27. Álom ...

 - Harry ez nem jó ötlet. - engedtem el.
- Mért nem? Félsz tőlem? - nevetett.
- Tőled? Ugyan ... két vállra fektetlek.
Harry szeme elsötétedett felkapott és olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott pörögni kezdett velem. Élveztem a dolgot, kicsit sem zavart az a tény, hogy mindjárt kidobom a taccsot. Harry hátát doboltam aki harsányan hahotázott.
- Na? - tett le, zihálva a homlokát az enyémnek döntötte. - Kit fektetsz két vállra? Tudom, hogy szerinted mért nem jó ötlet a kis kiruccanás. Kötelességeim vannak, de az is a kötelességem, hogy boldoggá tegyelek. London gyönyörű, de nem alkalmas arra, hogy egy száll bikinibe rohangálj a parton.
 Most érzem csak igazán azt, hogy én Müller Vanessa igenis számítok Harry Styles - nak. A zöld szempár úgy csillogott - pedig korom sötét volt - az a vágyakozó tekintet egyszerűen le vett a lábamról.
- De mikor indulnánk? - kérdeztem megadóan. 
- Ez az! - bokszolt a levegőbe. - Mondjuk most mindjárt.
- Tessék? Harry még be sem pakoltam, a repülő jegyek sincsenek meg, a csapat sem tudja egyszóval nem vagyunk ...
Nem engedte, hogy befejezhessem a mondandóm a kezét rátapasztotta a számra és mély basszus hangon megszólalt:
- Megveszünk ott mindent amire szükségünk van, a repülőjegyek miatt ne aggódj, emlékszel én vagyok Harry Styles?! - kacsintott majd, mintha egy eget rengető titkot szeretne elmondani a fülemhez hajolt elsöpörte onna a hajam. - Nem szólhatunk a többieknek, hiszen most megakarunk szabadulni tőlük!
Nem tudtam, hogy ez most a jó vagy a rossz ötletek kis ládikájába helyezzem el. Én híres vagyok arról, hogy mindennek a rossz oldalát veszem elő és most sincs másképp. Gondoljunk csak ketten leszünk senki nem fog zavarni minket ... Várjunk csak ez mért rossz?
- Akkor mire várunk?

 Paff ... mintha fejbe vágtak volna. Nem hallottam mást csak valakiknek a pusmogását. A szemem csukva volt. Talán elájultam? De mért nem voltam rosszul? Vagy talán egy másik univerzumba keveredtem? Á, ez elég képtelenség. A fejem csak úgy zakatolt. Lassan felemeltem a kezem - a szemem még mindig nem nyitottam ki - majd a fejemre tettem. A szívem csak úgy zakatolt egy jókora kötést éreztem. Most már ideje lesz kinyitnom a szemem. Először hunyorogva próbáltam, mert egyből be is csuktam ugyanis olyan erős fény volt felettem, hogy bekönnyeztem. 
- Felébredt! - halottam meg egy lány sikolyát. 
- Dóri! - nyüszítettem.
- Ne erőltesd meg magad. - fogta meg a kezem.
- Mi történt velem?
- Majd később. - puszilt homlokon. - Most kimegyek mert a fiúk beszeretnének jönni és egyszerre csak négyen lehetnek bent. Később jövök!
Amint kiment felültem az ágyba. Még soha nem feküdtem kórházba (kivéve a születésemkor). Bal kezemben egy tű ékeskedett amin egy átlátszó cső volt és egészen a mellettem álló kis zacskóig volt vezetve. A tasakból víz vagy mi jött át a karomba. Mért vagyok infúzióra kötve? Mi történhetett velem? A zár kattan majd négy ember tódult be az ajtón.
- Nessa!- rikkantotta el magát Niall majd beleugrott az ágyamba.
- Édes Istenem.- nevetve rá tettem a kezem (amiből nem lógott ki cső) a fejére.
- Annyira ránk ijesztettél!- ölelt át Zayn majd egy hatalmas cuppanós puszit kaptam a nyakamra.
- Ide figyelj, ha még egyszer alkoholt látok a kezedben esküszöm a fenekedbe rúgok.- zárt a karjaiba Louis is.
 Liam megfogta Niall derekát és lerántotta a földre majd ő vette fel ugyanazt a pozíciót.
- Máskor szólj, ha valami baj van.- hajtotta a fejét a mellkasomra.- Ne piába fojtsd a bánatod!
- Tessék?- vontam fel a szemöldököm amit egyből meg bántam mert akkor fájdalom nyílalt bele a homlokomba, hogy ismét könnybe lábadt a szemem. Várjunk csak én most Londonba vagyok, de pár perccel ezelőtt még Manchesterben voltam és ... - Harry! - körbe néztem a teremben még csak most vettem észre, hogy ő nincs itt.- Hol van?
- Nem olyan rég még itt volt, de el kellet rohannia.- vakarta meg a fejét Niall.
- Hova kellett rohannia? Mért nincs mellettem?
- Eddig melletted volt csak hát... ebédelni vitte Emmát.- dörmögte Liam.
- Értem.... Valaki elmondaná, hogy mért vagyok infúzióra kötve?
- Mi sem tudjuk.- mondták egyszerre majd Zayn folytatta:
- Csak Harry tudja, de ő nem hajlandó nekünk elmondani.
- Harry, Harry, Harry!- mondtam gúnyosan.- Akármi van ő mindenhol ott van. Mellettem van, ha jól vagyok, ha rosszul, benne van a legszebb álmaimban, de most nincs itt amikor tényleg szükségem van rá mert neki ebédelni kellett mennie Miss Szőke picsával.
- Netán féltékeny vagy?- vonta fel a szemöldökét Louis.
- Igen az vagyok!- csattantam fel ismét.- Azt hittem, hogy igaz..., hogy tényleg ő meg én, olyan valóságos volt! De csalódnom kell, vissza kell térnem a rideg valóságba. 
 Mindenki elhaltan fürkészett. Biztos vagyok benne, hogy nem tudják miket hordok össze, de jelen pillanatban nem érdekel. A lényeg az, hogy én tudom hányadán állunk egymással Harryvel. 
- Nessa...- kezdett bele Liam, de közbe vágtam.
- Kérlek, szólj a nővérnek!
 Liam bólintott kiszállt az ágyból majd szinte futva kiment. A többiek le nem vették volna rólam a tekintetüket mintha csak azt várnák mikor kapok hiszti rohamot.
- Figyelj rám egy kicsit!- fordította a fejem magához Louis.
- Tudom mit szeretnél mondani, de nem érdekel.
- Nessa, Harry nagyon aggódott érted.- szólalt meg Niall.- Csak... így alakult. De, ha szereted akkor mond meg neki lehet, hogy ő is viszonozni fogja.
- Köszönöm a tanácsot, de mond te meg fogadod ezt?
- Tessék?
Elmosolyodtam, nem volt kedvem, erőm megismételni a kérdésem. Az ajtó kicsapódott majd Liam lépett be rajta egy kövér rövid vörös hajú, piros pozsgás arcú nővérkét ráncigált be a terembe.
- Miben segíthetek?- kérdezte magas hangon.
- Aludni szeretnék. Kaphatnék egy nagyon erős altatót?
- Persze, de előbb néhány rutin kérdést fel szeretnék tenni magának.
- Rendben.
- Hogy hívják?
- Vanessa Müller.
- Édesanya leánykori neve?
- Kinga Balassa.
- Emlékszik valamire ami a baleset napján történt önnel?
- Nem.
- Fájdalmai vannak?
- Nincsenek. Most már megkaphatom az altatót?
- Igen.- mosolygott majd egy tűt vett elő és oda sétált az infúziómhoz. Belebökte a tasakba a tűt majd belepumpálta az altatót.
- Holnap találkozunk. Szeretlek titeket!- mosolyogtam a fiúkra majd ismét elsötétült minden.

Harry szemszöge

 - ... és amikor bele szagoltam abba a pörköltbe.... Harry te figyelsz rám?- bökött oldalba Emma.
- Mi? Ja igen.
- Akkor ismételd meg!
- Mi vagyok én, papagáj? Elnézést, de hív a természet!- álltam fel az asztaltól majd a pincéreket kikerülve be mentem a férfi mosdóba.
 Szinte feltéptem az ajtót becsaptam magam után. A mosdó kagylóra támaszkodtam a tükör segítségével mélyen a saját szemembe néztem. A kedvem valahol el veszett. Talán annál a csehónál ahol Nessa utoljára járt. Öt napja történt minden, de még mindig nincs nyugvásom. Ha nem veszekszek vele, ha visszatartom akkor .... akkor nem történik meg és most vele lehetnék. Hülye vagyok. Megeresztettem a csapott majd meg mostam az arcom. Mintha futottam volna úgy ziháltam. Leültem a földre a hátam az egyik wc fülke a támlájának támasztottam. Már majdnem elmondtam neki ... ott volt a nyelvemen, de nem tettem meg. Gondolnom kell a barátságunkra. Fújtatva fel álltam majd vissza mentem.
- Rendeltem magunknak egy-egy csokis kelyhet.
- Nem kellett volna.
- Ugyan már. Valami baj van?
- Nem szeretnék róla beszélni. Inkább mesélj valamit.
 Erre ő valami rettenetesen hosszú monológba kezdett, de hogy mi be azt ne kérdezze tőlem senki. Már elég későre járt, vagy három órája elhagytuk az éttermet és most csak sétálgatunk.
- Jaj totál ki ment a fejemből.- rikkantott Emma evvel elérte, hogy rá figyeljek.- Mikor a mosdóban voltál Liam hívott...
- És, felvetted?
- Igen.
- Mit mondott?
- Ja... Nessa felébredt.
- Ezt csak most közlöd velem?- kiabáltam el magam.
- Nem olyan nagy cucc már vissza is aludt... Különben sem akartam meg zavarni ezt a szép estét ... Harry most meg hova mész?
 Nem érdekelt, hogy mit kiabál utánam vagy hogy egyáltalán mi van vele egy a fontos felébredt és én nem voltam ott. Jóvá kell tennem! Futottam, ahogyan csak tudtam. Talán az iskolában éreztem utoljára azt a szúrós fájdalmat  az oldalamban. A kórház valahol a város központjában van és én most valahol a semmi közepén futkározom ez az én szerencsém. Muszáj, volt nekem a legtávolabbi zugot választanom az ebédhez?! 

_____.:*:._____

- Jó estét!- köszönt a recepciós nő ahogyan a kórházba értem.

- Jó... estét, Vanessa Müllerhez jöttem... látogatóba...- ziháltam.
- Ó, fiatal ember sajnálom, de vége a látogatási időnek.
- De én csak köszöni szeretnék neki.
- Sajnálom, tiltja a szabályzat.
- Nos, ha nem akkor nem!- bólintottam majd kijöttem az épületből.
 Talán egy kicsit elvetemült ötlet, volt az, hogy a kórház kertjébe osonjak, de muszáj volt hiszen nem haragudhat rám. Tudtam, hogy Nessa a 2. emeleten van, de hogy melyik ablak tartozik az ő szobájához az még rejtély. Vajon nála van a telefonja? Vagy esetleg elvették tőle? De mindegy is csak nem hívhatom fel ilyen későn. A következőt kell tennem felmászok- bár azt még nem tudom, hogy hogyan, ugyanis még nem csípett meg egy "csoda" pók, és nincs nálam a seprűm amivel felmehetnék. A fal egészen görcsös volt, de nem annyira, hogy én zökkenő mentesen felmászhassak rá. És akkor megvilágosodtam. A kórhát mellett egy egyszerű kis családi ház volt. Hirtelen ötlettől vezérelve átugrottam a kis kerítést ami elválasztotta őket egymástól. Arra gondoltam, hogy megnézem hátha van nekik létrájuk így hát egyből a garázs felé vettem az irány. Nem, nem lopni akartam csak kölcsön venni addig míg meglátogatom Nessát. Csak ezzel a tervvel az a baj, hogy nem egy tündér mesében vagyok így természetes, hogy zárva találom azt a rohadt garázs ajtót. Higgyétek el nem volt más választásom. A garázs bal oldalán egy kisebb ablak volt amin még simán átférek. A könyökömmel betörtem az ablakot majd bemásztam rajta. Amilyen szerencsés vagyok megvágtam az oldalam. A szürke pólóm egyből átivódott a piros véremtől. Nem volt időm siránkozni megpillantottam a sarokban azt a tárgyat amiért én idejöttem. Se perc alatt kidobtam az ablakon majd én is követtem. Zihálva vissza mentem a kórházhoz s a falnak támasztottam a létrát. Már a tizedik fokozaton voltam mikor megpillantottam egy nővért aki valamit csinált egy ágynál. Ledermedtem. Mi lesz, ha meglát? Tuti, hogy zaklatásért felnyom. Na meg persze a betörésért. Mert ugye nem fogják azt elhinni, hogy csak kölcsönbe vettem, de vissza akartam vinni.
 De nem vett észre. Kisétált a kórteremből és akkor megpillantottam Őt...