Dupla rész

41. Érzések hálójában

Zayn szemszöge

 - Hol vannak már? - járkált föl - alá Paul a nappaliban.
- Nyugi biztos hamarosan megjönnek! 
Személy szerint örültem, hogy nem kell figyelnem az enyelgésüket. Nyilván féltékeny vagyok, de ez így van jól. - nyugtatgattam magam. Gondolom Nessa jelenleg utál, amitől a szívem darabjaira tör. Ha belegondolok, hogy Harryhez bújik, megcsókolja… Mért’ pont Harry? Én nem vagyok elég jó? 
- Szerintem hívjuk a rendőrséget! - emelte fel a telefont Louis. 
- Ugyan már még csak tíz óra. - legyintett Niall. - Ahogy Harryt ismerem, biztos huncutkodik Nessával.
- Néha igazán befoghatnád a szádat, Niall. - álltam fel idegesen.
 Ebben a pillanatban kicsapódott a bejárati ajtó. Harry lépett be röhögve majd belépett Ő. A szívem kihagyott két ütemet. Imádom, amikor oldalra van fonva a haja. Mosolya kétszáz faktoros volt. Megpillantott, lehervadt a mosolya. Miért csinálod ezt velem?
- Hol voltatok? - támadta le őket egyből Paul.
Harry rámosolygott Nessára.
Én ezt nem bírom tovább. Kettesével szelve a lépcsőfokokat a szobámba mentem. Hangosan becsaptam az ajtót, hogy tudja miatta csak is MIATTA vagyok ilyen állapotban.
 Belerúgtam az ágy szélébe. Fájdalmamban beleharaptam az alsóajkamba. Bele fogok őrülni, ha így megy tovább. Hallottam, ahogyan elbúcsúzik a többiektől és feljön a lépcsőn. Lépései közeledtek majd pontosan a szobám előtt megállt. Legszívesebben kirontottam volna, de türtőztettem magam. Mindössze párpillanatig tartott, mégis boldog voltam. Háttal neki dőltem az ajtónak reménykedve, hogy talán Ő is épp ezt teszi. Reményem szertefoszlott, amikor meghallottam, hogy újra elindult. 
 De legalább a közelemben van. - gondoltam. Leültem az ágyamra és az ölembe húztam a laptopom. Túl korán van ahhoz, hogy álomba szenderüljek. Felnéztem Twitterre. Jobban mondva a gép volt a portálhoz csatlakozva én egészen máshol jártam. Szerelmes lennék? Vagy csak szeretet hiányos? Lehet, hogy mind a kettő! Nessa csillapítaná ezt az érzelmi kavalkádot. Beszélek én itt marhaságot. Nessa, Harryt szereti!
 Fészkelődés ütötte meg a fülemet. Mi van ezekkel? Ránéztem az órámra. Már éjfél is elmúlt. De ez, hogy lehetséges? Már az idő érzékemet is elveszítettem. Lehajtottam a gép tetejét és az ágyra dobtam. Felvettem a földre hajított mackónadrágom. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam. A konyhából fényszűrődött ki. Somfordálva lementem a lépcsőn. Kivettem egy esernyőt a tartójából, ha egy betörővel van, dolgom leütöm. Ha én leszek a gyorsabb. Persze, hogy én leszek a gyorsabb. A konyhában csak a kinyitott hűtő világított. Éhes a betörő?
- Mit csinálsz? - kérdeztem erényesen. Bár ez rossz döntés volt a részemről, hisz lehet, hogy fegyver van nála, míg nálam csak egy esernyő.
Az illető felegyenesedett… Nessa. A gyér világítás megvilágította gyönyörű arcát. Láttam, hogy mosolyogni akar, de nem tette. Nem adta meg nekem ezt az örömöt.
- Nagyon ijesztő vagy azzal az ernyővel! - fintorodott el. - Ha annyira tudni akarod tejért jöttem. Szokásom felkelni az éjszaka közepén, hogy csillapítsam a szomjam.
Mindezt olyan közönnyel mondta, hogy az már fájt. Végig a szemembe nézett még akkor is, amikor beleivott a tejbe. Elégedett arccal becsukta a hűtő ajtaját. Oda a csöppnyi világosság. Ő magát nem láttam csak a sziluettjét, amint épp felém jön és gyengéden kikerül. Elvesztettem a fejem, Megragadtam a csuklóját és visszarántottam. Fájdalmasan felszisszent.
- Utálom, hogy így beszélsz velem! - préseltem ki a szavakat magamból. 
- Hogy beszélek veled, Zayn? 
Imádom, ahogyan a nevemet mondja. Hisz így hívnak ütődött!
- Rengeteg gúny van a hangodban. 
- De jó nekem! Jó éjt! - kirántotta a kezét a karmaim közül.
Rettentő nagy düh volt bennem, de a vágy még nagyobb volt. Utána futottam. Akkor értem utol, amikor már a szobája ajtaját csukta be. Kezemmel visszalöktem. Hangosan felnyögött jelezve, hogy nem tetszik neki a látogatásom. De engem ez a tény hidegen hagyott. Becsuktam magam után az ajtót. Ismét megragadtam a kezét, mikor tudatosult bennem, hogy fel akarja oltani a lámpát. A sötét most nekem kedvez.
Neki nyomtam a falnak.
- Zayn…
 Könyöröghetsz! Közelebb léptem hozzá oly annyira, hogy éreztem, ahogy a mellkasa fel – lemozog a lélegzéstől. Végig húztam a derekán a kezem. Nem szólt semmit, helyette inkább lehunyta a szemét. Felbátorodtam. Gyengéden megpusziltam a kulcs csontját. Összerándult. Olyan finom volt a bőre. Nyelvemmel végig nyaltam a nyakát. Elértem a füle mögé. Megcsókoltam a lágy részt. Felnyögött és végül ellökött magától. 
- Tényleg az akarod, hogy ilyen legyek? - hangja elkeseredett volt. - Azt szeretnéd, hogy csaljam meg Harryt? Teljesen képtelenség! Szeretem Őt! Jobban, mint hinnéd! Kérlek, ne tedd ezt velem!
- Engem nem szeretsz? Hiszen engedted csókjaimat.
- Lehet… De soha többet! Zayn szeretlek, de Harryt jobban!...

42. Taylor

Vanessa szemszöge

 Zayn arca megfeszült, amikor kimondtam az érzéseimet. Vége, nem tagadhatom tovább. Nyilván érzek valamit iránta, de eltompul Harry iránti szerelmem miatt. Szeme könnyben úszott. Szörnyű lelkiismeret furdalásom támadt!
 De helyesen cselekedtem!

~~~~

 Reggel, amikor felébredtem szörnyen éhes voltam. Meglátszik, hogy nem vacsoráztam. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Beletúrtam kócos hajamba. Utálom, hogy reggelente ilyen kupi van a szobámba, mintha előző este bomba robbant volna. Felhúztam a teljesen lehúzott redőnyöm. Remek esik az eső! - állapíttatom meg. Imádlak Anglia. Bánatosan kifújtam a levegőt majd lementem a konyhába.
- Jó reggelt! - Zayn ült az asztalnál.
Most komolyan Öreg fiú miért kell mindig Őt az utamba tolnod? Jó, mondjuk az is igaz, hogy egy légtérben lakunk.
 Kedvesen - oké megpróbáltam kedvesen - inteni neki. Úgy láttam az arcán, hogy nem fogja felhánytorgatni a múlt estét, így én sem említettem. Elvettem az asztalról egy croassont.
- Nyugodtan maradhatsz!
- Öhm… Nem mert még takarítanom kell. – válaszoltam zavarodottan.
 Még, hogy vele reggelizem… kösz nem! A szobámhoz vezető úton bekebeleztem a reggelinek szánt töltött kiflit. 
 Akkor lássunk hozzá. 
Először beágyaztam majd a tiszta ruhákat összehajtva beraktam a szekrényembe. 
- Kopp - kopp. - mímelt kopogást Harry.
Elmosolyodtam.
- Vajon ki lehet az?
- Nem is tudom… Talán a herceged?
Átöleltem. Imádom, hogy magasabb nálam. Fölém tornyosuló teste egyfajta biztonságot nyújt. Belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Elrendeztem.
- Mit is? - hangom tompán hangzott. 
- Már el is felejtetted? - nevetett. - Most hétvégén elmegyünk velnessezni.
Ez pont jól jött. Most úgy is elég feszült a helyzetem ebben a házban.
 A nap hátralévő részét a szobámban töltöttük. Filmet néztünk, beszélgettünk és rengeteget romantikáztunk. Mit akarhatnék még? 
- Harry! - kicsapódott az ajtóm. Niall csapzottan állt előttünk. Valószínűleg kint volt az esőben.
- Mi történt, haver?
- T - T - Taylor történt!
- Itt van? - biztos vagyok benne, hogy még a pupillám is kitágult a megilletődéstől, na meg az undortól.
 Niall aprót bólintott.
Ránéztem Harryre. Sajnálkozva nézett vissza rám. Várta a reakciómat. Megvontam a vállam tettetve, hogy engem nem zavar. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Mielőtt ki ment volna megpuszilta a kezemet. 
 Niall még mindig az ajtómban állt nyitott szájjal. Idegesen néztem rá, mire olyan gyorsan eltűnt, hogy csak az illata maradt hátra. Azért még egyszer utána ordítottam. 
- Niall, te barlanglakó!
Szinte kitépte az ajtót a zsindelyből, de becsukni azt nem tudja. Felkeltem és ahelyett, hogy becsuktam volna lementem a nappaliba. Meg kell adni a tisztelet, igaz? Leültem a nappaliba és vártam, mikor fárad be a kisasszony. Úgy tettem, mintha nagyon érdekelne a tv. Pedig a teleshop ment. Louis jött hozzám kezében két csokival. Az egyiket mosolyogva át nyújtotta.
- Csak, mert olyan sovány vagy!
- Kösz, ezt bóknak vettem! - haraptam bele a csokiba.
Meghallottam, amint kinyitódik az ajtó. Kezdődjék a színjáték. - gondoltam. Harry a nappali előtt állt meg kezében a bőrönddel. 
- Sziasztok! - köszönt Louis kelletlenül. 
- Loui! - ölelte meg Taylor. - Á, te vagy a sminkes csaj.
 Ez volnék én a Sminkes Csaj! Harry zavarában lehajtotta a fejét. Mosolyt festettem az arcomra.
- Szólítsak, Nessának!
- Nessa! Nem ígérem, hogy megjegyzem! - Harryhez fordult. - Hol is a szobád.
Harry úgy tátogott, mint egy hal. Vicces lett volna a látvány, ha nem lettem volna annyira féltékeny.
- Sajnos nem alhatsz a szobámba!
- Elnézést?
- Tudod Taylor, Harry… gyengélkedik! - szólalt meg Louis.
- Beteg vagy H?
Ismét itt van az a bizonyos H!
- Igen az. Szörnyen beteg! Gyere, felviszlek a vendégszobába és közben elmesélek neked mindent. - karolta át Taylort, kivette Harry kezéből a táskát és szinte erőszakkal felvitte az emeletre.
Harry kapva az alkalmon magához ölelt. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, de helyette viszonoztam az ölelést. Mindössze pár másodpercig tartott a mennyország ugyanis Taylor magához szólította.
- Ne felejtsd, gesztenye! - gyors csókot nyomott a számra majd felfutott a lépcsőn.
Alig várom, hogy elmenjen pedig még csak most jött. Visszaültem a kanapéra. Inkább vagyok a földszinten, minthogy a szobámban legyek és azon kattogjak, hogy vajon mit csinálnak kettesben. Átkapcsoltam egy zenecsatornára. Pitbull és Christina Augleira közös száma ment. Feltekertem a hangerőt és elfeküdtem a kanapén. Néha táncolva élvezem, a zenét máskor csak fekszem, és hallgatom, közben gondolkozom. Remélem, Harry nem esik kísértésbe. Mivel be kell látnom Taylor nem csúnya lány.
- Persze, mi angolok mindig ezt csináljuk a szabadidőnkben! - hallottam meg Louis hangját.
- Bizony! - helyeselt Harry.
 Louis a szemével jelzett, hogy menjek vele. Ez meg mit akar. Mikor elhaladtam Harry mellett krákogni kezdett. Visszanéztem rá, mire kacsintott. Louis a konyhába terelt. Kivett a szekrényből egy üres üveget.
- Taylor üvegezni akar! - jelentette be.
- Nem kérdeztem.
- Jaj, ne legyél, már ennyire flegma inkább örülj.
- Minek kéne örülnöm, Louis?
- Annak, hogy segítek nektek. Harry megkért, hogy kössem le a csajt. Mást meg nem tudtam kitalálni. - vonta meg a vállát majd a kezembe nyomta az üveget.
Örömömben elmosolyodtam.
- Imádlak! - öleltem meg.
- Inkább szólj a többieknek.
Bólintottam majd a fiúk keresésére mentem. Liamet kint a kertben találtam. Gitározgatott. Niall a szobájában lapult. Megkértem, hogy legyen olyan kedves, szóljon Zaynnek is. 
 Mindannyian lent ültünk a nappaliban. Idegességemben ettem. Taylor totál eksztázisba esett a játék miatt. Mi is próbáltunk vidámak, lenni.
- Szeretnék pörgetni! - mosolygott Taylor.
Amint kimondta már pörgött is az üveg. 
- Felelsz vagy mersz, Zayn? - kérdezte.
Száját csücsörítette úgy gondolkozott. Végül kimondta.
- Felelek!
- Ú, de bátor valaki! - gúnyolta Liam.
Zayn hozzá vágott egy díszpárnát. 
- Mikor voltál utoljára nővel? - még csak a füle sem rebbent meg úgy tette fel a kérdését Taylor. 
- Ezt, hogy értsem?
- Mondjuk mikor… csókolóztál utoljára. Számít a majdnem szeretkezés is!
- Ó, oké. - mosolyodott el. - Tegnap este.
A szívem kétszázzal vert. Még szerencse, hogy nem kérdezi meg, hogy kivel történt meg majdnem. Nem is volt majdnem! Tudtam magamon uralkodni! Zayn következett.
- Harry, felelsz vagy mersz?
- Merek! – vont vállat.
- Csókold meg Taylort!
Amint kimondta rám nézett és gúnyos vigyort villantott. Hogy én mennyire utállak! Taylor már csücsörítette a száját, amikor Harry felállt.
- Én nem játszom!
- Nem már H egy kis csók nem árthat! - nyafogott „T”.
- De! Vagyis tudod… fertőzés! - magyarázkodott. 
Ami azt illeti hálás voltam Zaynnek ezért a hülye feladatáért, hiszen nem nekem kellett véget vetnem a „bulinak”. Én is felpattantam majd azzal az indokkal, hogy még szántalan dolgom van lefekvésig kimentem a nappaliból. Egyáltalán nem volt semmi munkám, de inkább halára unom magam, mint hogy a csaj arcát kelljen néznem. Nem a szobámba mentem helyette felvettem a balerina cipőmet és elmentem otthonról. Bár már esteledett, de az utcák még nyüzsögtek az emberektől főleg fiatalokkal. Csak bolyongtam, úti cél nélkül.
 Szép mondhatom! Egy hetem sincs, és végleg elhagyom az országot és ahelyett, hogy Harryvel vagyok az utcákat járom. Elővettem a telefonom, hogy megnézzem, milyen napot írunk. Csütörtök. Egy nap és hétvége vagyis velness hétvége Harryvel (remélem).
 És hat nap az indulásomig.
 Haza mentem. Ez is vicces úgy emlegetem, hogy haza. De legbelül tudom, hogy már csak hat napig nevezhetem így. Mikor visszaértem már mindenki a szobájában volt. Lekapcsoltam a külső villanyt majd bezártam a bejárati ajtót. Felmentem a lépcsőn. Automatikusan befordultam a szobámhoz vezető útra, de meghallottam Harry szobájából kiszűrődő furcsa hangokat. Megtorpantam. 
 Ezek nyögések! 
 Még a szívverésem is megállt. Ezek most tényleg… azt csinálják? A keserűségemnél már csak az idegességem volt nagyobb! Nem érdekel, hogy azt ígértem meg (magamnak), hogy nem csinálok bajt, de ami sok az sok! Nagy hévvel Harry szobája elé csörtettem. Az erő kiment belőlem és fel kellett tennem magamnak tennem a kérdést vajon tényleg szeretném látni, hogy Harry megcsal? 
- Nessa! - Harry hangja a hátam mögül jött.
Megfordultam.
- De… Te… nem vagy ben? - mutattam a szoba ajtajára. 
- Megengedtem, hogy elfoglalja az én szobámat reménykedve, hogy menedéket kapok nálad.
- De nyögdécsel. Azt hittem, hogy Te és Ő…
 Harry arca érdekes formát öltött. Közelebb jött hozzám. Erős kezével magához vont.

- Hiszen mondtam, Nessa… Gesztenye!...