18. Telefonbeszélgetés/Meglepetés

- Te jóságos szent mézes pempő! Harry tweetelt nekem. Két hete ezt várom és most beteljesült. Azt hiszem sokkal jobb a kedvem. Vissza írjak neki? Nem nem fogok! Ők mondták, hogy meg kell szakítani a kapcsolatot hát tessék én elkezdem a tortúrát. El kell felejtenem őket.
- Nessa gyere egy kicsit!- kiabált fel anya.
- Pillanat.

Gyorsan kikapcsoltam a gépet majd leugráltam a lépcsőn.
- Van egy rossz hírem.- kezdett bele.
- Kétlem, hogy bármi is eltudná rontani a kedvem.
- Nem tudtam elérni egyik rokonunkat sem. Sajnálom.
- Semmibaj nem a te hibád.- simítottam meg az arcát.
- Kész az ebéd szeretnél enni?
- Hát attól függ, hogy mi is az.
- Spagetti.
- Akkor i..- nem tudtam befejezni mert csöngettek.
Anyura néztem aki kiskutya szemekkel kérlelt, hogy játszam el a komornyikot. Szemforgatva, de azért kinyitottam az ajtót.
- Dóri!- ugrottam a nyakába.- Te hogy kerülsz ide?
- Elraboltak.
- Hogy mi?
 Dóri mosolyogva elállt az ajtóból. A szám tátva maradt szemem könnybe lábadt. Próbáltam dörzsőlni talán csak rosszul látok, de nem. Ők azok.
- Szia Nessa!
- Josh te itt?- fogtam a homlokom a meglepődöttségtől.
- Elnézést engem mér észre sem veszel?- vágott durcás arcott Paul.
- Istenkém tényleg itt vagytok!- futottam hozzájuk majd megöleltem őket.
- Bizony.- nevetett Dóri.

- De, hogyan és mikor és mi okból?- zúdítottam rájuk a kérdéseim.

- Először is repülővel másodjára  körülbelül fél órája vagyunk itt az okot még nem mondjuk el.- mondta el ezt egy levegővétel nélkül Josh.
- Na és a fiúk hol vannak?
- Ők nem jöttek.
- Én most már nem értek semmit.
- Nem vagy egyedül!- hajolt oda hozzánk Dóri.
- Majd este mindent elmondunk miután beszéltünk a szüleitekkel.
- Már megbocsáss, hogy akarsz kommunikálni a szüleimmel?- tettem csípőre a kezem.
- Gondolom tudnak beszélni.
- Josh... inkább hanyagolj.
- Nessa úgy értette, hogy a szülei nem igen beszélik az angol nyelvet.- magyarázkodott Dóri.
- Ó, az nem jó!- vakarta a tarkóját Paul.
- Dóri az anyukád tud.
- Igen! Szerintem hívjátok össze őket így anyum tud fordítani.
- Remek ötlet. Akkor Dóriékhoz megyünk előbb!- szólt határozottan Josh majd berángatta Pault a kocsiba.
 Déjavu érzésem, volt. Nem csodálom, hiszen ismét végig néztük ahogyan a fiúk elhajtanak. Pár apró különbséggel. De azok tényleg aprók.
- Ííí hiányoztál!- ugrott rám Dóri.
- Te is nekem. Mond csak te tudsz valamit?
- Nem semmit nem mondtak el. Láttad mit írt neked Harry?
- Igeen!- kezdtem el ugrándozni.

_____.:*:._____

- Mikor jönnek már?- dőlt hátra Dóri az ágyamon.
 Anyuék már vagy két órája mentek el egy étterembe Joshal és Paulal. Rossz előérzetem van. Kivételesen nem beszéltünk annyit mert mindkettőnknek csak úgy csikorogtak a gép kerekek. Az elején még találgattunk, hogy vajon mért jöhettek. Dóri szerint Niall meggondolta magát és feleségül szeretné venni. Oké nem mondom, hogy lehetetlen, de ha ez lenne akkor mért kellenek az én szüleim is? Én úgy vélem, hogy a titkos szolgálattól jöttek. Hogy mi célból ne kérdezzétek mert csak eddig juttotam el. Csöndben ültünk egymás mellet vagyis Dóri feküdt. A telefonomon elkezdődött a More than this. Énekelni kezdtem majd mint egy őrült kaptam fel hiszen ez a csengő hangom, volt.
- Mi van?- állt fel Dóri is.
- Ismeretlen szám.
- És lehet, hogy Josh az.
- Igaz.
- Akkor mire vársz? Tapsra?
Nevetni kezdtem. Dóri mutatott egy "peace" jelet majd le bagtatott a konyhába. Hogy honnan tudom ezt? Nos fogta a hasát ilyenkor éhes. 
A telefon beszélgetést más színnel írom. További jó olvasást! :D
- Tessék?- szóltam bele.
- Ez sokáig tartott!- nevetett.
- Harry te vagy az?
- Már felismered a hangom?! Amúgy szia.
- Nem hiszem el! Felhívtál!

- Nem reagáltál a tweetemre így muszáj, volt valahogy kapcsolatot létre hoznom veled.

- Te mondtad, hogy meg kell...

- Hülye, voltam. Hogyan is gondolhattam, volna hogy el tudlak felejteni? Lehetetlenség.

- Ezzel én is így vagyok. Mért pont most? Mármint két hét elteltével? Előbb nem lehetett, volna?!

- Azt gondoltam, hogy az elején még nem zaklatlak hátha találsz helyettem egy másik fiú barátott. 

- Ó találtam is.

- Mi? Már is túl léptél? Én meg itt szenvedek a szobámban nap, mint nap erre te már el is felejtettél. Mond csak szereted?- nem kiabált, de hallottam, hogy feldúlt.

- Igen szeretem...

- Szuper akkor gondolom nem is a haverod hanem a pasid.

- Harry befejezhetném?

- Ja.

- Szeretem, mint a tesvéremet. Hiszen az is. Az öcsémre utaltam, te bolond.- nevettem.

- Ez nem vicces!

- Amióta elmentetek nem igen találom a helyem. Hatalmas űrt hagytatok magatok után.- léptem ki az erkélyre.

- Nekem mondod. Végig csak rólatok beszélünk. Felhozzuk a szép emléket. Ki találod nekem mi a legszebb élményem?

- Húha ezt inkább passzolom.

- Lehet, hogy meg fogsz döbbeni. 

- Had halljam.

- Mikor először megláttam az arcod!

Bumm! Egy atom bomba robbant most bennem. Megakadt a torkomban a levegő. Kapkodni kezdtem a levegőt. Úgy nézhettem ki mint egy hal akit kifogtak. Próbáltam megszólalni, de megelőztek.

- Harry baby nem jösz?- hallottam egy női hangot a háttérből.

- Ez Emma, volt?

- Igen moziba megyünk.

- Akkor nem is tartalak fel. Jó szórakozást!

- Várj Ne...

 Nem hagytam, hogy befejezze leraktam a telefont. Mi a szar folyik itt? Mért vagyok féltékeny arra a szőke cica babára? 

Hát persze szőke vékony derék szép arc remek párosítás. 

- Megjöttek, megjöttek!- futott be a szobámba Dóri.- Te sírsz?
- Nem dehogy csak kint, volt a teraszon és bele ment egy bogár a szemembe.
- Most úgy teszek mint aki bevette a mesét és túl lépek. 
- Menjünk le hozzájuk.- javasoltam.
Dóri megvonta a vállát majd követett. Villám gyorsasággal értünk le a lépcsőn. Hallottuk kintről ahogyan Dóri anyukája tolmácsol. Mind ketten ott toporzékoltunk az ajtó előtt. Majd beléptek.
- Na mi van?- törtem meg a csendet.
Paul Dórihoz Josh pedig hozzám lépett. Úgy nézetem rájuk, mintha ők lennének az atya úristen. Josh végül megszólalt:
- Csajok nyomás pakolni! Holnap velünk jöttök Londonba!...