29. Hosszú éjszaka

" Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta kezelni.

 Az erkélyen álló szerelmes lány próbált kifürkészhetetlen lenni, de igazán soha nem ment neki. Túlságosan is égett benne a tűz. A szerelem tüze. Életében először szerelmes volt. De milyen szerelem az olyan ami kimondhatatlan? Álmában már egyszer beteljesült a szerelmük , de mint minden álomnak annak is vége lett. Vége kellett lennie! Nem élhet folyton az álmaiban. Ezzel ő is tisztában van, ám mikor mikor szembe találja magát Vele félre söpör mindent. Előbújik belőle a felnőtt nő csak azért, hogy imponáljon a fiúnak mivel tisztában volt vele, hogy őt az idősebb nők a zsánerei. Az időt nem gyorsíthatja fel, így a viselkedésében éri el a fiú feltételeit. Nem egyszer eltervezte már, hogy felfedi előtte az érzéseit csak, hogy ember tervez Isten végez. Rengeteg alkalmat elhalasztott és most, hogy ketten vannak megint csendbe burkolózik. A fiú zöld szeme babonázza, illatja bódítja képtelenség számára a gondolkodás. Henry mivel így hívják a fiút könnyedén a korlátra ült. Viktória soha nem volt jó tesnevelésből lehetetlen lett volna neki felülni a korlátra. 

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg.

Henry hunyorgott, mintha a nap kényszerítené rá, holott este volt és az égbolt feketén tündöklött. Viktória tálán soha nem volt ennyire eltökélt. Most vagy soha! Megvárta amíg a fiú bólintott. Mély levegőt vett ezzel is időt nyerve magának. Elérkezett az igazság ideje, szólásra nyitotta száját. 

 Kopogtak az ajtómon. Gyorsan a takaróm alá rejtettem, a fűzetem a tollat pedig az éjjeliszekrényemre dobtam. 

- Szabad. - szóltam. 

Csak az éjjeli lámpám éget. Nem igazán tudtam kivenni, hogy ki is lehet a késői látogatóm mindaddig, amíg meg nem szólalt:

- Bocs, hogy zavarlak!

- Nem tudsz aludni, Niall? - 

- Louis - tól nem lehet. - suttogta.

- Mit művel már megint?

- Ezt látnod kell! - nevetett.

Kikászálódtam az ágyból felvettem a benti csizmám. Niall - el lementünk a lépcsőn. Büszke vagyok magamra, hogy nem estem hanyatt a sötétben. Éneklés ütötte meg a fülem. A konyha felől jöt.

Touch

You get this kinda rush.
Let me say yea a yeah a yeah yeah a yeah

If you don't wanna take this slow
If you just wanna take me home
Let me say yeah a yeah a yeah yeah a yeah
Touch
You get this kinda rush.
Let me say yea a yeah a yeah yeah a yeah

- Louis énekel? - kérdeztem Niall - t.

- Aha. - horkantott.

Ezt meg kell néznem! Futólépésben közelítettük meg a hang forrását. Ahogy beértem a szám elé kaptam a kezem. Louis répás alsógatyában feküdt az asztalon és a Kiss you - t énekli.

- Alszik. - állapítottam meg.

- Tudom. - nevetett. - Felébresztjük?

- Dehogyis!

- Akkor?

- Mindjárt jövök. - mondtam és már rohantam a szobámba. Előkutattam a telefonom.

- Az meg minek? - értetlenkedett Niall, amint vissza értem.

- Ezt meg kell örökítenem. - nevettem el magam. - Amikor intek kezdj el te is énekelni!

Bólintott. Bekapcsoltam a videót. Megnyomtam a felvétel gombot. Louis, mintha érezné, hogy veszem hangosabban kezdett dalolászni. Éreztem, hogy pirosodom az elfojtott nevetéstől. Intettem Niall - nek ő pedig rákezdett. Louis abba hagyta felült, leszállt az asztalról. 

- Menj! - suttogtam Niallnek. 

Elindult Louis utána. Úgy döntöttem, hogy követem őket, de előbb leállítottam a videót. Holnap szembesítem saját magával. J Kifutottam a konyhából.

- Áúú ... Bocs! - simogattam a fejem, ugyanis neki mentem valakinek.

- Semmi baj. - nevetett Harry. - Tornázol?

- Mi? Ja nem Louis ... 

- Megint alva énekelt? 

Bólintottam, bár ő ezt nem láthatta. Az ablakon bevilágított a hold. 

- Gyönyörű. - mosolyogtam.

- Van kedved sétálni? 

- Ilyenkor?

- Talán félsz?

- Mellettem vagy!

Harry magához vont. Egy kicsit megilletődtem, de visszaöleltem. 

- Muszáj felöltöznöm? - kérdeztem.

- Így is jó vagy! De én felveszek egy pólót. 

- Itt várlak.

Harry felfutott a lépcsőn. Én addig az ablakon bámultam kifelé. Elemelkedtem a talajról. Elnevettem magam. Harry a karjaiba vett úgy léptünk ki az éjszakába. Nyári szél kellemesen simogatta az arcom. Sötétség volt, de ezáltal önbizalmam nőtt. Az utcákon egy árva lélek sem volt csak mi ketten vagyunk olyan idióták, hogy éjnek évadján sétálgatunk.

- Köszönöm! - szólalt meg hirtelen.

- Mit is?

- Azt, hogy bízol bennem.

- Ó, hát szívesen. - legyintettem mosolyogva. - Merre is megyünk most?

- Hát ... Előre.

Elnevettem magam.

Dóri szemszöge

 Hangos éneklésbe keltem fel. Ezt nem hiszem el, ezek be meg mi a fene ütött? Próbáltam nem oda figyelni a fejemre húztam a párnám, de ez sem segített. Idegesen felültem ránéztem az éjjeliszekrényemen lévő órára. Kereken három óra. Egyszerre elhalt a zaj, elégedetten dőltem vissza.

- Louis az nem a te szobád! 

Ismét felakartam ülni, de egy test zuhant rám.

- Úristen! - kiáltottam. - Louis szállj le rólam! 

- Alszik nem fog engedelmeskedni! - hallottam Niall hangját. 

- Szedd le rólam valahogy!

- Várj egy kicsit ... Gondolkozom!

Louis olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt. Niall fel - alá járkált. 

- Szólj Nessának! - utasítottam.

- Elment. 

- Hova?

- Nem tudom. 

- Akkor Harry - nek.

- Ő sincs itt!

Szuper nekik is ilyenkor kell kivonniuk magukat a forgalomból?! Az még nem lenne olyan nagy baj, hogy ölel, de ne lenne ilyen nehéz. Louis Tomlinson holnaptól fogyókúra! Lábdübörgést hallottam.

- Mit csináltok? - kérdezte Liam.

- Én személy szerint szenvedek. - válaszoltam. - Segítenétek valahogy?

- Niall fogd meg a lábát!

Liam az ágy mellé sétált Louis hóna alá nyúlt.

- Egy ... kettő ... három, emeld!

Vanessa szemszöge

- Én a csillagokig repülök? - üvöltötte Harry és kiugrott a hintából, határozottan érkezett a homokra.

Nevettem ... inkább röhögtem. Harry leült és mosolyogva nézett. Én megállás nélkül hajtottam. félő volt, hogy kiesek belőle olyan magasan voltam. Nem éreztem magam még ennyire önfeledten. Többször fogok kijárni a játszótérre hajnalban. 

- Te hova akarsz eljutni? - kérdezte.

- Azt hiszem a Holdra. Letesztelném, hogy tényleg sajtból van - e. 

- Elviszel magaddal? 

- Kétlem, hogy beleférnél a poggyászomba. - nevettem.

- Hahaha ... - állt fel. - Ugorj, ha mersz!

- Hogy meghaljak?

- Kot - kot - kot.

- Kapj el! - kiáltottam és ugrottam.

Egyenesen Harry karjaiba. Mind a ketten a földön kötöttünk ki. Harry egy határozott mozdulattal megfordította a helyzetünket így ő feküdt rajtam. Szemem csukva volt hasam görcsölt a nevetés miatt. Hallottam ahogyan ő is zihálva nevet.

- Mindig ez van. - préselte ki magából. - Ha veled vagyok ön magam vagyok! Nessa?!

Kifújtam a levegőt és kinyitottam a szemem.

- Tessék, Harry?

- Én ... Szeretlek! ...