28.Magyarázat ...

Sziasztok! Először is hatalmas köszönetet szeretnék mondani nektek. Ma vettem csak észre, hogy 15 rendszeres olvasóm van és, hogy meghaladta a blog a 1000 - res nézettséget. Nem hiszem el! Hatalmas köszönet. Ahogy Harry vagy Zayn mondaná Massive Thank you guys.
Jó olvasást!
xx Bebe

Harry szemszöge

 Most először éreztem félelmet. Féltem, hogy leordítja a fejem vagy még rosszabb hozzám se szól. Betolva az ablakot bemásztam. Igazából felakartam kelteni, de annyira édesdeden aludt, hogy képtelen voltam rá. Becsuktam magam után az ablakot. Az ajtóhoz somfordáltam és kulcsra zártam. Kihúztam az ágya alól a széket, leültem mellé. Kezembe zártam a felém eső kezét. 

- Tudom, hogy alszol. - suttogtam. - De muszáj beszélnem veled. Először bocsánatot szeretnék kérni, mert nem voltam itt mikor felébredtél. Másodszor hiányzol. Hiányzik a beszélgetésünk, a mosolyod! Sajnálom, hogy olyan mafla voltam.

A végére elcsuklott a hangom így abba hagytam a szónoklatot. Az ágyra hajtottam a fejem. Rettenetesen haragudtam magamra. Éjjel - nappal itt voltam és pont akkor kell elmennem mikor magához tér. Ujjakat éreztem a hajamban. Felkaptam a fejem.

- Csak megakartam simogatni a fejed, de beléd akadtam. - nevetett Nessa.

Kikerekedett a szemem. Azt hittem, hogy utálatos lesz velem. 

- Bocsánat kérés(ek) elfogadva. - mosolygott tovább.

- Szóval hallottál? 

- Minden szavad. Nagyon jól esett, köszönöm!

- Arra számítottam, hogy megversz. - engedtem fel én is.

- Először meg is akartalak.

- Csak?

- Állatvédő vagyok, nem bánthatom őket!

- Wá. - nevettem el magam. - Mégis milyen állatnak tartasz?

- Mhh ... Báránynak.

- Báránynak?

- A hajad miatt.

Megfogtam a kezét és a tenyerébe temettem az arcom. Hangos nevetésbe kezdett mikor megnyaltam.

- Halkabban, nem tudják, hogy itt vagyok!

- Komoly vagyok. - vette suttogóra a figurát. - Ezért is szeretném megkérdezni, hogy ...

- Hogy mért vagy itt? - vágtam a szavába.

Lassan bólintott. Összeszedtem minden bátorságom.

- Utánad mentem abba a kocsmába. Eldöntöttem, hogy mindent a fejedhez vágok. Első nap töltötted Londonban és ahelyett hogy velem lettél volna kocsmába mentél. Nagyon ideges voltam ...

- Harry - jogos, most rajta volt a sor, hogy közbe vágjon. - A veszekedésig emlékszem. Kérlek a lényeget!

- Abba akartad, hagyni a "beszélgetést" így elindultál. Tudod milyen vagyok nem hagyhattam, hogy csak úgy elmenj. Utánad kiabáltam, megfordultál ...

- Elgázoltak! - vágott közbe ismét.

- Miattam vagy itt! Hogy tudnám ezt jóvá tenni? - kérdeztem költőien. 

- Már megtetted ... az álmomban! 

Vanessa szemszöge

 - Végre megjöttél! - ugrott a nyakamba Dóri mikor haza értem.

Az ébredésem után mindössze két napot kellett bent töltenem, de továbbra is kontrólra kell járnom. Louis hozott haza, de már ment is mivel próbálniuk kell. Dórival a szobámba vonultunk. Mindent elmeséltem neki. Türelmesen hallgatott végig. 

- Valahogy sejtettem, hogy miatta fekszel bent a lelenc házban. - csóválta a fejét.

- Én is hibás voltam. 

- Nem érdekel, én akkor is haragszom rá.

- Addig ne amíg el nem döntöttem, hogy én haragszom - e.

- Valamit be kell pótolnunk.

Elmosolyodtam és elkiáltottam magam:

- Város nézésre fel!

- De előbb elmegyek pisilni. - futott ki a szobából.

Nevetve kinéztem az ablakon. Nem volt valami jó idő. A szekrényemből kihalásztam egy farmert és hozzá egy pink pulcsit. Felkaptam magamra.

- Mehetünk. - jött vissza Dó.

Bólintottam. Útközben eldöntöttük, hogy először a Big Ben - hez megyünk. Kivettem a táskámból a turistáknak szánt könyvet, hogy felolvassak néhány érdekes dolgot róla, de Dóri (szó szerint) kiütötte a kezemből.

- Ne viselkedj úgy, mint egy bevándorló!

- De hát az vagyok, ahogy te is!

Megvonta a vállát majd tovább pásztázta az építményt. El sem hiszem, hogy itt vagyok. Pár hónapja még csak álmodoztam róla erre tessék ... Négy órát ütött az óra.

- Biiiing - Beeeng, Biiing - Beeeng. - ordibálva utánozta a harangot Dóri. 

Mindenki őt és mivel mellettem álltam így engem is idiótának néztek. Pironkodva fogtam meg Dó kezét és elhúztam onnan. Szeretek hülyéskedni, de utálom, ha hülyének néznek. Dóri jót kacagott saját magán.

- Félek elmenni veled a London Eye - hez. - szólaltam meg.

- Mért'?

- Mert' talán azt is utánozni fogod.

- Azt hogyan lehet utánozni? 

- Mondjuk cigány kereket hánysz.

- Ez nem is rossz ötlet. - szökdécselt. - Én arra gondoltam, hogy felülünk rá.

- Maradjunk a te ötletednél. - kacsintottam.

Azt terveztük, hogy ha szedjük a lábunkat öt perc alatt ott vagyunk, de a drága barátnőm felfedezte a Temzét.

- Nézzük, meg hogy sodorja el a nyálamat. - lelkendezett.

Mielőtt ellenkezdhettem volna a korláthoz rohant. Nem mentem utána. Így is hallottam, ahogyan az angolok felháborodva néztek rá. Innen tudtam, hogy beleköpött a vízbe.

- Höö ... úgy csinálnak, mintha ebből innának. - még ő volt felháborodva. - Különben is a Dráva sokkal gyorsabb.

 Végre a kerékhez értünk. Megvettük a jegyeinket. Tolakodva a sor elejére férkőztünk. Két lánnyal kerültünk egy kabinba. Én bolond teljesen elfelejtettem, hogy tér iszonyom van. Dóriba kapaszkodva imádkoztam. A két idegen lány hangos diskurálásba kezdtek.

- Az én férjem Harry Styles lesz! - szólt az egyik.

- Az enyém pedig Niall Horan! - csatlakozott a másik is.

- A - a - a téves, Ő foglalt! - csettintettem.

Magyarul szólaltam meg így egy kukkot se értettek belőlem. 

- Pontosan. - helyeselt Dóri. - A gödörke pedig Nessá - é. 

A lányok értetlenül néztek ránk. A fiúk megkértek rá minket, hogy ne mondjuk el senkinek, hogy mi ismerjük őket, de most ez nem lehet gond hisz' nem értenek minket.

- Képzeld csak. - fordultam az egyikhez. - Én együtt lakom Harry - vel. Nekem több esélyem van, mint neked. 

Időközben leértünk. 

- Bolond vagy. - nevetett ki Dóri. - Úgy viselkedtél, mint egy féltékeny liba. 

- Csak kihasználtam az alkalmat, hogy dicsekedjek.

Dóri megértően bólintott. Haza felé vettük az irányt.

- Ó, te jó ég! - álltam meg.

- Mi történt?

- One Direction bolt! - mutattam az utca túl oldalára.

Egymásra néztünk és átrohantunk. Szinte mindenből vettünk. Először kivertem a hisztit, hogy nincs a méretembe 1D - s póló mire a tulajdonos felvilágosított. Mindvégig a gyerek kollekcióknál álltam. I LOVE 1D - s sapkát is elsajátítottam magamnak és egy zászlót is. 

_____.:&:._____

 - Hi! We're Directioners! - nyitottunk be a házba teljes hadi felszerelésben.

A srácok Paul - lal egyetemben a nappaliban ültek. Mosolyogva néztek végig rajtunk. Tudni kell, hogy egyből felvettük a vásárolt cuccokat. 

- Megtaláltátok a boltot, mi? - nevette el magát Paul.

- Aham! - válaszoltuk egyszerre. 

- Jó sapi. - lépett mellém Liam levette rólam és magára tette. Mellbe vágtam.

Zaynhez somfordáltam és az ölébe ültem. Egyből átkarolta a derekam.

- Fáradt vagy? - kérdeztem. 

- Picit. Megértő hangulatban vagy?

"Ezt, hogy értsem?" tekintetet vágtam.

- Találkoztam Perrie - vel.

- Istenem. - temettem arcom a nyakába.

- Tudom, de ... 

- Baby, te még nem zártad le ezt a kapcsolatot igaz?

Nemlegesen ingatta a fejét.

- Azt tanácsolom, hogy menj el. Végül is mit veszthetsz? 

- Az önbecsülésem? Mi lesz, ha ismét összetöri a szívem?

- Segítek összeragasztani!

Zayn mosolyogva megölelt.

- Ti mit csináltok? - hallottam meg egy érdes hangot.

- Ölelkezünk. - válaszolt Zayn.

- Ó, - grimaszolt Harry. - Gyertek vacsorázni.

- Én most kihagyom. Felhívom anyáékat.

- Veled megyek! - jelentette ki Harry.

Megvontam a vállam. Felbillegtünk a szobámba. Kiment az erkélyre én pedig felhívtam anyáékat.

- Szia, kicsim! - üvöltött anya.

- Szia. Mi újság? - inkább nem árulom el neki, hogy ebben a pár napban amit itt töltöttem meglátogattam a kórházat. 

- Mindenki alszik csak én vagyok álmatlan!

- De mért'?

- Nehéz úgy aludni, hogy a lányom a föld másik oldalán van.

- Nyugi, vigyáznak rám!

- Az a göndör biztos nagy figyelmet fordít rád. Ha egy újjal is ...

- Anya ne kezd, minden rendben!

- Bocsánat. Na és Dó, hogy érzi magát?

- Szerintem jól. Most épp vacsizik.

- Üdvözlöm.

- Átadom. Most viszont mennem kell. Aludj! Jó éjt.

- Neked is, picim. Szeretlek.

- Én is. Holnap hívlak. - tettem le.

 Ledobtam az ágyra a telefont. Kimentem Harryhez az erkélyre. A korlátnak támaszkodva kémlelte az eget.

- Anyud aggódik? - fordult felém.

Becsuktam az erkély ajtót és neki döntöttem a hátam.

- Egy kicsit, de megnyugtattam. Elmondtam neki, hogy jó kezekben vagyok.

- Zayn kezében? - lépett közelebb.

- Én rád gondoltam, Harry! ...