7. Nem követem el...

Hát meg is hoztam a 7.fejezetet. Rettentően hálás vagyok annak aki olvassa a blogom. Köszönöm a sok oldal megtekintést és a kommikat amiket örömmel olvasok. Ma mikor fel jöttem akkor láttam meg, hogy  hét rendszeres olvasóm van nagyon KÖSZÖNÖM!

Jó olvasást xx bebe

- Beszélnünk kéne!- nézett mélyen a szemembe.

- Harry egész délután veletek voltam akkor mért nem beszéltünk?

- Nem akartam mindenki előtt megkapni a pofonom!

- Pofonod?

- Igen. De az az igazság, hogy itt se nagyon mert figyelnek minket.- suttogta.

Körbe néztem anyám a konyha ajtó széléhez lapulva leskelődött míg Ricsi és Lili a lépcső korlátnál guggolt.

- Hát igen nem a rejtőzködésről vagyunk híresek.

- Menjünk sétálni!

- Ahhoz elég késő  van meg sötét is. Nem bízom benned.

- Egy csepp alkohol se ment le a torkomon.

- Rendben, de csak egy kör.

- Egy kör.- ismételte.

Dóri szemszöge:

- Emma ne igyál többet!- vettem ki kezéből az alkoholos üveget.

- Nekem te ne parancsolj! Hol van Harry?- állt fel.

- El ment!- ültette vissza Zayn.

- De hova?

- Honululuba!- vágta rá Niall teli szájjal.

- Dóri szedd a cuccod megyünk Huknuluba!

- Még mindig Honolulu és nem megyünk mert... mert nem!

- Az lesz a legjobb, ha itt alszik.- jött mellém Liam.- Majd bevisszük Harry szobájába.

- Szegény Hazza mi vár rá, ha haza jön.- nevettem.

- Hova is ment?

- Vanessához, de azt nem mondta el, hogy mért.

- Te nem is tudod?

- Mit is kellene tudnom?

- Semmit fecsegek össze vissza.

- Okééé. Én most itt hagylak benneteket mert anyám biztos a haját tépi.

- Jól van akkor jó éjt!- ölelt át.

- Neked is. Még gyors el búcsúzom a többiektől.

Bólintott egyet majd én tovább álltam egyenesen a konyhába mentem.

- Na én mentem.

- Már is?- hangozz kórusba.

- Muszáj.

- Akkor elkísérlek.- ugrott fel Niall.

- Az jó lenne.

Ahogy kiértünk a házból be állt a kínos csend. Ettől féltem! Mikor álmodoztam róla közvetlen voltam vele most pedig feszélyezett. Csöndben mentünk egymás mellet. Hálát adtam az égnek, hogy nem lakok olyan messze.

- Hát... köszönöm, hogy elkísértél!

- Ugyan nincs mit. Én vagyis mi köszönjük, hogy eljöttél.

- Viccelsz egy álmom vált valóra.

Niall nem válaszolt semmit csak mosolygott. Teljesen megbabonázott.

- Nem mész be?- nézett rám amolyan " mi van le ragasztottak?" nézéssel.

- Ja de persze. Jó éjt.- indultam meg.

- Várj.

- Tessék?

- Öhmm... semmi. Szép álmokat.

Vanessa szemszöge:

- Szóval én nagyon meg bántam.- szólalt meg egyből ahogy kiértünk.

- Harry a megbánás nem itt kezdődik.

- De én tényleg.

- Komolyan? Ha én megbántok valakit nem érdekel ki hol látja, ha kell megalázkodom mert tudom, hogy én vagyok a hibás.

- Hány éves is vagy?

- Ez, hogy jön ide?

- Csak szeretném tudni.

- Tizenhat, de a kor cseppet se számít.

- Ahhoz képes, hogy csak ennyi vagy elég jól lehet beszélgetni veled.

- Ó várjunk csak!- álltam meg.- Ez egy bók, volt maga Harry Stylestől?

- Ne szokd meg!- fogta meg a kezem és húzott tovább.

- Milyen, volt a buli?

- Nem tudom. Ahogy haza értem a szobámba mentem.

- Na és Emma?

- Emma? Ja igen biztos a többiekkel volt.

- És honnan tudod hol lakom?

- Mi ez vallatás?

- Eltaláltad.

- A barátnőd mondta el.

- Azt a lányt egyszer megfogom ölni.

- Azért mert szívességet tett nekem?

- Részben.

- Liam szerint veszélyes vagy.

- Én? Egy légynek se tudnék ártani. Kivéve akkor, ha meg csíp.

- Nem úgy értem. 

- Akkor?

- Te olyan lány vagy aki bármelyik fiú eszét el csavarja. Ezért kerüllek. Nem akarok abba a hibába esni, hogy beléd szeretek!...