24. Hoppáré

Sejtelmesen néztem Harryre. Próbáltam kiolvasni valamit a szeméből, de nem volt értelme. Világos zöld szeme most teljesen besötétedett. A világ csak úgy pörgött velem legszívesebben haza mennék és bebújnék az ágyamba. Úgy látszik nem akar megszólalni. 
- Na jó elegem van!- löktem el magamtól.- Ma még megszólalsz vagy hozzak ide egy ágyat, hogy le tudjak feküdni?
- Látod ez vagy te!
- Ezt meg, hogy érted?
- Kiszerettem, volna önteni a lelkem neked erre te mindent elrontasz!
- Elrontok? Már meg bocsáss nézz csak rám.- mutattam végig magamon.- Mit látsz?
Harry ajkába harapott majd fejem búbjától egészen a lábfejemig végigmért majd hátat fordított nekem.

- Egyszerű kérdést tettem fel, de te nem tudtál rá válaszolni.- eddig bírtam vissza tartani a zokogásom.- Számítok én neked egyáltalán? 

Lélegzetem és csak a sírásom hallatszott. A sikátor teljesen kiürült csak mi ketten, voltunk. A kocsma ami az előbb még nyitva, volt most sötétbe burkolózott. Minket is csak egy lámpa pózna világított meg. Soha nem, voltam még ilyen állapotban. A sírás kivette az egész erőmet, de nem tudtam megnyugodni. Arcom úgy szívta be a könnyem, mint egy szivacs valószínű, hogy ez miatt piros.

- Kérdeztem valamit!- ordítottam rá.

- Mit akarsz mit mondjak?- hallottam szipogó hangját.

- Hogy mit akarok? Az igazat! Szeretném, ha válaszolnál a kérdésemre. Számítok én neked?

- Nessa... Mért nehezíted meg?

- Ez mért nehéz? Nem tudod rá a választ?

- Mért te tudnád?

- Igen.

- Újabb hazugság tőled!- nevetett fel.

- Miben hazudtam neked?

- Mindenben!- fordult velem szembe.

- Én mindig őszinte, voltam. Soha nem hazudtam neked semmiben! Próbáltam minél jobb barátod lenni, de ez úgy látszik nem jött le neked!

- Nessa...

- Kérlek hadd fejezzem be!- fogtam be a száját.- Nekem minden álmom az volt, hogy megismerhesselek. Soha nem hittem volna, hogy majd egy kicsiny kis magyar városban az élet azt hozza, hogy mi találkozzunk. Talán a sors akarta így. Tudtod nélkül vagy tudtoddal édes mindegy, de sok mindent tanítottál nekem. Megtapasztaltam, hogy két nap ismertség után igenis tud az ember veszekedni. Tudod mi a vicces? Imádok veled veszekedni, mert tudom, hogy mindig kibékülünk. Vannak olyan napok amikor a hátam közepére se kívánlak, de ez elmúlik hiszen nekem igenis sokat számítasz!- mosolyodtam el halványan majd letöröltem a könnyem.

- Most erre mit mondjak?- nézett le a cipőjére.

- Semmit. Semmit nem kell mondanod.

- Nessa én nem vagyok ilyen lelkizős fajta nekem nem mennek az ilyen dolgok. 

 Nem akartam ehhez bármit is hozzá fűzni nem is tudtam volna. Eleget halottam. Azt hiszem ez egy jó lecke, volt számomra. Én ebből nem kérek. Utoljára rá néztem- arcán tanácstalanságot véltem felfedezni.- majd elsétáltam onnan. Az eső elkezdett esni. Nem hallottam Harry lépteit hogy utánam jönne, csak az eső lecsapódását a földre. Az utcák kihaltak. Placs; placs; placs Angliára ez a legjobban jellemző hang a sok eső miatt.

- Nessa!- futott utánam majd megragadta a karom és maga felé fordított.

- Mi van?- kérdeztem ám válasz helyett megragadta a nyakam majd megcsókolt...

____________________________________________________________________
Mivel ez elég rövid részt lett ezért SZERDÁN (este felé) fent lesz a folytatás!
Addig is legyetek rosszak! :D
xx bebe