30. Játék

"Olyan játék ez, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszod a szeretett játékát. Az a  legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod."

 ~ Én ... szeretlek!

 Lefagytam. Testem minden porcikájával küzdöttem azért, hogy ne csókoljam meg. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Nem is értem magam. Azt hittem, hogy már megedződtem és nem tud így rám hatni. 

- Hogy szeretsz? - suttogtam, most már nem volt kedvem nevetgélni.

Harry elfintorodott, tehát töpreng. Pontosan ez, az amitől féltem, Harry az a fajta fiú aki előbb beszél utána gondolkozik. Hihetetlen, hogy ennyire ismerem. Tetti a nagy fiút, holott még mindig gyerek.

- Mint egy testvért! - puszilt arcon.

Mint egy testvért?! Istenem. Valahol azt éreztem, hogy nem ezt akarta mondani, de ha ő így akkor én is.

- Szuper van egy bátyám! - nevettem.

- Nekem pedig egy húgom. Milyen fura ezt rád mondani!

Beszívtam az alsó ajkam. Eléggé zavaró tényező volt, hogy a hideg homokban fekszem, lelöktem magamról és felálltam. Nyögve, de ő is követte a példám.

- Látom, te sem vagy már a régi!

- Nem vagy vicces! - karolta át a derekam.

 Hohó, az előbb még azt mondta, hogy úgy szeret, mint egy tesót ... Hát kétlem, hogy a testvérek így ölelkeznek. Fejét a vállamra hajtotta, kezével kis köröket írt le a hátamon. A lényeg az, hogy nem táplál irántam semmit, nem igaz? Kezdnem azt hinni, hogy egy megrögzött hazudozó. Haza indultunk. Nem vágytam másra csak egy kiadós alvásra.

 ~✿~✿~✿~✿~✿~

 - ... és rám feküdtél! - vihogott a barátnőm és ledőlt a kanapéra. 

Louis a fejét fogta szégyenében. Niall se könnyítette meg a dolgát kikapta a kezemből a telefonom és megmutatta mindenkinek a felvételt, amit készítettem. Még Paul is jókat kacagott rajta. Liam felszerette volna rakni twitter - re, de nem engedtük neki. Mindenki lent ült a nappaliban csak Zayn nem. Én a földön kuporodva ettem az anyum által elkészített csokis rudat.

- Kapok? - ült mellém Harry.

Bólintottam, mivel tele volt a szám. Louis már legalább századszorra nézte meg a videót közben azt, hajtogatta, hogy ezt Eleanornak nem szabad megnéznie.

- Ugyan már Louis, ha szeret akkor nem fog rajtad nevetni! nyugtatgatta Dóri.

- Te is nevetsz, pedig azt hittem, hogy szeretsz!

- Szeretlek is ... csak vicces!

- Tudjátok ma kiderült, hogy ki is bír engem a legjobban! - állt fel. - Egyedül Zayn mivel ő nem nevet rajtam.

- Ja, mert nincs itt! - szólalt meg Harry.

- Tényleg, hol van? - érdeklődtem.

- Bezárkózott! - felelte egyszerre Dóri és Niall amin el is pirultak.

Bezárkózott? Ó, tényleg randija volt Perrie - vel. Ajaj, Malik megint a padlón van és miattam. Többet nem adok neki tanácsot. Elvettem Harry kezéből a sütis tálat.

- Héé! - mordult fel.

- Kuss! - szóltam rá, majd felfutottam a lépcsőn.

Utálom, ha furdal a lelkiismeret. Ki szereti? Valahogy ki kell engesztelnem ... Még, ha nem is én vagyok a főben járó bűnös. Zayn szobájához somfordáltam és kopogtam ... kopogtam ... kopogtam ...

- Húzz innen, Niall! - ordított ki.

- Zayn, kérlek engedj be!

Halottam, hogy nyikorog az ágy és ezzel egy időben kinyílt az ajtó. Zayn tréning gatyában feszített nem mellesleg póló nélkül. Tisztán látszódtak a tetoválásai.

- Hoztam sütit! - emeltem fel a sütis tálcát.

Félre állt az ajtóból így én betudtam menni. A függönyök miatt, félhomály uralkodott a szobájában. Zayn hangosan becsapta az ajtót és visszafeküdt az ágyba. Én pedig felültem az íróasztala tetejére. Odatoltam hozzá a tálcát.

- Sajnálom, Zayn! - szólaltam meg.

- Nem nekem való a szerelem! - nevetett.

- Ne beszélj hülyeségeket!

- Te nem láttad, Perrie arcát mikor elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Úgy nézett rám, mint egy UFÓ - ra szokás. Még virágot is vittem neki, de nem fogadta el! - biccentett fejével a földre ahol egy csokor rózsa hevert. - Soha nem éreztem ilyen rosszul magam!

Nem értem ezt a csajt, de tényleg. Képes így viselkedni vele?! Ahogyan az ágyon feküdt olyan sebezhetőnek mutatkozott.

- Zayn az a csaj agyilag zokni! Fogalma sincs róla, hogy most mit, dobot el magától.

- Miért, mit dobott el? - ült fel.

- Egy fantasztikus fiút. Hiszen, te vagy amaZayn! - nevettem.

- Harry a világ legszerencsésebb embere! Ki gondolná, hogy két ilyen különböző személyiség, mint ti ennyire összepasszoltok!

- Ilyenek a testvérek!

- Testvérek? - nevette fel. - Úgy hiszem előbb vagy utóbb vérfertőzést fogtok véghez vinni!

- Ha Harryn múlik akkor utóbb, vagy soha.

- Beszéljek vele?

- Isten ments, még csak az hiányozna! - álltam fel. - Ha, gondolod társulj hozzánk lent leszünk.

- Rendben. - mosolygott. - Finom a süti.

- Tudom. - kacsintottam és kijöttem onnan.

Sokkal jobb így, hogy nem gyötör semmi. Perrie egy barom ez tény! Mielőtt lementem volna a többiekhez, bementem a szobámba. Megígértem anyunak, hogy felhívom. Előkutattam a telefonom és tárcsáztam: 

 - Szia! - vette fel az öcsém.

- Hellóka! Anya a közelben?

- Mindenki itt van, ki vagy hangosítva!

- Értem. Mi újság? Anya ugye aludtál?!

- Muszáj volt neki. - válaszolt anya helyett apa. - Mesélj minden rendben? Ugye nem piszkálnak?

- Kik piszkálnának?

- Mondjuk az a göndör gyerek!

- Apa, te is kezded?

- Már be is fejeztem. - nevetett a saját viccén.

- Kislányom! - szólalt meg anya. - Olvastam az újságba, hogy kitört egy vulkán ugye nem esett bántódásod?

- Anya, Londonban NINCS ismétlem nincs vulkán!

- Nessa, mikor jössz haza? - halottam meg Lili hangját.

- Nem kell sietned! - nyilván való, hogy ez a mondat Ricsitől származott.

- Én is szeretlek. Lili nyár végén ...

- Hozol ajándékot?

- Szeretnéd, hogy vigyek?

- Igen!

- Én is kapok? - ordított az öcsém.

- Nem! Most mennem kell. Legyetek jók! Anya nyugi. Apa nyugtatgasd! Szeretlek titeket!

- Mi is, szia!

 Ledobtam az ágyra a telefont. Úgy látszik, ma nem megyek sehova, mivel kint zuhog az eső. Lehangoló, ha nyáron esik. A szobában fülledt volt a levegő így hát, kinyitottam az erkély ajtót és csak utána mentem le a többiekhez, akik ugyanúgy ültek, ahogy hagytam őket. Harry megpaskolta a szőnyeget jelezve, hogy üljek mellé. Mosolyogva huppantam le a földre.

- Játszunk valamit! - kiáltott fel Niall.

- Tényleg, mondjuk Felelsz vagy merszet! - ujjongott Dóri.

- Ó, persze ... - nevettem. - Sok ilyen történetet olvastam és soha nem volt jó a vége. Főleg miattad Louis.

- Jaj, Nessa játszunk! - hajtotta fejét a vállamra kérlelve Harry.

- Legyen.

- Szuper! - csapta össze a kezét Liam.

- Fűszerezzük meg egy kicsit! - javasolta  Louis. - Aki nem csinálja meg a rászabott feladatott az zálogot add!

- Oké! - válaszoltuk egyszerre.

Louis kiment a konyhába egy kólás üvegért. Visszajött, megállt a nappali közepén kiitta az utolsó cseppeket az üvegből és letette a földre majd leült mellém. A többiek is lekucorodtak. Paulnak nem volt kedve a játékhoz így ő elment otthonról. Zayn pedig még mindig magányba burkolózik. Louis sunyin végig nézett rajtunk majd egy határozott mozdulattal megpörgette az üveget. Imádkoztam, hogy ne rám mutasson, meghallgatták az égiek az imáim. Dórit választotta.

- Dóri! Felesz vagy mersz? - kérdezte vihogva Louis.

A barátnőm megvakarta a tarkóját. Mindig ezt csinálja, ha nehéz döntés előtt áll. Kifújta a bent tartott levegőt és válaszolt: 

- Merek!

Louis kisfiús arca eltorzult ... előjött belőle az "állat". Dóri arcán lehetett látni a feszültséget.

- Oké! - dörzsölte két tenyerét gonoszan. - Állj ki az esőre és járd el a kacsa táncot.

Csak ennyi? Többre számítottam tőled Tomlinson. Dóri kuncogva felvette a papucsát és szó szerint kifutott. Mi az ablakon keresztül néztük végig. Nekem inkább pingvin táncnak tűnt. Vacogva vissza jött, egyből a szobájába ment, hogy szárazz ruhát húzzon. Megvártuk, hogy leérjen utána folytattuk a játékot. Most Dóri pörgetett. Rövid forgás után Niall - en állt meg.

- Felesz vagy mersz?

- Merek, baby! - dobbantott egyet a lábával.

- Sztriptízelj Louisnak!

Már csak attól, hogy elképzeltem fulladozva nevettem. Harry berakta Christina Aguilera - tól a Moulin Rouge -t.

Naill pedig táncolni kezdett. Louis arcizmai megfagytak mikor a szöszi levette a pólóját. Kínomban a szemem elé kaptam a kezem, bármennyire is látni szerettem volna szálkásított felsőtestét nem vitt rá a lélek. A nadrágját már nem merte levenni hál' istennek. Leült és pörgetett:

- Liam, felelsz vagy mersz?

- Felelek! - mondta nagyon bátran.

- Rendben. Mikor feküdtél le ÚGY Danielle - lel?

- Mhh ... másfél hónapja!

- Uram atyám az rengeteg idő! - ámuldozott Louis. - Én minden héten legalább háromszor gerincre vágom El - t.

- Ez több infó volt amit, megszerettem volna tudni. - szólaltam meg.

- Egyetértek! - bólintott Dóri.

Liam erősen megpörgette az üveget. Gyorsan pörgött körbe - körbe majd megállt Harry előtt.

- Merek! - előzte meg Harry Liamet.

- Remek. Válassz ki közülünk, valakit akivel ma alszol!

- Képtelen vagy megszívatni! - nevetett önelégülten. 

- Csak válassz!

- Louis ... sajnálom, de megcsallak. Nessával alszok! - karolta át a vállam.

- A kihívás pedig az ...

- Mi? Nem az a feladat, hogy együtt aludjak Valakivel?

- Hát persze, hogy nem! Azt még nem mondtam el, hogy hogyan!

- Hogyan?

- Meztelenül! - kiáltott.

A mosoly, ami eddig az arcomon ült lehervadt. Pucéron aludjon velem? Meg van húzatva ez a Liam gyerek? A perverz formáját! Louis huhogni kezdett és társultak hozzá a többiek. Dórira vetettem a " hagyd abba a baromkodást, vagy megfújtalak" nézésemet. Egyből vette a lapot és elbújt Niall mögé.

- Harry adj zálogot! - parancsoltam.

- Dehogy adok! Várlak a szobádban! - kacsintott és felment.

- Liam, ugye te élvezed a helyzetet?! - mordultam rá.

- I ... Nem!

- Utállak titeket! - álltam fel.

 Akkor se lesz az, amit ők akarnak én nem alszok Harryvel ilyen körülmények közt az már biztos. Elhozom a takarom és átmegyek Zaynhez, legalább Ő nem pucér!

 - Bemegyek! - kiabáltam és benyitottam ...

29. Hosszú éjszaka

" Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta kezelni.

 Az erkélyen álló szerelmes lány próbált kifürkészhetetlen lenni, de igazán soha nem ment neki. Túlságosan is égett benne a tűz. A szerelem tüze. Életében először szerelmes volt. De milyen szerelem az olyan ami kimondhatatlan? Álmában már egyszer beteljesült a szerelmük , de mint minden álomnak annak is vége lett. Vége kellett lennie! Nem élhet folyton az álmaiban. Ezzel ő is tisztában van, ám mikor mikor szembe találja magát Vele félre söpör mindent. Előbújik belőle a felnőtt nő csak azért, hogy imponáljon a fiúnak mivel tisztában volt vele, hogy őt az idősebb nők a zsánerei. Az időt nem gyorsíthatja fel, így a viselkedésében éri el a fiú feltételeit. Nem egyszer eltervezte már, hogy felfedi előtte az érzéseit csak, hogy ember tervez Isten végez. Rengeteg alkalmat elhalasztott és most, hogy ketten vannak megint csendbe burkolózik. A fiú zöld szeme babonázza, illatja bódítja képtelenség számára a gondolkodás. Henry mivel így hívják a fiút könnyedén a korlátra ült. Viktória soha nem volt jó tesnevelésből lehetetlen lett volna neki felülni a korlátra. 

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg.

Henry hunyorgott, mintha a nap kényszerítené rá, holott este volt és az égbolt feketén tündöklött. Viktória tálán soha nem volt ennyire eltökélt. Most vagy soha! Megvárta amíg a fiú bólintott. Mély levegőt vett ezzel is időt nyerve magának. Elérkezett az igazság ideje, szólásra nyitotta száját. 

 Kopogtak az ajtómon. Gyorsan a takaróm alá rejtettem, a fűzetem a tollat pedig az éjjeliszekrényemre dobtam. 

- Szabad. - szóltam. 

Csak az éjjeli lámpám éget. Nem igazán tudtam kivenni, hogy ki is lehet a késői látogatóm mindaddig, amíg meg nem szólalt:

- Bocs, hogy zavarlak!

- Nem tudsz aludni, Niall? - 

- Louis - tól nem lehet. - suttogta.

- Mit művel már megint?

- Ezt látnod kell! - nevetett.

Kikászálódtam az ágyból felvettem a benti csizmám. Niall - el lementünk a lépcsőn. Büszke vagyok magamra, hogy nem estem hanyatt a sötétben. Éneklés ütötte meg a fülem. A konyha felől jöt.

Touch

You get this kinda rush.
Let me say yea a yeah a yeah yeah a yeah

If you don't wanna take this slow
If you just wanna take me home
Let me say yeah a yeah a yeah yeah a yeah
Touch
You get this kinda rush.
Let me say yea a yeah a yeah yeah a yeah

- Louis énekel? - kérdeztem Niall - t.

- Aha. - horkantott.

Ezt meg kell néznem! Futólépésben közelítettük meg a hang forrását. Ahogy beértem a szám elé kaptam a kezem. Louis répás alsógatyában feküdt az asztalon és a Kiss you - t énekli.

- Alszik. - állapítottam meg.

- Tudom. - nevetett. - Felébresztjük?

- Dehogyis!

- Akkor?

- Mindjárt jövök. - mondtam és már rohantam a szobámba. Előkutattam a telefonom.

- Az meg minek? - értetlenkedett Niall, amint vissza értem.

- Ezt meg kell örökítenem. - nevettem el magam. - Amikor intek kezdj el te is énekelni!

Bólintott. Bekapcsoltam a videót. Megnyomtam a felvétel gombot. Louis, mintha érezné, hogy veszem hangosabban kezdett dalolászni. Éreztem, hogy pirosodom az elfojtott nevetéstől. Intettem Niall - nek ő pedig rákezdett. Louis abba hagyta felült, leszállt az asztalról. 

- Menj! - suttogtam Niallnek. 

Elindult Louis utána. Úgy döntöttem, hogy követem őket, de előbb leállítottam a videót. Holnap szembesítem saját magával. J Kifutottam a konyhából.

- Áúú ... Bocs! - simogattam a fejem, ugyanis neki mentem valakinek.

- Semmi baj. - nevetett Harry. - Tornázol?

- Mi? Ja nem Louis ... 

- Megint alva énekelt? 

Bólintottam, bár ő ezt nem láthatta. Az ablakon bevilágított a hold. 

- Gyönyörű. - mosolyogtam.

- Van kedved sétálni? 

- Ilyenkor?

- Talán félsz?

- Mellettem vagy!

Harry magához vont. Egy kicsit megilletődtem, de visszaöleltem. 

- Muszáj felöltöznöm? - kérdeztem.

- Így is jó vagy! De én felveszek egy pólót. 

- Itt várlak.

Harry felfutott a lépcsőn. Én addig az ablakon bámultam kifelé. Elemelkedtem a talajról. Elnevettem magam. Harry a karjaiba vett úgy léptünk ki az éjszakába. Nyári szél kellemesen simogatta az arcom. Sötétség volt, de ezáltal önbizalmam nőtt. Az utcákon egy árva lélek sem volt csak mi ketten vagyunk olyan idióták, hogy éjnek évadján sétálgatunk.

- Köszönöm! - szólalt meg hirtelen.

- Mit is?

- Azt, hogy bízol bennem.

- Ó, hát szívesen. - legyintettem mosolyogva. - Merre is megyünk most?

- Hát ... Előre.

Elnevettem magam.

Dóri szemszöge

 Hangos éneklésbe keltem fel. Ezt nem hiszem el, ezek be meg mi a fene ütött? Próbáltam nem oda figyelni a fejemre húztam a párnám, de ez sem segített. Idegesen felültem ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő órára. Kereken három óra. Egyszerre elhalt a zaj, elégedetten dőltem vissza.

- Louis az nem a te szobád! 

Ismét felakartam ülni, de egy test zuhant rám.

- Úristen! - kiáltottam. - Louis szállj le rólam! 

- Alszik nem fog engedelmeskedni! - hallottam Niall hangját. 

- Szedd le rólam valahogy!

- Várj egy kicsit ... Gondolkozom!

Louis olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt. Niall fel - alá járkált. 

- Szólj Nessának! - utasítottam.

- Elment. 

- Hova?

- Nem tudom. 

- Akkor Harry - nek.

- Ő sincs itt!

Szuper nekik is ilyenkor kell kivonniuk magukat a forgalomból?! Az még nem lenne olyan nagy baj, hogy ölel, de ne lenne ilyen nehéz. Louis Tomlinson holnaptól fogyókúra! Lábdübörgést hallottam.

- Mit csináltok? - kérdezte Liam.

- Én személy szerint szenvedek. - válaszoltam. - Segítenétek valahogy?

- Niall fogd meg a lábát!

Liam az ágy mellé sétált Louis hóna alá nyúlt.

- Egy ... kettő ... három, emeld!

Vanessa szemszöge

- Én a csillagokig repülök? - üvöltötte Harry és kiugrott a hintából, határozottan érkezett a homokra.

Nevettem ... inkább röhögtem. Harry leült és mosolyogva nézett. Én megállás nélkül hajtottam. félő volt, hogy kiesek belőle olyan magasan voltam. Nem éreztem magam még ennyire önfeledten. Többször fogok kijárni a játszótérre hajnalban. 

- Te hova akarsz eljutni? - kérdezte.

- Azt hiszem a Holdra. Letesztelném, hogy tényleg sajtból van - e. 

- Elviszel magaddal? 

- Kétlem, hogy beleférnél a poggyászomba. - nevettem.

- Hahaha ... - állt fel. - Ugorj, ha mersz!

- Hogy meghaljak?

- Kot - kot - kot.

- Kapj el! - kiáltottam és ugrottam.

Egyenesen Harry karjaiba. Mind a ketten a földön kötöttünk ki. Harry egy határozott mozdulattal megfordította a helyzetünket így ő feküdt rajtam. Szemem csukva volt hasam görcsölt a nevetés miatt. Hallottam ahogyan ő is zihálva nevet.

- Mindig ez van. - préselte ki magából. - Ha veled vagyok ön magam vagyok! Nessa?!

Kifújtam a levegőt és kinyitottam a szemem.

- Tessék, Harry?

- Én ... Szeretlek! ...

28.Magyarázat ...

Sziasztok! Először is hatalmas köszönetet szeretnék mondani nektek. Ma vettem csak észre, hogy 15 rendszeres olvasóm van és, hogy meghaladta a blog a 1000 - res nézettséget. Nem hiszem el! Hatalmas köszönet. Ahogy Harry vagy Zayn mondaná Massive Thank you guys.
Jó olvasást!
xx Bebe

Harry szemszöge

 Most először éreztem félelmet. Féltem, hogy leordítja a fejem vagy még rosszabb hozzám se szól. Betolva az ablakot bemásztam. Igazából felakartam kelteni, de annyira édesdeden aludt, hogy képtelen voltam rá. Becsuktam magam után az ablakot. Az ajtóhoz somfordáltam és kulcsra zártam. Kihúztam az ágya alól a széket, leültem mellé. Kezembe zártam a felém eső kezét. 

- Tudom, hogy alszol. - suttogtam. - De muszáj beszélnem veled. Először bocsánatot szeretnék kérni, mert nem voltam itt mikor felébredtél. Másodszor hiányzol. Hiányzik a beszélgetésünk, a mosolyod! Sajnálom, hogy olyan mafla voltam.

A végére elcsuklott a hangom így abba hagytam a szónoklatot. Az ágyra hajtottam a fejem. Rettenetesen haragudtam magamra. Éjjel - nappal itt voltam és pont akkor kell elmennem mikor magához tér. Ujjakat éreztem a hajamban. Felkaptam a fejem.

- Csak megakartam simogatni a fejed, de beléd akadtam. - nevetett Nessa.

Kikerekedett a szemem. Azt hittem, hogy utálatos lesz velem. 

- Bocsánat kérés(ek) elfogadva. - mosolygott tovább.

- Szóval hallottál? 

- Minden szavad. Nagyon jól esett, köszönöm!

- Arra számítottam, hogy megversz. - engedtem fel én is.

- Először meg is akartalak.

- Csak?

- Állatvédő vagyok, nem bánthatom őket!

- Wá. - nevettem el magam. - Mégis milyen állatnak tartasz?

- Mhh ... Báránynak.

- Báránynak?

- A hajad miatt.

Megfogtam a kezét és a tenyerébe temettem az arcom. Hangos nevetésbe kezdett mikor megnyaltam.

- Halkabban, nem tudják, hogy itt vagyok!

- Komoly vagyok. - vette suttogóra a figurát. - Ezért is szeretném megkérdezni, hogy ...

- Hogy mért vagy itt? - vágtam a szavába.

Lassan bólintott. Összeszedtem minden bátorságom.

- Utánad mentem abba a kocsmába. Eldöntöttem, hogy mindent a fejedhez vágok. Első nap töltötted Londonban és ahelyett hogy velem lettél volna kocsmába mentél. Nagyon ideges voltam ...

- Harry - jogos, most rajta volt a sor, hogy közbe vágjon. - A veszekedésig emlékszem. Kérlek a lényeget!

- Abba akartad, hagyni a "beszélgetést" így elindultál. Tudod milyen vagyok nem hagyhattam, hogy csak úgy elmenj. Utánad kiabáltam, megfordultál ...

- Elgázoltak! - vágott közbe ismét.

- Miattam vagy itt! Hogy tudnám ezt jóvá tenni? - kérdeztem költőien. 

- Már megtetted ... az álmomban! 

Vanessa szemszöge

 - Végre megjöttél! - ugrott a nyakamba Dóri mikor haza értem.

Az ébredésem után mindössze két napot kellett bent töltenem, de továbbra is kontrólra kell járnom. Louis hozott haza, de már ment is mivel próbálniuk kell. Dórival a szobámba vonultunk. Mindent elmeséltem neki. Türelmesen hallgatott végig. 

- Valahogy sejtettem, hogy miatta fekszel bent a lelenc házban. - csóválta a fejét.

- Én is hibás voltam. 

- Nem érdekel, én akkor is haragszom rá.

- Addig ne amíg el nem döntöttem, hogy én haragszom - e.

- Valamit be kell pótolnunk.

Elmosolyodtam és elkiáltottam magam:

- Város nézésre fel!

- De előbb elmegyek pisilni. - futott ki a szobából.

Nevetve kinéztem az ablakon. Nem volt valami jó idő. A szekrényemből kihalásztam egy farmert és hozzá egy pink pulcsit. Felkaptam magamra.

- Mehetünk. - jött vissza Dó.

Bólintottam. Útközben eldöntöttük, hogy először a Big Ben - hez megyünk. Kivettem a táskámból a turistáknak szánt könyvet, hogy felolvassak néhány érdekes dolgot róla, de Dóri (szó szerint) kiütötte a kezemből.

- Ne viselkedj úgy, mint egy bevándorló!

- De hát az vagyok, ahogy te is!

Megvonta a vállát majd tovább pásztázta az építményt. El sem hiszem, hogy itt vagyok. Pár hónapja még csak álmodoztam róla erre tessék ... Négy órát ütött az óra.

- Biiiing - Beeeng, Biiing - Beeeng. - ordibálva utánozta a harangot Dóri. 

Mindenki őt és mivel mellettem álltam így engem is idiótának néztek. Pironkodva fogtam meg Dó kezét és elhúztam onnan. Szeretek hülyéskedni, de utálom, ha hülyének néznek. Dóri jót kacagott saját magán.

- Félek elmenni veled a London Eye - hez. - szólaltam meg.

- Mért'?

- Mert' talán azt is utánozni fogod.

- Azt hogyan lehet utánozni? 

- Mondjuk cigány kereket hánysz.

- Ez nem is rossz ötlet. - szökdécselt. - Én arra gondoltam, hogy felülünk rá.

- Maradjunk a te ötletednél. - kacsintottam.

Azt terveztük, hogy ha szedjük a lábunkat öt perc alatt ott vagyunk, de a drága barátnőm felfedezte a Temzét.

- Nézzük, meg hogy sodorja el a nyálamat. - lelkendezett.

Mielőtt ellenkezdhettem volna a korláthoz rohant. Nem mentem utána. Így is hallottam, ahogyan az angolok felháborodva néztek rá. Innen tudtam, hogy beleköpött a vízbe.

- Höö ... úgy csinálnak, mintha ebből innának. - még ő volt felháborodva. - Különben is a Dráva sokkal gyorsabb.

 Végre a kerékhez értünk. Megvettük a jegyeinket. Tolakodva a sor elejére férkőztünk. Két lánnyal kerültünk egy kabinba. Én bolond teljesen elfelejtettem, hogy tér iszonyom van. Dóriba kapaszkodva imádkoztam. A két idegen lány hangos diskurálásba kezdtek.

- Az én férjem Harry Styles lesz! - szólt az egyik.

- Az enyém pedig Niall Horan! - csatlakozott a másik is.

- A - a - a téves, Ő foglalt! - csettintettem.

Magyarul szólaltam meg így egy kukkot se értettek belőlem. 

- Pontosan. - helyeselt Dóri. - A gödörke pedig Nessá - é. 

A lányok értetlenül néztek ránk. A fiúk megkértek rá minket, hogy ne mondjuk el senkinek, hogy mi ismerjük őket, de most ez nem lehet gond hisz' nem értenek minket.

- Képzeld csak. - fordultam az egyikhez. - Én együtt lakom Harry - vel. Nekem több esélyem van, mint neked. 

Időközben leértünk. 

- Bolond vagy. - nevetett ki Dóri. - Úgy viselkedtél, mint egy féltékeny liba. 

- Csak kihasználtam az alkalmat, hogy dicsekedjek.

Dóri megértően bólintott. Haza felé vettük az irányt.

- Ó, te jó ég! - álltam meg.

- Mi történt?

- One Direction bolt! - mutattam az utca túl oldalára.

Egymásra néztünk és átrohantunk. Szinte mindenből vettünk. Először kivertem a hisztit, hogy nincs a méretembe 1D - s póló mire a tulajdonos felvilágosított. Mindvégig a gyerek kollekcióknál álltam. I LOVE 1D - s sapkát is elsajátítottam magamnak és egy zászlót is. 

_____.:&:._____

 - Hi! We're Directioners! - nyitottunk be a házba teljes hadi felszerelésben.

A srácok Paul - lal egyetemben a nappaliban ültek. Mosolyogva néztek végig rajtunk. Tudni kell, hogy egyből felvettük a vásárolt cuccokat. 

- Megtaláltátok a boltot, mi? - nevette el magát Paul.

- Aham! - válaszoltuk egyszerre. 

- Jó sapi. - lépett mellém Liam levette rólam és magára tette. Mellbe vágtam.

Zaynhez somfordáltam és az ölébe ültem. Egyből átkarolta a derekam.

- Fáradt vagy? - kérdeztem. 

- Picit. Megértő hangulatban vagy?

"Ezt, hogy értsem?" tekintetet vágtam.

- Találkoztam Perrie - vel.

- Istenem. - temettem arcom a nyakába.

- Tudom, de ... 

- Baby, te még nem zártad le ezt a kapcsolatot igaz?

Nemlegesen ingatta a fejét.

- Azt tanácsolom, hogy menj el. Végül is mit veszthetsz? 

- Az önbecsülésem? Mi lesz, ha ismét összetöri a szívem?

- Segítek összeragasztani!

Zayn mosolyogva megölelt.

- Ti mit csináltok? - hallottam meg egy érdes hangot.

- Ölelkezünk. - válaszolt Zayn.

- Ó, - grimaszolt Harry. - Gyertek vacsorázni.

- Én most kihagyom. Felhívom anyáékat.

- Veled megyek! - jelentette ki Harry.

Megvontam a vállam. Felbillegtünk a szobámba. Kiment az erkélyre én pedig felhívtam anyáékat.

- Szia, kicsim! - üvöltött anya.

- Szia. Mi újság? - inkább nem árulom el neki, hogy ebben a pár napban amit itt töltöttem meglátogattam a kórházat. 

- Mindenki alszik csak én vagyok álmatlan!

- De mért'?

- Nehéz úgy aludni, hogy a lányom a föld másik oldalán van.

- Nyugi, vigyáznak rám!

- Az a göndör biztos nagy figyelmet fordít rád. Ha egy újjal is ...

- Anya ne kezd, minden rendben!

- Bocsánat. Na és Dó, hogy érzi magát?

- Szerintem jól. Most épp vacsizik.

- Üdvözlöm.

- Átadom. Most viszont mennem kell. Aludj! Jó éjt.

- Neked is, picim. Szeretlek.

- Én is. Holnap hívlak. - tettem le.

 Ledobtam az ágyra a telefont. Kimentem Harryhez az erkélyre. A korlátnak támaszkodva kémlelte az eget.

- Anyud aggódik? - fordult felém.

Becsuktam az erkély ajtót és neki döntöttem a hátam.

- Egy kicsit, de megnyugtattam. Elmondtam neki, hogy jó kezekben vagyok.

- Zayn kezében? - lépett közelebb.

- Én rád gondoltam, Harry! ...

27. Álom ...

 - Harry ez nem jó ötlet. - engedtem el.
- Mért nem? Félsz tőlem? - nevetett.
- Tőled? Ugyan ... két vállra fektetlek.
Harry szeme elsötétedett felkapott és olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott pörögni kezdett velem. Élveztem a dolgot, kicsit sem zavart az a tény, hogy mindjárt kidobom a taccsot. Harry hátát doboltam aki harsányan hahotázott.
- Na? - tett le, zihálva a homlokát az enyémnek döntötte. - Kit fektetsz két vállra? Tudom, hogy szerinted mért nem jó ötlet a kis kiruccanás. Kötelességeim vannak, de az is a kötelességem, hogy boldoggá tegyelek. London gyönyörű, de nem alkalmas arra, hogy egy száll bikinibe rohangálj a parton.
 Most érzem csak igazán azt, hogy én Müller Vanessa igenis számítok Harry Styles - nak. A zöld szempár úgy csillogott - pedig korom sötét volt - az a vágyakozó tekintet egyszerűen le vett a lábamról.
- De mikor indulnánk? - kérdeztem megadóan. 
- Ez az! - bokszolt a levegőbe. - Mondjuk most mindjárt.
- Tessék? Harry még be sem pakoltam, a repülő jegyek sincsenek meg, a csapat sem tudja egyszóval nem vagyunk ...
Nem engedte, hogy befejezhessem a mondandóm a kezét rátapasztotta a számra és mély basszus hangon megszólalt:
- Megveszünk ott mindent amire szükségünk van, a repülőjegyek miatt ne aggódj, emlékszel én vagyok Harry Styles?! - kacsintott majd, mintha egy eget rengető titkot szeretne elmondani a fülemhez hajolt elsöpörte onna a hajam. - Nem szólhatunk a többieknek, hiszen most megakarunk szabadulni tőlük!
Nem tudtam, hogy ez most a jó vagy a rossz ötletek kis ládikájába helyezzem el. Én híres vagyok arról, hogy mindennek a rossz oldalát veszem elő és most sincs másképp. Gondoljunk csak ketten leszünk senki nem fog zavarni minket ... Várjunk csak ez mért rossz?
- Akkor mire várunk?

 Paff ... mintha fejbe vágtak volna. Nem hallottam mást csak valakiknek a pusmogását. A szemem csukva volt. Talán elájultam? De mért nem voltam rosszul? Vagy talán egy másik univerzumba keveredtem? Á, ez elég képtelenség. A fejem csak úgy zakatolt. Lassan felemeltem a kezem - a szemem még mindig nem nyitottam ki - majd a fejemre tettem. A szívem csak úgy zakatolt egy jókora kötést éreztem. Most már ideje lesz kinyitnom a szemem. Először hunyorogva próbáltam, mert egyből be is csuktam ugyanis olyan erős fény volt felettem, hogy bekönnyeztem. 
- Felébredt! - halottam meg egy lány sikolyát. 
- Dóri! - nyüszítettem.
- Ne erőltesd meg magad. - fogta meg a kezem.
- Mi történt velem?
- Majd később. - puszilt homlokon. - Most kimegyek mert a fiúk beszeretnének jönni és egyszerre csak négyen lehetnek bent. Később jövök!
Amint kiment felültem az ágyba. Még soha nem feküdtem kórházba (kivéve a születésemkor). Bal kezemben egy tű ékeskedett amin egy átlátszó cső volt és egészen a mellettem álló kis zacskóig volt vezetve. A tasakból víz vagy mi jött át a karomba. Mért vagyok infúzióra kötve? Mi történhetett velem? A zár kattan majd négy ember tódult be az ajtón.
- Nessa!- rikkantotta el magát Niall majd beleugrott az ágyamba.
- Édes Istenem.- nevetve rá tettem a kezem (amiből nem lógott ki cső) a fejére.
- Annyira ránk ijesztettél!- ölelt át Zayn majd egy hatalmas cuppanós puszit kaptam a nyakamra.
- Ide figyelj, ha még egyszer alkoholt látok a kezedben esküszöm a fenekedbe rúgok.- zárt a karjaiba Louis is.
 Liam megfogta Niall derekát és lerántotta a földre majd ő vette fel ugyanazt a pozíciót.
- Máskor szólj, ha valami baj van.- hajtotta a fejét a mellkasomra.- Ne piába fojtsd a bánatod!
- Tessék?- vontam fel a szemöldököm amit egyből meg bántam mert akkor fájdalom nyílalt bele a homlokomba, hogy ismét könnybe lábadt a szemem. Várjunk csak én most Londonba vagyok, de pár perccel ezelőtt még Manchesterben voltam és ... - Harry! - körbe néztem a teremben még csak most vettem észre, hogy ő nincs itt.- Hol van?
- Nem olyan rég még itt volt, de el kellet rohannia.- vakarta meg a fejét Niall.
- Hova kellett rohannia? Mért nincs mellettem?
- Eddig melletted volt csak hát... ebédelni vitte Emmát.- dörmögte Liam.
- Értem.... Valaki elmondaná, hogy mért vagyok infúzióra kötve?
- Mi sem tudjuk.- mondták egyszerre majd Zayn folytatta:
- Csak Harry tudja, de ő nem hajlandó nekünk elmondani.
- Harry, Harry, Harry!- mondtam gúnyosan.- Akármi van ő mindenhol ott van. Mellettem van, ha jól vagyok, ha rosszul, benne van a legszebb álmaimban, de most nincs itt amikor tényleg szükségem van rá mert neki ebédelni kellett mennie Miss Szőke picsával.
- Netán féltékeny vagy?- vonta fel a szemöldökét Louis.
- Igen az vagyok!- csattantam fel ismét.- Azt hittem, hogy igaz..., hogy tényleg ő meg én, olyan valóságos volt! De csalódnom kell, vissza kell térnem a rideg valóságba. 
 Mindenki elhaltan fürkészett. Biztos vagyok benne, hogy nem tudják miket hordok össze, de jelen pillanatban nem érdekel. A lényeg az, hogy én tudom hányadán állunk egymással Harryvel. 
- Nessa...- kezdett bele Liam, de közbe vágtam.
- Kérlek, szólj a nővérnek!
 Liam bólintott kiszállt az ágyból majd szinte futva kiment. A többiek le nem vették volna rólam a tekintetüket mintha csak azt várnák mikor kapok hiszti rohamot.
- Figyelj rám egy kicsit!- fordította a fejem magához Louis.
- Tudom mit szeretnél mondani, de nem érdekel.
- Nessa, Harry nagyon aggódott érted.- szólalt meg Niall.- Csak... így alakult. De, ha szereted akkor mond meg neki lehet, hogy ő is viszonozni fogja.
- Köszönöm a tanácsot, de mond te meg fogadod ezt?
- Tessék?
Elmosolyodtam, nem volt kedvem, erőm megismételni a kérdésem. Az ajtó kicsapódott majd Liam lépett be rajta egy kövér rövid vörös hajú, piros pozsgás arcú nővérkét ráncigált be a terembe.
- Miben segíthetek?- kérdezte magas hangon.
- Aludni szeretnék. Kaphatnék egy nagyon erős altatót?
- Persze, de előbb néhány rutin kérdést fel szeretnék tenni magának.
- Rendben.
- Hogy hívják?
- Vanessa Müller.
- Édesanya leánykori neve?
- Kinga Balassa.
- Emlékszik valamire ami a baleset napján történt önnel?
- Nem.
- Fájdalmai vannak?
- Nincsenek. Most már megkaphatom az altatót?
- Igen.- mosolygott majd egy tűt vett elő és oda sétált az infúziómhoz. Belebökte a tasakba a tűt majd belepumpálta az altatót.
- Holnap találkozunk. Szeretlek titeket!- mosolyogtam a fiúkra majd ismét elsötétült minden.

Harry szemszöge

 - ... és amikor bele szagoltam abba a pörköltbe.... Harry te figyelsz rám?- bökött oldalba Emma.
- Mi? Ja igen.
- Akkor ismételd meg!
- Mi vagyok én, papagáj? Elnézést, de hív a természet!- álltam fel az asztaltól majd a pincéreket kikerülve be mentem a férfi mosdóba.
 Szinte feltéptem az ajtót becsaptam magam után. A mosdó kagylóra támaszkodtam a tükör segítségével mélyen a saját szemembe néztem. A kedvem valahol el veszett. Talán annál a csehónál ahol Nessa utoljára járt. Öt napja történt minden, de még mindig nincs nyugvásom. Ha nem veszekszek vele, ha visszatartom akkor .... akkor nem történik meg és most vele lehetnék. Hülye vagyok. Megeresztettem a csapott majd meg mostam az arcom. Mintha futottam volna úgy ziháltam. Leültem a földre a hátam az egyik wc fülke a támlájának támasztottam. Már majdnem elmondtam neki ... ott volt a nyelvemen, de nem tettem meg. Gondolnom kell a barátságunkra. Fújtatva fel álltam majd vissza mentem.
- Rendeltem magunknak egy-egy csokis kelyhet.
- Nem kellett volna.
- Ugyan már. Valami baj van?
- Nem szeretnék róla beszélni. Inkább mesélj valamit.
 Erre ő valami rettenetesen hosszú monológba kezdett, de hogy mi be azt ne kérdezze tőlem senki. Már elég későre járt, vagy három órája elhagytuk az éttermet és most csak sétálgatunk.
- Jaj totál ki ment a fejemből.- rikkantott Emma evvel elérte, hogy rá figyeljek.- Mikor a mosdóban voltál Liam hívott...
- És, felvetted?
- Igen.
- Mit mondott?
- Ja... Nessa felébredt.
- Ezt csak most közlöd velem?- kiabáltam el magam.
- Nem olyan nagy cucc már vissza is aludt... Különben sem akartam meg zavarni ezt a szép estét ... Harry most meg hova mész?
 Nem érdekelt, hogy mit kiabál utánam vagy hogy egyáltalán mi van vele egy a fontos felébredt és én nem voltam ott. Jóvá kell tennem! Futottam, ahogyan csak tudtam. Talán az iskolában éreztem utoljára azt a szúrós fájdalmat  az oldalamban. A kórház valahol a város központjában van és én most valahol a semmi közepén futkározom ez az én szerencsém. Muszáj, volt nekem a legtávolabbi zugot választanom az ebédhez?! 

_____.:*:._____

- Jó estét!- köszönt a recepciós nő ahogyan a kórházba értem.

- Jó... estét, Vanessa Müllerhez jöttem... látogatóba...- ziháltam.
- Ó, fiatal ember sajnálom, de vége a látogatási időnek.
- De én csak köszöni szeretnék neki.
- Sajnálom, tiltja a szabályzat.
- Nos, ha nem akkor nem!- bólintottam majd kijöttem az épületből.
 Talán egy kicsit elvetemült ötlet, volt az, hogy a kórház kertjébe osonjak, de muszáj volt hiszen nem haragudhat rám. Tudtam, hogy Nessa a 2. emeleten van, de hogy melyik ablak tartozik az ő szobájához az még rejtély. Vajon nála van a telefonja? Vagy esetleg elvették tőle? De mindegy is csak nem hívhatom fel ilyen későn. A következőt kell tennem felmászok- bár azt még nem tudom, hogy hogyan, ugyanis még nem csípett meg egy "csoda" pók, és nincs nálam a seprűm amivel felmehetnék. A fal egészen görcsös volt, de nem annyira, hogy én zökkenő mentesen felmászhassak rá. És akkor megvilágosodtam. A kórhát mellett egy egyszerű kis családi ház volt. Hirtelen ötlettől vezérelve átugrottam a kis kerítést ami elválasztotta őket egymástól. Arra gondoltam, hogy megnézem hátha van nekik létrájuk így hát egyből a garázs felé vettem az irány. Nem, nem lopni akartam csak kölcsön venni addig míg meglátogatom Nessát. Csak ezzel a tervvel az a baj, hogy nem egy tündér mesében vagyok így természetes, hogy zárva találom azt a rohadt garázs ajtót. Higgyétek el nem volt más választásom. A garázs bal oldalán egy kisebb ablak volt amin még simán átférek. A könyökömmel betörtem az ablakot majd bemásztam rajta. Amilyen szerencsés vagyok megvágtam az oldalam. A szürke pólóm egyből átivódott a piros véremtől. Nem volt időm siránkozni megpillantottam a sarokban azt a tárgyat amiért én idejöttem. Se perc alatt kidobtam az ablakon majd én is követtem. Zihálva vissza mentem a kórházhoz s a falnak támasztottam a létrát. Már a tizedik fokozaton voltam mikor megpillantottam egy nővért aki valamit csinált egy ágynál. Ledermedtem. Mi lesz, ha meglát? Tuti, hogy zaklatásért felnyom. Na meg persze a betörésért. Mert ugye nem fogják azt elhinni, hogy csak kölcsönbe vettem, de vissza akartam vinni.
 De nem vett észre. Kisétált a kórteremből és akkor megpillantottam Őt...

Új blog!!!!!

 És ismét egy új történetbe vágom a fejszém. Manapság rengetek 1D blog van, rettenetes nagy kihívás, hogy más legyen a te történeted mint a többieké, hisz nem akarják ugyanazt a sablonos sztorikat olvasni a directionerek. A barátnőm hatalmas Louis Tomlinson rajongó és sokat panaszkodott arról, hogy igen csekély a Louisos fanfiction. Így hát tessék Zsófim elindítom az első Louis által ihletet történetem!
 Tőletek kedves olvasóim annyit kérnék, hogy nézzetek és, ha tetszik olvassátok is. 

Love without words

Üdv Bebe

26.AER...

 Reggel mikor felébredtem Harry nem, volt mellettem. Először az futott át az agyamon, hogy csak álmodtam a minap esti történteket. De ez képtelenség, hisz Harry kocsijában fekszem, szóval tegnap igen is megcsókolt.
- Á szép jó reggelt nap sugaram!- nyitotta ki a hátsó ajtót Hazza.
Csak rá mosolyogtam majd vissza dőltem az ülésre. Szemem ismét lecsukódott nem törődtem a kint álldogáló Harryvel. Az idő még mindig nagyon ramaty, volt bár az eső most nem esett. A felhőkből ítélve pár perc múlva ismét hatalmas zuhi lesz. Két kart éreztem a csípőmön. Felemeltem a fejem, hogy meg nézzem mit szeretne. Harry csak kacsintott és arrébb lökött az ülésen majd lefeküdt mellém. Elkellet nevetnem magam. Igen nevetek amikor zavarba jövök.
- Szorosan kell feküdnünk mert máskülönben leesem.- söpört el egy tincset az arcomból.
- Biztosíthatlak benne, ha még szorosabban lennénk meg fulladnék.
- Bocsánat.- húzódott arrébb.
- Egyszóval sem mondtam, hogy nem tetszik!- húztam vissza teljesen magamhoz.
Arcom bele temettem mellkasába. Akár csak egy fanfictionban. Ahogyan le írják az írók azt az érzést, hogy milyen lehet Harry mellett feküdni a bódító illatát, ütemes szívverését érezni... Pár hónappal ezelőtt még csak én is olvastam ezekről mára már át is élem. Felnéztem az arcára, szeme be volt csukva. Szempillája kicsit sem kicsi (bár Zayné nagyobb). Lélegzete kiegyensúlyozott, volt olykor-olykor horkantott egy kicsit amit én ismét egy mosollyal jutalmaztam. Bal keze a mellem alatt, volt míg a másik a fejem felett. Csiga lassúsággal, hogy fel ne ébresszem belenyúltam a farmer zsebembe és elő vettem a telefonom. Pontosan 7 óra volt. Meg értem mért ilyen fáradt Harry. Vissza helyeztem a kis készüléket átöleltem Harryt majd én is álomba szenderedtem.

Dóri szemszöge

 Annyi biztos, hogy a tegnapi este szörnyen zárult. Nem elég, hogy már 24 órája nem láttam Nessát, de még Niall is betett. Lehet, hogy más elolvadt volna attól, hogy rekedt hangon felajánlja magát. De én nem vagyok más. Én nem olyan lány vagyok. Rengetegszer próbáltam arra célozni, hogy engem nem lehet csak úgy megkapni. Nem is értem Niall honnan vette, hogy majd egy szóra terpeszt csinálok neki. Ő most biztos nyugodtan alszik, de nekem elintézte hogy ne tudjak egy szemhunyást se. Jó ez nem igaz aludtam vagy egy órát. Minden esetre ez nem elég ahhoz, hogy ki pihent legyek. Ma még tánc próbám is lesz. A telefonom meg csörrent.
- Tessék?- szóltam bele.
- Jó reggelt!- köszönt vidáman Nicole.
Nicole-t a táncról ismerem. Nagyon jóban vagyunk csak pár napja ismerem, de már több dolgot tud rólam mint Nessa. Volt olyan kedves és be mutatta a város. Igaz Vanessával már rég megbeszéltük, hogy együtt fedezzük fel, de.... Így alakult.
- Nocsak, milyen vidám valaki ilyen korán.- nevettem.
- Van is mért!
- Talán Chris randizni hívott?
- Nem állsz messze az igazságtól. Mit szólnál, ha ma el mennénk vacsorázni?
- Remek ötlet, majd táncon mindent megbeszélünk.
- Rendben. Szia.
- Szia.- tettem le.
Nyöszörögve kiszálltam az ágyból majd ki mentem a konyhába. Csak fohászkodni tudtam, hogy ne legyen senki fent. Sajnos nem imádkoztam elég intenzíven ugyanis zörgést hallottam a nappali felől.
- Dóri beszéljünk!- pattant fel a kanapéról Niall.
- Semmi kedvem veled elvesztegetni az időm!- vágtam oda neki majd a konyhába mentem.
- Már pedig én addig nem hagylak békén míg meg nem hallgatsz!- jött utánam.
- Rendben, de gyorsan.- ültem fel a pultra.
Niall ki vett egy csokit a hűtőből majd ő is fel ült a pultra mellém.
- Nagyon röstellem amit tegnap tettem. Nem így szerettem, volna közölni azt a tényt, hogy tetszel. Ahogy tegnap Harry aggódó arcát néztem rá jöttem valamire. Ha én tudnám meg azt, hogy te valahol egy idegen fószerrel iszogatsz ugyanúgy viselkednék mint Hazza.
- Nem értem mért hasonlítod magad Harryhez.- csóváltam a fejem.- Különbözőek vagytok.
- Igen tényleg nem hasonlítunk egymásra, de két közös dolog is van köztünk. Az egyik a banda a másik pedig ti vagytok. Nem mondom, hogy beléd szerettem mert az nem lenne igaz, de nagyon kedvellek.
Ledöbbentem. Niallnek tetszem. De még nem adom be a derekam még nem. Had teperjen egy kicsit.
- Hát ez remek hír! De én most megyek öltözni.- ugrottam le a pultról majd a szobámba mentem.

Nessa szemszöge

 - Én keltettelek fel?- kérdezte rekedt hangon Harry.
- Nem. Mennyi az idő?
- Annyi, hogy be ugorjunk valahova reggelizni.
- Egy tojás rántotta rendel!- nevettem.
- Ezt majd a pincérnek mond!- kacsintott majd át mászott a volánhoz.- Kis asszony maga nem akar az anyós ülésre ülni?
- Hogy mer engem egy közönséges sofőr megszólítani?- kezdtem el játszani a "hercegnőt".
Harry hátra fordult majd egy ,,szóval így állunk" arcot vágott.
- Hova vihetem kisasszony?
- Mivel maga az idevalósi így ön döntsön.
Harry bólintott majd elindult. Én addig bekapcsoltam a biztonsági övet.
- Mikor tankolt?- kérdeztem ismét.
- Míg maga aludt.
Itt be is fejeződött a társalgásunk. Ki kukucskáltam az ablakon, ahogy megjósoltam az eső ismét esni kezdett. Imádom Londont, de az esőt nem. Híres brit tudósok azt állapították meg, hogy az emberi faj legtöbbször az eső miatt lesz öngyilkos. Na most én még nem állok az öngyilkosság küszöbén. Bár lehet, hogy Dó és a fiúk azt hiszik, hogy már rég nem vagyok az élők között. Vagy ki tudja lehet, hogy Dórit nem is érdekli. Elvégre már talált magának egy új barátnőt. Ez is egy gond a sok közül. A sok alatt most Emmát értem.
- Valaki nagyon elgondolkozott.- nézett bele a visszapillantóba Harry.
Kicsatoltam a biztonsági övet majd át másztam az anyós ülésre.
- Emma és te együtt vagytok?
Harry ahogy meghallotta a kérdésem lefékezett.
- Nem. Vagyis ő úgy tudja.
- Ő úgy tudja?
- Igen, de nem értem mért.
- Nem érted?
- Nessa kérlek kapcsold ki a papagáj üzemmódot mert már zavar.
- Bocsáss meg, hogy zavarlak.
- És ismét témánál vagyunk. Mond csak mért vagy ennyire féltékeny?
- Nem vagyok az!
- Á nem dehogy.
- Nem lennék az, ha mondjuk nem flörtölnél azzal a szőke macával.
- Nem flörtölök.- nevetett.
Szóval viccesnek tartja a féltékenységemet. Megmondom őszintén tényleg elég gyerekesen szoktam viselkedni, de nézzétek el nekem elvégre még csak 16 vagyok. Ahogy Harryre néztem elnevettem magam. Néha nem árt bevallani, hogy mi kényszerítjük ki a veszekedést.
- Figyelj!- simította meg a vállam.- Emma miatt nem érdemes veszekednünk.
- Tudom csak... Csak rossz tudni, hogy az a hárpia abban a hittben él, hogy te meg ő. Biztos vagyok benne, hogy nem magától hiszi ezt. Talán megcsókoltad, vagy több is volt egy csóknál?
- Csak egy ártatlan csók, volt. De akkor még nem voltunk együtt.- emelte fel a kezét védekező pózba.
- Ne csinálj úgy mintha én mindig vernélek és félned kéne tőle. Elvégre te sokkal erősebb vagy nálam simán két vállra fektetnél. Különben sem vagyunk együtt még hivatalosan.
- Ha akarod már most fel vállalak.
- Nem így értettem a "hivatalos".- emeltem ki az utolsó szócskát.- Ahhoz, hogy valójában együtt legyünk randiznunk kell!
- Semmi akadálya, mit szólnál egy piknikhez ilyen szép esős napon?- nevetett.
- Mhh... remek ötlet. Vihetünk sampont így fürödhetünk az esőben. Viccet félre téve, én nem szeretem az első randikat. Olyankor mindig feszélyezve érzem magam.
- Nem szereted az első randikat? Megoldható.
- Hogyan?- ráncoltam a homlokom.
- Elmegyünk moziba.- vonta fel a szemöldökét, majd elindította a kocsit.
- Harry szoktak első randira moziba menni!- világosítottam fel.
- Jó akkor ez nem egy első randi hanem egy AER!
- AER?
- Anti Első Randi!
- Egy géniusz vagy!- kacsintottam.
Harry bólintott, hogy igazam van. Hátra hajoltam az ülésen majd néztem ki az ablakon. Nézegettem az autókat olykor-olykor kidugtam a nyelvem a másik autóban lévő emberkékre, bár ők úgysem látták hisz az ablak elvan sötétítve. Nem csodálom a nagy Harry Styles utazgat ebben a Range Roverbe. Mind addig míg én ezen gondolkodtam Harry az autó pályára kanyarodott be.
- Őőő... eltévedtünk?- néztem rá.
- Nem!
- Bővebben, ha lehetne.
- Mivel nem szereted a rendes első randikat ezért nem rendes moziba megyünk.
- Hanem?
- Titok!- mondta rejtélyes.

                                       __________.:*:.__________

Már vagy fél órája autókáztunk amikor a Manchester feliratot láttam meg. Most, ha meg kérdezném, hogy mért jövünk ide úgysem mondaná el, csak egy megtudod mondattal lezárná a beszélgetést. Bíztam benne, szóval nem lehet rossz hely. Harry bekanyarodott egy kis utcába majd leparkolt egy óvoda előtt.

- Csak azt ne mond, hogy van egy óvodás fiad!- szólaltam meg.
- Nem.
- Lányod?
- Inkább ne találgass. Gemma itt dolgozik mint óvónő (igazából nem tudom mi a szakmája) és ő mondta, hogy ma kis előadást tartanak. Így mikor elmondtad, hogy feszélyezve érzed magad az első randikon egyből az ugrott be, hogy eljövünk és itt lesz meg az első AER! A legjobb, hogy még kaját is kapunk. Előadás, kaja rendkívül jó párosítás!- szállt ki a kocsiból majd kinyitotta az ajtót.
 Én szótlanul ki szálltam. Megfogtam a kezét ő biztatóan rám kacsintott majd be mentünk az óvodába. Kicsit izgultam, hiszen találkozom a nővérével. Ez nem olyan ovi amit mi magyarok megszokhattunk. Van külön színház részleg. Rengeteg nyüzsgő szülő rohangált fel alá különböző jelmezzel. Leültünk a székekre majd a kivilágított színpadot kezdtem nézni.
- Harry!- hallottam meg egy selymes hangú lányt a hátam mögött.
- Gemma szia!- pattant fel Harry majd megölelte.
- Hát eljöttél. Gondolom adakozni is fogsz!
- Úgy terveztem. Beszeretnék valakit neked mutatni.- nézett rám Harry majd kinyújtotta a kezét én megfogtam és felálltam.- Gemma ő itt Vannessa Müller a barátnőm! Ugye már hivatalosan is?
- Igen most már hivatalosan is!- nevettem.- Szia örülök, hogy megismerhetlek.
- Hát még én!- puszilt meg Gemma.- Mesélt már rólad egyesmást az öcsém.
- Remélem csak jókat.
- Mért van rossz is?
- Ezt ne tőlem kérdezd!
- Kedvelem ne szúrd el!- nézett rá Harry-re.- Élvezzétek az előadást.
- Nem fogom. Köszi szia!
- Aranyos a tesód.
- Az.
Épp időben ültünk vissza az elő adás elkezdődött. A csipkerózsikát adták elő. Kicsi óvodás gyerekek játszották el az egész színdarabot. Nagyon aranyosak voltak. Ahogy a szüleik lentről a közönség soraiból biztatták őket egy érzés fogott uralma alá. Talán egyszer én is ugrálva fogom éljenezni a gyerekem. De az még egy kicsit odébb, van. Az utolsó jelenetnél a szőke herceg- aki most túrta az orrát- megcsókolta az alvó csipkerózsikát. Valamiért nevetnem kellet rajtuk olyan ügyetlenül csinálták, de még is sokkal jobban mint a felnőtt színészek. Értitek ezt?

__________.:*:._________

- Na hogy tetszett?- kérdezte Harry a parkoló felé menet. 

- Remek anti első randi,volt.
- Örülök, hogy így gondolod. Van egy ötletem.
- Még is mi az?
- Vonjuk ki magunkat egy kicsit a forgalomból. Töltsünk el egy hetet valahol máshol. Messze a fiúktól Dótól és mindenki mástól. Csak te meg én!- csókolt meg...