36. Minden rendbe fog jönni!

- Dóri, szerintem igen is el kell nekik mondanunk! - szögeztem le. 
 Az előző este rettenetesen megijedtem. Legszívesebben el sem hagytam volna a házat, de a fiúk koncerteznek tehát kötelességem volt. Harry miközben sminkeltem észrevette, hogy nincs rendben velem valami, ahogyan Liam is. 
- De miért kéne elmondanom nekik? 
- Azért, mert a barátaink, és tisztába kell lenniük a helyzeteddel!
- Értem, szóval már így állunk! - állt fel a székről. - Már csak az én helyzetem?
- Nem így értetettem! Náluk lakunk, Dó így ők nagyobb veszélyben vannak, mint te vagy én! Nem lehetsz minden fellépésen rosszul, ezt később már nem fogják neked elhinni!
- Talán, be akarsz árulni? 
- Mi? Dó, ne légy, bolond.
Visszaült a székére és maga elé meredt. Nekem jó így is legalább nem veszekszünk. Bekapcsoltam a tv - t, amin élőben láttuk a fiúkat a színpadról. Egy kicsit lenyugtatott a zene, de sajnos nem annyira, hogy elfelejtsem ezt a „szellemesdit”! 
- Nessa… - suttogta. - Sajnálom!
Kikapcsoltam a tv odasomfordáltam és letérdeltem mellé.
- Csak - folytatta. - Nem akarom, hogy teljesen zazának nézzenek.
- Kezdjük ott, hogy biztos nem létezik olyan szó, hogy zaza! Különben is a fiúk szeretnek téged és segíteni fognak nekünk. 
- Értsd meg kérlek!
- Rendben!
 Kétlem, hogy bármi meggyőzné az ellenkezőről és ezt jól tudtam, így hát nem is gyötörtem tovább. Egyértelmű, hogy nem akar senkit sem beavatni. Ebben az egy napban legalább, már ezerszer azt kívántam, hogy én se tudjak erről a hihetetlen, de szörnyű dologról. Kicsapódott az öltöző ajtaja és belépet öt izzadt fiú.
- Vizet! - nyafogott Louis. - Vizet akarok!
- Tessék nagyfiú! - dobtam neki egy ásványvizes üveget.
Harry valamit motyogott megölelt majd ledőlt a kanapéra. Nagyon kimerültnek nézett ki. Harry fáradt Louis szomjas Niall… öhm… Ő egy jégtömb. Liam szokás szerint telefonált míg Zayn csak Zayneskedett. (Ami abból áll ki, hogy otrombán meresztgeti rám a szemét.) Nem szólok be neki, mivel tegnap levakarta rólam a tésztát, ami kis híján leégette a húsomat. Harry arrébb feküdt a kanapén már szinte bele süppedt a támlájába. Leültem a lábához és a térdén kezdtem el dobolni. 
- Mit szólnál, ha elmennénk, mondjuk vacsorázni? - kérdezet rá.
- Benne vagyok!
- Remek. 

~~~~

 Már kezdem értékelni, anyu munkáját (anya főállású anyuka). Ezek a fiúk azt hiszik, hogy valami takarítónő vagyok. Elvárják tőlem, hogy főzzek, takarítsak és mossak rájuk. Szeretem őket, de azért ami sok az már sok. A minap Louis a kezembe nyomta a piszkos alsónadrágjait azzal a felirattal, hogy „Maguktól, nem lesznek tiszták!”. Hát képzeld gondoltam. 
- Csak tudod, elegem van, hogy úgy viselkedtek velem, mint egy igás lóval!- panaszkodtam Niallnek. - Nem, csak én lakok itt! Nyugodtan felemelhetnétek a feneketeket és kitakaríthatnátok ti is! 
Niall, megértően bólogatott. Azt hittem, hogy figyel rám… hát tévedtem. 
- Csinálnál nekem egy szendvicset? - nézett rám kisfiúsan.
Komolyan miért jártatom a számat ezeknek az idiótáknak?Azért nem mindenki ilyen „gyökér”. Liam mindig segít nekem. Gúnyos mosolyt öltöttem, kivettem a hűtőből a sonkát, a szekrényből a kenyeret és egy karlendítéssel a fejének hajítottam mindkettőt. 
- A következő a kés lesz, ha nem emeled fel a segged! - mondtam neki ingerülten.
 Niall szeme kikerekedett, ahogyan a szája is, de nem mozdult. Hát, ha ezt akarja… Kihúztam a fiókot elővettem a kést.
- Oké, oké! - állt fel ijedten. - Csak, ne ölj meg!
Elégedetten, mentem ki a konyhából. Egy el van intézve, három maradt. Ránéztem az órámra. Hamarosan vacsoraidő. Felfutottam a lépcsőn azzal a tervvel, hogy bemegyek Harryhez, de Paul elkapott az ajtaja előtt.
- Hova - hova? - kérdezte erős akcentussal. 
- Öhm… Harryhez. 
- Netán elfelejtetted, hogy miben állapodtunk meg? 
- Még nem fekszem le! 
- Remélem is! - rám szegezte mutató ujját. Nos, ha meg akart ijeszteni sikerült neki. Higgyétek el nem valami tündérmese 3D - ben látni Paul húsos ujját, amint fenyegetően felém bök. 
Paul érezte, hogy egy kicsit elvetette a sulykot így megölelt és lement a nappaliba. Kifújtam a levegőt és bekopogtam Harryhez.
- Gyere! - ordított.
Mikor benyitottam Harryn frakk volt. Még a lélegzetem is elállt a meglepődéstől. 
- Tetszem? - fordult körbe.
- Már csak a cilinder hiányzik. - nevettem.
Harry sértődött arcot vágott. Becsuktam a hátam mögött az ajtót és oda somfordáltam hozzám. Elvileg szájon szerettem volna puszilni, de túl magas így csak a nyakát találtam el. Mindegy legalább új területeket fedeztem fel.
- Miért vagy ennyire elegáns?  - kérdeztem.
- Hát vacsizni megyünk! 
Pont ettől féltem. Semmi kedvem puccos étterembe menni, ahol előírás a kisestélyi! És ezt szóvá is tettem:
- Harry, inkább menjünk a KFC - be! 
- A KFC - be akarsz menni? De az nem alkalmas romantikus randira!
Elmosolyodtam, átkaroltam a derekát, fejemet pedig a mellkasába fúrtam.
- Felőlem egy disznótelepen is randizhatnánk a lényeg, hogy ott legyél, öltönyben vagy munkásruhában! - dörmögtem. 
- Ez édes tőled! - puszilt bele a hajamba. - Ha vársz, néhány percet átöltözöm és mehetünk is!
- Oké. - kacsintottam és ki sétáltam a szobájából.
 Gondosan becsuktam magam mögött az ajtót. Abban maradtam, hogy nem öltözöm át. Mostanában úgyis (szerintem) elég jól öltözködöm. A kedvenc egész ruhám volt rajtam. Becsapódott a bejárati ajtó. Annyira megrémültem már azon voltam, hogy befutok Dóhoz és megvédem minden áron, de szerencsére csak Zayn jött haza. 
- Ember… - hallottam Niall hangját a konyhából.
Kíváncsi voltam így letrappoltam. Niall a bárszéken ült és evett, Zayn pedig a konyhapultnak dőlve provokálta. Most ért haza, de már magára uszítja a szöszit. 
- Szia. - köszöntem neki. - Mi újság?
 Zayn kivett egy muffint a hűtőből ívesen kikerült és felvágtatott a szobájába. Elakadt a lélegzetem, szemem megtelt könnyel. Miért teszi ezt velem? Annyira szemét dolog ez tőle! Niall nyílván látta rajtam, hogy mindjárt kiborul a bili ezért gyorsan átölelt. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy így viselkedik velem. Mindig úgy tekintettem rá, mint egy támasztékra a nagyvilágban. Meg voltam győződve arról, hogy ő az én megmentőm, ha valami bajom esik. Erre tessék, mára már arra sem méltat, hogy válaszoljon a kérdésemre. Niall vigasztalóan simogatta a hátamat.
- Ne foglalkozz vele, mostanában mindenkivel így viselkedik! 
- Hát velem ne viselkedjen így! - csattantam fel.
Niall elengedett én pedig kettesével szelve a lépcsőfokokat Zayn szobájához mentem. Becsaptam magam mögött az ajtaját. Ő, az ágyán feküdt és telefonján játszott. 
- Meg vagy húzatva? - kérdezte gúnyosan.
- Nahát, most észreveszel? - igazából nem vártam választ. Az ágya elé álltam karbatett kézzel. Zayn kifújta a levegőt és ledobta az ágyára a telefonját. 
- Mit akarsz? - kérdezte alig halhatóan.
- Hogy mit akarok? A régi Zaynt akarom, de azonnal!
- Azt már nem kaphatod vissza! Ha csak… De amit kérnék azt, te nem tennéd meg.
- Honnan tudod? Most épp azon vagyok, hogy minden úgy legyen köztünk, mint régen.
Zayn felállt mellém lépett kezét a csípőmre tette. Bevallom megilletődtem. Meg soha nem ért így hozzám. Nézzetek bolondnak, de úgy éreztem, hogy érintése tele van vággyal. A fülemhez hajolt úgy válaszolt:
- Csak akkor változhat, ha a te érzéseid is változnak. - csípőmtől egészen a mellem vágásáig végig simított, és meggyőződésem szerint, ha nem lököm el magamtól mást is csinált volna. - Sajnálom… én… 
- Egy barom vagy! - süvítettem neki és kijöttem onnan. 
 Soha többet nem beszélek vele. Idióta állat! Bevágtattam a fürdőbe megmostam az arcom és leültem a kád szélére. Én még azt hittem, hogy velem van a baj. Te jó ég! 
- Nessa, idebent vagy? - kérdezte Harry.
Ebben a röpke másodpercben elillant minden undorom és helyette ismét átvette a szerelem édes érzése. Ahelyett, hogy válaszoltam volna kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam. 
- Mehetünk? - kérdezte nevetve.
- Igen. 
- Akkor indulás. - megfogta a kezem úgy mentünk ki a garázsba. 
Nem akarom említeni neki a Zaynes szitut, csak felidegesíteném. Beültünk a kocsiba.
- Nos, hölgyem akkor irány a KFC! - indította be a kocsit.
- Olyan régen voltunk kettesben. - tört fel belőlem, ami először az eszembe jutott. - Azt gondoltam, ha együtt leszünk, sokkalta többet leszünk együtt.
- Tudom. Sajnos jövő héten még rosszabb lesz.
- Miért?
- Taylor meglátogat!
- Wááá ez nagyszerű hír! - tapsoltam. - Még egy nyűg a nyakunkon. Nem elég, hogy a menedzsered megmondja mit és hogyan csináljunk és, hogy ki tudja, meddig kell titkolni a kapcsolatunkat, még az a szőke liba is Londonba tolja a képét.
Harry gázt adott és szinte repültünk. Mereven nézte az utat. Szuper lerontottam a kedvét. Harry bekanyarodott a mellettünk lévő erdőbe. Kétlem, hogy itt lenne valahol is étterem. Talán az erdő közepén járhattunk mikor leállította a motort. Kicsatolta a biztonsági övét és felém fordult. 
- Nem én kértem rá, hogy ide jöjjön, elhiheted! - szeme szinte szikrázott. - Magától döntött így és ki vagyok én, hogy megállítsam? Nessa, csak két hónapot kell kibírnunk! És tudom, hogy mostanában nem vagyunk olyan sokat együtt, de ha egy nap akár egy pillanatra is láthatlak, akkor már jó napot tudhatok a hátam mögött!
 Mindent elfelejtettem, ami miatt kicsaptam a hisztit. Csak ő és én a fontos. Én is kikapcsoltam a biztonsági övet. Talán ezzel jelezve saját magamnak is, hogy ideje kilépnem a komfortzónámból!
- Mond csak Styles ezt egy könyvben olvastad? 
- Ó, azt hiszed, hogy nem vagyok képes egy ilyen érzelmes monológra saját erőből? Hát, nézz csak körbe! Látsz itt valahol könyvet? Csak mi vagyunk itt! De már nem sokáig. - indította be a kocsit.
Nem akartam el menni onnan. Miért akarnék, elvégre most tényleg ketten vagyunk egy sötét kihalt erdőben… Nekem tetszik!
- Harry! - suttogtam.
- Tessék?
- Töltsük itt az éjszakát!
Kimondva még hülyébbnek hangozz, de ezt akartam. Harry leállította a motort és felvont szemöldökkel nézett rám. Lányos zavaromban kinéztem a sötétségbe.
- Paul megnyúzna engem, ha itt maradnánk! - mosolygott.
Valóban megnyúzná, ahogyan engem a szüleim, ha a fülükre jutna az ötletem. Soha nem voltam magabiztos és legalább százszor átgondolom, míg megteszem, de ezen nem kell annyit gondolkoznom. 
- Nem érek ennyi kockázatot? - kérdeztem kacéran.
- De…
Féloldalasan elmosolyodtam és hátra máztam. Harry csak a fejével követett. Majd mikor észbe kapott követett. Úgy ült le mellém, mint egy deszka. Meglepődve konstruáltam, hogy én miattam feszült.
- Harry, ne görcsölj, csak alszunk. Igaz? 
Láttam rajta, hogy a hangom (talán) egy kicsit megnyugtatta. Az ölébe húzott.
- Biztos, hogy akarod? Mármint gondolom nem ilyen helyszínt képzeltél el mikor…
Befogtam a száját. Egy kicsit cikis témához értünk.
- Az idő hatalmas, csak számunkra kevés! - simítottam végig a mellkasán. - Már két hónap sincs a nyárból. Hamarosan hazamegyek… Vége lesz az álomnak. Hát akkor mond, mikor éljem meg az álmaimat, ha nem most?
 Harry aprót bólintott. Szánk súrolta a másikét. A karjaiban nem féltem! Megkerestem a pólója két szélét és lerántottam róla. Tetszett neki a mutatványom. A nyakamat kezdte szívogatni, amitől kéjes nyögések hagyták el a számat. Harry ezen felbátorodva megkereste a ruhám cipzárját és lehúzta rólam és ugyanezt megtette a melltartómmal. Óvatosan lefektetett. Ő került felém, ő irányított. Egy pillanatig megállt végig mért.
- Gyönyörű vagy! - lehelte.
Kicsatolta a nadrágját és lehúzta boxszerével együtt. A látvány miatt még lelegezni is elfelejtettem. Visszahajolt rám és ismét a nyakamat támadta, de nekem több kellett! Végig simítottam a hátán egészen a fenekéig. 
- Gyerünk! - kérleltem. - Csináld!
Szájon csókolt, közben levette a bugyimat. Nincs visszaút! Ismét elhajolt felvette a kocsi szőnyegéről a nadrágját. Kivett a zsebéből egy óvszert. Szemét, tehát érezte, hogy megadom magam! Segíteni szerettem volna neki, de nem vagyok rutinos ilyen dolgokban. Csípőjét keményen a medencecsontomnak nyomtam. Még soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatottnak, de most (kivételesen) élveztem ezt a helyzetet.
- Óvatos leszek, ígérem! - mondta két csók között. - Mehet?
Bólintottam. Jobb kezével,- ami lelógott az ülések közé - végig simított a meztelen combomon. A térdkalácsom alányúlt és a csípője köré „csavarta”. Belém ereszkedett. Felnyögtem a fájdalomtól. Borzasztó volt, szememből csak úgy patakzott a könny!
- Sajnálom… - lecsókolta a könnyeket az arcomról.
 Lassan elkezdte mozgatni a csípőjét. Azt hittem, hogy a fájdalom mostanra elmúlik, de tévedtem. Ahogy múltak a percek a fájdalom eszméletlen élvezetté változott. Nem emlékszem sok mindenre arra viszont igen, hogy nem csak én élveztem, Harry is előszeretettel nyögött fel.

 Reggel mikor felébredtem rádöbbentem, hogy mit is tettem múlt éjjel. Rettentő nagy lelkiismeret furdalásom volt mindaddig, amíg Harry el nem kezdett mellettem mocorogni. 
- Jó reggelt, kicsim! - puszilta meg a vállam.
Képtelen voltam választ adni, így csak megsimítottam az arcát. Tudom, hogy a szüleimnek és Paulnak is azt mondtam, hogy ódzkodni fogok Harrytől, de szeretem és tudom, hogy legalábbis azt hiszem, hogy jól tettem, amit tettem. A nap első sugarai bukkantak elő a fák lombjai közül. 
- Remélem nem okoztam nagy fájdalmat, este! - dörmögte rekedten. - Megpróbáltam gyengéd lenni!
- Csak az eleje volt rossz, de utána… - nem folytattam inkább, csak kuncogtam.
Harry olyan szorosan ölelt, hogy levegőt venni is nehezemre esett, de nem szóltam neki emiatt. A fejemet az övének döntöttem. Már az álom határán voltam mikor megszólalt a telefonom. Harryvel egyszerre bődültünk fel. Nagy nehezen megkerestem a táskámat és kivettem a mobilt. 
- Mi… vagyis tessék? - kérdeztem.
- Nessa? - hallottam a vonal másik végén Niall zavarodott hangját!
- Nem, Erzsébet hercegnő! - mondtam idegesen.
- Ó, bocsánat rossz számot tárcsáztam!
- Niall!
- Csak vicc volt! - nevetett. - Van egy kis gond…
- És?
- Mi?
- Mi a gond, Niall? - már teljesen ki tértem a béketűrésemből, Harrynek viszont tetszett, hogy mérges vagyok, mert nevetett.
- Ja… Dóri haza megy! 
Nekem ennyi bőven elég volt. Letettem a telefont és szélsebesen felöltöztem. Harry csak tátott szájjal figyelt.
- Dó, haza akar menni… - magyaráztam. - Siessünk!
Harrynek csak annyi időt adtam, hogy a nadrágját felvegye. Száguldunk az országúton. Nem értem, hogy mi járhat Dóri fejébe. Miért akar elmenni? A sírás fojtogatott. Harry megszegve a kressz szabályokat a térdemet szorongatta ezzel próbált vigasztalni. Ahogy leparkoltunk a ház előtt szinte kiugrottam a kocsiból mit sem törődve a pólóját magára ráncigáló Harryvel. 
- Hol van? – kérdeztem.
- Te hol voltál? – zsörtölődött Paul.
Semmi kedvem nem volt magyarázkodnom így inkább felfutottam Dóhoz. Ő a szekrénye előtt állt és az utolsó nadrágját tűrte össze. 
- Te meg mit csinálsz? - szinte suttogtam, mert a gombóc, ami a torkomban ékeskedett nem engedte, hogy hangosan beszéljek.
Dóri könnyes szemmel felém fordult.
- Haza megyek!
- Miért? Ha a szellem az oka, akkor ne félj, megoldjuk, hiszen melletted vagyok!
- Nem, Nessa…- zokogva leült az ágyára. - Hát nem érted? Veszélyt hozok a többiekre és rád is!
- Kettőnk közül te vagy az, aki nem ért semmit! Attól, mert most haza mész nem fog megoldódni semmi, sőt lehet, hogy rosszabb lesz! Könyörgöm, maradj itt!
- Tegnap este megtámadtam Zaynt! - ordított. - Meg akartam ölni!
Összecsuklottam. Se perc alatt a földön ültem törökülésben. 
- De ugye nem…
- Nem! - heveskedett. - De majdnem. Most már ő is tudja, hogy mivel vagy inkább kivel vagyok „megáldva”! Nem maradhatok itt!
- Oké! - álltam fel és kimentem. 
Átcsörtettem a szobámba elővettem a bőröndöm-beszanáltam az összes cuccomat. Ráültem úgy zipzáraztam be. Átvittem a bőröndöm Dó szobájába. 
- Mit művelsz? - kérdezte elhűlten. 
- Veled megyek!...