23. Understand me?

- A Big Ben teljes szerkezete hat méter hosszú, két méter széles. A gyártási költségek csökkentésére a kerék fogait és egymáson csúszó alkatrészeit simára köszörülték. Egyébként a kovácsolás nyomait nem távolították el. Dension a nagy óra gyártásának, megkezdése előtt elkészítette az óra modelljét, ami maga is tekintélyes szerkezet...- magyarázta el az idegen vezető a Big Ben-ről a tudni valókat. 
Hogy az igazat megmondjam nem figyeltem. Körbe-körbe tekingettem. A kedvem a béka feneke alatt, volt. Minden más foglalkoztatott. Nem is tudom mihez hasonlítani a mostani érzésemet. Boldog voltam hiszen az álmaim városában  vagyok viszont szomorú is. Mhh nem is értem, hogy mit keresek én itt? Eszembe jutott, hogy haza megyek, de ezt eltöröltem. Az életem nem egy telenovella nem betanult szöveg alapján beszélek. Ez az életem és, ha most elmegyek akkor vesztes vagyok. Hát itt leszögezem csak, hogy tudjátok én soha nem vesztek. Müller Vannessa egy kiegyensúlyozott lány. Pontosan ezek jellemeznek az álmaimban. Ha a valóságot kell elmondanom akkor én egy örök vesztes vagyok. Elég felhoznom Harryt példának. 
- Köszönöm kedves figyelmüket! Következő állomásnál kérem tolakodás nélkül hadják el a járművet.- utasított minket ismét az idegen vezető. 
Nos a programnak vége, de a napnak még nincs. Egyet azért megtanított az én édes drága nevelő apám. Ha félsz valamitől (akkor a repüléstől) idd le magad. Jelen pillanatban az érzelmeimtől rettegem. Leszálltam majd elindultam. Még mindig nem tudtam merre megyek.
"- Csak egyenesen a sárga köves úton!"- gondoltam. 
Kétlem, hogy nekem adnak szeszes italt, de Istenkém Anglia fő városában vagyok próbálkozni csak lehet. Egy zsákutca végéből zenét halottam meg. Ahol zene van ott pia is. Legalábbis legjobb esetben. Így hát befordultam majd követni kezdtem  a zenét ami egyenesen egy Ír pub-ba vezetett. Ezt meg kell mutatnom Niallnek. Mély lélegzetet vettem majd bementem.
- Jó napot.- köszöntem a bárpultosnak.
- Jó napot! Személyit kaphatnék?
- Hát... én...nem...
- Nyugi csak vicceltem.- nevette el magát.- Mit adhatok?
- Valami ütőset. 
- Akkor egy Ír whisky rendel.
- Rendben.- vontam meg a vállam.
 Míg kitöltötte az italom addig végig mértem a telepet. Rengetegen voltak. Zömmel férfiak. Egye fene legalább szokom a társaságukat.
- Váljon egészségedre.- tolta elém a whiskys poharat.

Harry szemszöge

- Szép volt!- tapsolt Dóri mikor vége lett a próbának. 

Komótosan a törölközőért nyúltam majd letöröltem az izzadságot a homlokomról. Meg kell mondanom manapság elég fáradékony vagyok. Talán az éjszakázások miatt. Vajon mit csinálhat Nessa? Biztosan otthon ül és nézi a Zack és Cody a fedélzeten-t. Próbáltam vele beszélni reggel, de a fiúk nem engedték állításuk szerint nem, volt idő pletykálkodni. Nem hiszem, hogy ő a tegnap estén rágódna. Én viszont másra nem tudok gondolni. Fogalmam sincs mért tettem azt amit. Bár Liam időben jött ki. Híve maradt a Daddy Direction becenévre. Mindig megakadályozza, hogy valami hülyeséget csináljak.

- Beszélni szeretnék veled!- jött hozzám Liam (emlegetett szamár).

- Tessék állok rendelkezésedre.

- Várlak a büfében.- hangja szigorú, volt.

Vajon mit tehettem? Amikor Liam arcán egy gödröcske sincs akkor tudom, hogy baj van.

- Itt vagyok.- ültem le vele szembe.

- Mi, volt tegnap este?

- Bizonyára sötét.

- Styles nincs jó kedvem.

- Az én hangulatom sem valami kitűnő.

- Mi van közted és Nessa között?

- Barátok vagyunk.

- Ó, értem. Vagyis nem igazán. Általában a barátok nem szoktak csókolózni.

- Tessék?

- Harry tegnap megcsókoltad őt!

- Nem, nem és nem!- kiabáltam el magam.

- Ember vedd le a hangerőt!

- Liam én nem csókoltam meg! Csak...

- Csak? Ugyan már köztudott, hogy többet érzel iránta. 

- Elegem van belőletek!- álltam fel feldúltan.- Nem tudjátok felfogni, hogy én nem úgy nézek Vanessára? Ha annyira tudni szeretnéd nem csókoltam meg és nem is tervezem.

Tudtam, hogy ha nem megyek el onnan valakinek neki esek. Na nem vagyok az az ideg beteg fajta akiből se perc alatt előjön az állat. Csak elegem van abból, hogy mindig ezzel jönnek. Próbáltam elengedni a fülem mellet, de már nem megy. Ahogy kiértem az utcára fejemre húztam a kapucnimat. Gyalog mentem hazáig. Kikellet szellőztetnem a fejem. Már sötét, volt ránéztem az órámra ami tíz órát mutatott. Ez a nap is munkával telt.
- Lehet, hogy Harryvel császkál valamerre!- halottam Paul hangját amint benyitottam a házba.
- Sziasztok.
- Én mondtam!- szólalt meg Liam.
- Harry mond, hogy tudod merre van Nessa.- nézett rám reménykedve Dóri.
- Nincs otthon?
- Ezt nem hiszem el senki nem tud róla semmit?!
- Hívtátok már Lout? Talán nála van.
- Nincs nála ugyanis ő Texasban van a családjával. Egyszerűen elnyerte a föld.

Nessa szemszöge

- És tudod mi a vicc ebben a történetben?- kérdeztem elég spicces állapotban egy idegen férfitól.

- Nem. Mi?

- Hogy eljöttem csak miatta a világ másik végéből erre ő le se szar!- nevettem, de a könnyem csak úgy folyt mint a zápor eső.

- Gyönyörű lány vagy találsz magadnak jobbat és helyesebbet!

- Erre igyunk Miguel!- emeltem fel a whiskys üveget.

- Engem Nicknek hívnak.

- Ezt mondom én is.

Számhoz tettem az üveget majd egy jókora korttyal jutalmaztam meg magam. Zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Csiga lassúsággal előhúztam.

- Na tessék ő hív, látod?- tettem az orra alá.

- Biztos hiányzol neki. Vicceljük meg!

- Hogyan?

- Bízd csak rám enged, hogy én beszéljek vele!

- Felőlem.- adtam oda neki majd felálltam.- Kimegyek a mosdóba.

Szédelegve a női mosdóba mentem. Belenéztem a tükörbe megijedtem saját magamtól. A hajam kócos, volt szemfestékem szinte az államig folyt a sok sírás miatt. A mosdó kagylóra támaszkodtam majd a tükör segítségével mélyen a saját szemembe néztem. Bár a könnytől és a fájdalomtól alig láttam. Le sem tudnám tagadni azt a rengeteg fájdalmat ami bennem lapul. Csalódtam saját magamban. Csalódtam Harryben, Dóriban és mindenki másban. De sebaj ezen a napon megtanultam, hogy nem szabad előre tervezni, hiszen abból nem lesz semmi. Megengedtem a vizet majd lemostam a sminket, hajamat felkontyoltam. 

- Na mit mondott?- ültem vissza a bár székre.

- Hogy meg fog ölni!

- Mármint téged?

- Pontosan.

- Nyugi nem tudja hol vagyunk!- legyintettem.

- Dehogynem tudja. Elmondtam neki.

- Mért?

- Valakinek haza kell vinnie.

- Itt hagysz?

- Nem engem téged.

- Nem megyek sehova!

- Muszáj lesz! De még nincs itt úgyhogy tessék!- tolt elém egy koktélt.- Alkohol mentes.

- Akkor nem kell.

- Meg kell, hogy igyad.

Alkohol mentes? Mi vagyok én? Talán kiskorú? Na jó igen, de akkor is ne most jusson az eszébe. Főleg, hogy már totál elvagyok ázva. Szép lassan szürcsölgetni kezdtem. Ha jól éreztem ( bár nem vagyok benne biztos a sok piától) kiwi íze volt. A dübörgő zene hirtelen lassú szerelmes szerenáddá változott. Most komolyan, a halálomat kívánják? 

- Egy dupla...- kezdtem el a mondandóm amikor valaki megragadta a karom és leráncigált a székről. Megszólalni sem volt időm szempillantás alatt kint termettem.

- Mond csak elment az a maradék eszed is?- ordított rám Harry.

- Nem kell kiabálni nem vagyok süket!

- Csak részeg. Mért kellet így leinnod magad?

- Hagy békén.- rántottam ki a kezem a kezéből.- Nem kell beszámolnom neked.

- Ez nem válasz. Tudod mennyire aggódtunk érted? Egy cetlit sem hagytál! Mért egy vadidegen palitól kell megtudnom, hogy te egy kocsmában vagy?

- Mért? Mért? Mást nem tudsz? Állandóan a kérdéseiddel jössz. Már unom! Érted? Ahhoz képest, hogy "aggódtatok" értem elég későn hívtatok. Mikor vettétek észre, hogy nem vagyok otthon? 

Válasza a síri csend. Harry ismét a földet pásztázta. Normális esetben itt hagynám, de most nem fogom.

- Látod Harry kicsit sem számítok neked. 

- Ez nem igaz tudod jól!

- Nem tudok én már semmit!- sírtam el magam ismét.

- Ne csináld ezt! Utálom, ha sírni látlak.- húzott közel magához majd a homlokát az enyémre tette.- Nessa olyan rég elakartam valamit mondani, de soha nem, volt alkalmas. Én.....