nem nézzek rájuk nem kötnek belém.
- Héhéhé kicsi lány hova-hova?- fogta meg az egyik a derekam.
- Eresz el különben sikítok!- próbáltam nem kimutatni a félelmem.
- Nem fogsz te sikítani!- szólalt meg egy ismeretlen ismerős hanggal (ez jól el magyaráztam xD)
- Eresz el!- kiáltottam el magam.
- Pszt.- fogta be a számat.
- Hadd lássam az arcod életem!- vitt a fényhez.
- Süket vagy? Eresz el!
- Ne hagyd magad haver.- biztatták a többiek.
- Haha már megkaptam amit akartam, de egy rájátszás nem lenne rossz!- nevetett.
- Figyelj, ha most elengedsz nem szólok senkinek.- ajánlottam fel.
- A-a-a-a előbb mutasd magad!- majd egy mozdulattal felemelte a földet pásztázó fejem.
Ekkor esett le, hogy mért beszélnek angolul. A fény megvilágította az arcom úgy mint az övét egyből felismertem és ezt nem hagytam szó nélkül:
- Harry. Harry Styles!...