6. Tudja ki vagyok?(!)

Paff. Le sokkolódtam. Ha ő emlékszik rám akkor talán Harry is.
- Liam Harry is... tudod?!- hajtottam le a fejem.
Szép mondhatom még én szégyellem magam. Pedig nem csináltam semmit.
- Ha arra célzol, hogy tudja ki vagy a válaszom igen!
És most kétszeresen PAFF. Komolyan tudd róla és még egy sajnálom se jön ki a száján? Ennyit arról, hogy Harry Styles a tökéletes gavallér.
- Srácoook!- hangos ordibálás ütötte meg a fülem.
- Zayn haver!- fordult hátra Niall.
- Oh istenkém Zayn Malik!- ugrándozott Emma.
- Ő.. hát szia.- intett az említett személy Em felé.- Van egy jó hírem.
- Szeretem a jó híreket!- harapott bele egy répába Louis.
Várjunk csak. Répa? Az előbb nem, volt a kezében semmi. De hát ez van ő Louis Tomlinson.
- Ki bököd még ma?- szólt ingerülten Harry.
- Stylis vegyél be egy nyugtatót! A jó hír az, hogy holnap jön Paul és Josh!
- Jeee lesz kivel megszívatni titeket!- nevetett ördögien Lou.
- Van egy ötletem. Mi lenne, ha most elmennénk a szállásunkra és buliznánk?- húzogatta szemöldökét Zayn.
Bulizni? Akkor gondolom inni is fognak. Nem, volt nekik elég tegnap? Köszönöm én ebből nem kérek.
- Én benne vagyok!- csapta össze tenyerét Emma.
- Én is!- jelenkezet Dóri.
- Oké két szépség benne van na és a harmadik?- fordult felém Zayn.
- Be kell érnetek velük mert én nem megyek!
- Jaj ne már. Mért nem?- jött mellém Dóri.
- Mert sajt!
- Sajt? Ti magyarok elég furák vagytok!- rázogatta fejét Louis.
- Megszólalt az angol fiú ki a semmiből elő húzz egy répát.- tártam szét kezeim.
- Húhúhúhúú.- jött ki számomra zavaró hang Niall torkán.
- A csatát megnyerted, de a háborút nem!- hunyorított répa kapitány.
- Ha nem jössz legalább indokold meg!- szólalt meg Liam.
- Te akartad. Buli. Tánc. Pia. Ti. Rossz párosítás! Nem szeretném újra át élni.- néztem nyomatékosan Harryre.- De ti érezzétek jól magatokat. Dóri, ha vége hívj fel!- öleltem át a többieknek intettem majd elhagytam a körzetüket.
 Persze szívem szerint el mentem, volna. Hát igen nem így képzeltem el Harryvel a kapcsolatom. Kapcsolatom? Milyen kapcsolatom? Nem is szólt hozzám rám se nézett.
- Anya megjöttem!- ordítottam miközben beléptem a nappaliba.
- Ne ordibálj, mint a fába szorult féreg!- szólt rám.
- A férget látom, de a fa hova tűnt?- nézett fel laptopja mögül Ricsi.
- Ó hogy...hogy..- próbáltam valami értelmeset, de oda vágót mondani.
- Hogy hogy? Inkább tanulj meg beszélni.
- Kérlek maradjatok!- fogta meg fejét anya.
- Nessa jössz velem Barbiezni?- futott hozzám Lili.
- Persze. Ricsi esetleg nem akarsz jönni? Emlékszem mikor kicsi, voltál előszeretettel fontad Bell babám haját.
- Haha. Milyen szép idők, voltak. Mikor kb:. öt éves, volt fel vette a magas sarkú cipőm és fel alá rohangált közben ordibálta hogy princess vagyok!- nevetett anya.
Ricsi mogorva arcán előjött egy kis mosoly. Az az idő szakasz maga, volt a boldogság persze most sincs semmi gond. Akkor apa nem dolgozott annyit tudott velünk játszani igen játszani így tizenhat éves fejjel is szívesen játszok vele. Én vagyok a legidősebb, de talán a leggyerekesebb is na persze Lili után.
- Na akkor megyünk?- nézett föl rám.
Bólintottam megfogtam a kezét és bementünk a szobájába.
- Uhh mikor csináltatok hercegnő tanyát a szobádból?- néztem körbe.
- Tegnap apa unatkozott.
- Mhh a mi apánk. Na melyikkel leszek én?
- Te leszel Maribell én pedig Lizzie! És ő itt..- fogott meg egy göndör hajú fiú babát.
- Ő Ken?
- Nem ő a te Harryd!
- Az én Harrym.- vettem ki a kezéből.
Vicces, de tényleg hajazott rá.
- Na szóval Harry Lizzievel kavar, de te tetszel neki.
- Igen?
- Fogd meg a babád állj ide Lizzie mellé. Szép nyári nap, volt mikor te és Liz aki nem mellesleg a munka társad sétálni indultatok majd egy piros autó- itt megfogta piros valószínűleg mercedesét és oda gurította.- megáll hozzátok. Ki száll Harry és közelebb megy hozzátok. És akkor Lizzie megszólal:" Ó te jó ég te vagy a kedvencem a csapatból mit meg nem adnék azért, hogy egyszer randira mehessek veled." Harry válasza erre: " Baby mit szólnál a holnaphoz? Össze ütök egy kis krumplis tésztát!"- mondta mély hangon belőlem pedig elő tört a nevetés.- De észre vesz téged és el áll a lélegzete. Most te beszélsz.
- Oké akkor khm...- köszörültem meg a torkom.- Örülök, hogy élőben látlak én is nagy rajongód vagyok.
- Ilyen szép lányok rajonganak értem.
- Na ezt nem bírom!- fogtam a hasamat a nevetéstől.
- Amíg abba hagyod a nevetést folytatom vagyis Harry folytatja: " Akármit is tettem veled bocsáss meg. Nem akartam, hogy sírj!"
Nekem egyből nem, volt a nevetéshez kedvem. A mondat amit mondott szíven ütött. De egyben jól esett. Mert lehet, hogy az igazi Harry nem kért bocsánatot, de helyette megtette a húgom egy babával.
- Te honnan tudod, hogy Harry miatt sírtam?
- Hallgatóztam.- mondta nemes egyszerűséggel.
- Te vagy felrázol az álmomból vagy megszúrsz vagy hallgatózol.
- Bocsánat.
- Nem ebben az esetben köszönöm, hogy kotnyeles vagy!- öleltem át.
- Nessa valaki jött hozzád!- nyitott be az öcsém.
- Hozzám? De hisz már fél tíz.
- Hidd el neki örülni fogsz.
- Mért ki ő?
- Toldd le a hájas segged és akkor meglátod.
Megforgattam a szemem, de mielőtt ki mentem, volna nyakon csaptam ezzel behoztam a tartozás. (muhahahaha)
Letrappoltam a lépcsőn egyből a konyhába mentem mert anya általában oda viszi a vendégeket. Hiába szereti mutogatni szép új konyháját.
- Hé anya ki jött hozzám?
Anyám kipirult arccal fülig érő mosollyal csak annyit mondott hogy nappaliba megtudod.
Oké rejtélyek háza vagy mi? Kimentem nem is kifutottam a nappaliba. A személy háttal, volt nekem.
- Öhmm miben segíthetek?- kérdeztem.
- Szia.- fordult meg.
- Mit keresel itt?...