Dupla rész...

39. Kemping

 - És ne felejtsd, el befújni magad különben meg fognak zabálni a szúnyogok! - ölelt magához Louis.
Legalább ezerszer elhadarta nekem, hogy vigyázzak magamra, én pedig ezerszer megígértem, hogy egyben fogok haza jönni. 
- Nyugi, csak két nap az egész és, amúgy is ott lesz mellettem Harry, Ő majd megvéd! 
- Ettől félek én is! - forgatta a szemét Paul.
Feladóan sóhajtottam. Már akkor nem örült annak az ötlenek, hogy kempingezni megyünk Harryvel, amikor először vetettük fel. Elmondása szerint Angliában veszélyes erdőkben aludni, mivel bármilyen állhat, megtámadhat minket. Hát abban biztos lehet, hogy nem fogok farkasokat ölelgetni. 
- Ezt már megbeszéltük! - vettem a hátamra a táskám. - Kijelölt helyen fogunk sátorozni nem pedig a vadonban. 
- Remélem Harryből nem fog elő bújni a Tarzan!
- Pedig az tetszene! - kacsintottam rá majd megöleltem. - Két nap és itt vagyok!
 Már csak két hetem van vissza a nyárból és ezt a kevéske időt Harry mellett akarom eltölteni. Átsétáltam a nappaliba. Az összes fiú (Harryn kívül) a kanapén terpeszkedett. Niall ölébe ültem, amíg Harry bepakolt a kocsiba
- Húú, mehetünk! - jött be mosolyogva Harry.
Egyből felpattantam. Mindenkit megöleltem - Zayntől csak szóban köszöntem el. Persze Louisból ismét kijött az oltalmazó bátyó.
- Tessék beleírtam az emlékeztetőbe néhány fontos dolgot, mert te képes vagy elfelejteni mindent! - nyújtotta át a telefonomat.
- Kedves, Louis nem viszünk magunkkal telefont, csak a természet és mi, ez a mottónk. Igazam van, Harry?
- Mi van akkor, ha bajotok esik? Nem is tudtok szólni nekünk! - aggodalmaskodott Paul. 
- Majd füstjelekkel kérünk segítséget, mint az indiánok. Szóval figyeld az eget! - Harry ezt viccnek szánta, de nem talált be senkinél.
 Az volt a legjobb ötlet, ha gyorsan elhúzzuk a csíkot onnan. Kocsiba szálltunk és célba vettük a táborhelyünket. Útközben végig fecsegtem. Mióta felszálltam arra a helikopterre felettébb boldog vagyok. Néha még Dó is kimegy a fejemből. Aggódom érte, de már nem vagyok depis hála Harrynek.
 Szóval a boldogságom miatt rengeteget beszéltem. Nem egy adott témáról főleg össze nem illő dolgokat párosítottam össze. Tegnap este például elkezdtem mesélni egy rém sztorit Niallnek amit még az öcsémtől hallottam. A történet közepénél meguntam és végül azt kezdtem el ecsetelni, hogy miért nem szeretem a spenótot. Anya soha nem szerette, ha ilyen vagyok persze örült, hogy minden rendben van körülöttem, de váltig állítja azért, mert boldog az ember nem kell mellé bolondnak is lennie. 
 Harryt egyáltalán nem zavarta szerintem még élvezte is a helyzetet. Rengetegszer mondogatta, hogy pont a bohóságom miatt szeret. Bekanyarodtunk a táborhelyre. Kétszárnyú vaskapu választotta el az országúttól. Egy A4 – es méretű fehér fémlemezen fekete betűk hirdették: Idegeneknek belépni tilos! Harry oldalán egy bank automatára emlékeztetett masina állt. Bepötyögte a számot. Nyikorogva kinyitódott a kapu. Magyarországon is előszeretettel védik a táborhelyeket, de nem ennyire. Pedig kétlem, hogy Angliában veszélyesebb banditák, mint nálunk. Bár ki tudja? Harry, mint ugyebár egy „vasember” nem engedte, hogy cipekedjek. Na, jó megengedte, hogy a kardigánomat vigyem, amit útközben levettem magamról.
 Első feladatunk volt felállítani a sátrat. Könnyen ment, mindössze egy és fél óránkba telt. Második feladat fát keresni, hiszen tábortűz nélkül nem ugyanaz a sátorozás. Harry ügyesen előkészítette a fákat, de még nem gyújtott alá. Az idő négy óra lehetet. Bár nem vehettem biztosra, mert nem volt nálam óra mindössze a megérzésemre hallgathattam. 
- Játszunk! - pörgette a kezében Lux labdáját, ami Hello Kittys volt. - Mondjuk röpizhetnénk.
- Rendben, de legyen tétje. 
- Ó, a kislány nagyban szeret játszani. Tetszik.
Elmosolyodtam. Őszintén ki mondaná meg, hogy három év van köztünk?
- Akinél először esik le a labda annak…
- Teljesítenie kell a győztes három kívánságát! - vágott a szavamba.
Beleegyezően bólintottam.
A „meccs” elkezdődött. Az elején nyeregben éreztem magam és ezt hangsúlyoztam is. De, mikor Harry belemelegedett elvesztettem a kontrolt… Ő nyert! Ideges lettem, de nevettem. Általában, ha vesztek sírok, de most más a helyzet.
- Az első kívánságom…
- Csak ne legyél mohó! - figyelmeztettem. - Ha gyorsan elhasználod, a kívánságod megbánod, mert később fognak eszedbe jutni a jobb ötletek.
- Ne aggódj emiatt a legjobbat már rég kitaláltam. 
- Akkor hadd halljam!
- Majd, ha eljön az ideje! - mosolygott és lehúzta a pólóját. - Most pedig szeretném, ha megmasziroznád a hátam. A táskámban van a Thai krémem. Nekem nem engedte meg, hogy bármiféle kence – ficét hozzak, de ő persze elhozhatja a Tahi krémét. 
 Bementem a sátorba. Nagy nehezen megtaláltam a krémet. Ezt az izét használják a masszőrök is. Szép… Tudta, hogy valamiben nyerni fog és muszáj lesz azt csinálnom, amit ő akar.
 Mikor kiléptem Harry egy kiterített lepedőn hasalt. Most aztán órákig nyomkodhatom. Mellé térdeltem, de így nem tudtam volna rendesen megmaszirozni. Lovagló pózba ráültem a fenekére. Azt hittem csontos lesz, de nem. Elég rugalmas és puha volt ? így hát elkezdtem rajta ugrálni.
- Nessa, ha így folytatod, beindulok! - dörmögte.
Hangosan felnevettem, de leálltam. Felpattintottam a tubus tetejét. Belenyomtam az átlátszó zselét a tenyerembe. Vanillia illata volt. Összedörzsöltem a tenyerem és maszirozni kezdtem. 
- Mmm… Nagyon jól csinálod! - dicsért.
- Köszönöm.
 Egy órán keresztül kényeztettem, de nem bántam örültem neki, hogy élvezi. Azért hagytam abba, mert elaludt. Leszálltam róla, kivettem egy papír zsebkendőt és letöröltem róla a maradék krémet. A lemenőnap narancssárgára színezte a bőrét. Mosolyogtam, amikor egy kicsit horkantott.

~~~~

 A tűz vidáman ropogott. Áldom az okos fejünket, hogy jó meleg hálózsákot hoztunk. Mert lehet, hogy nyár volt, de este lehűlt a levegő. Egymás mellett ültünk törökülésben és a tüzet néztük. 
- És akkor a második kívánságom. - csapta össze a tenyerét.
- Ki vele! - sóhajtottam.
- Azt szeretném, ha megígérnél valamit. 
Rá akartam vágni, hogy bármit, de Harry arcát látva megvártam, míg befejezi. Csupasz combomat pásztázva reménykedtem, hogy olyat kér, amit meg is tudok fogadni. 
- Ha haza mész… - nyelt egyet. Mindkettőnknek nehéz volt erről beszélni… főleg nekem. - Látogass el ahhoz a villanyoszlophoz ahol először találkoztunk. 
Felkaptam a fejem. Harry végig engem nézett miközben beszélt és most is állta a tekintetem. Folytatta:
- Szeretném, ha azon a helyen véget vetnél minden dolognak, ami hozzám köt. Mert én nem leszek képes, ahhoz túl sokat jelentesz a számomra. Gondolom nehéz lesz, de nem annyira, mint nekem. Én minden reggel úgy fogok felkelni, hogy tisztában leszek azzal, hogy annál a villanyoszlopnál örökre búcsút mondasz nekem. De mégis ezt kérem tőled, mert hülyeség lenne elhitetni egymással azt, hogy újra találkozunk… Ígérd meg. Ígérd meg, Nessa!
 Mintha gyomorszájon rúgtak volna. Nehezen vettem levegőt. Nem igazság ilyet kérni tőlem. Túlságosan szeretem! Szemem könnybe lábadt, de nem engedhettem, hogy lecsorduljon az arcomon ezért gyorsan kipislogtam.
- Ígérem! - suttogtam.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Kezembe nyomta a nyársat, amin négy szem pillecukor volt. Próbálj mosolyogni! Próbálj mosolyogni! - kérleltem magam. De nem ment elvégre most ígértem meg a lehetetlent. A tűz fölé raktam a nyársat.
- Szerinted nem elcsépelt szó a „szeretlek”? - a tűz megvilágította a szép arcát.
- Valamilyen szinten az. Néha még olyankor is használjuk, mikor nem is érzünk úgy.
- Pontosan. De mi szeretjük egymást! Ezért kéne, keresnünk egy másik szór erre, nem gondolod? Mondjuk gesztenye.  
- Gesztenye?
- Gesztenyebarna a szemed!
Elmosolyodtam. Levettem egy pillecukrot és beleharaptam. Éreztem, hogy figyeli, mit csinálok. Fél szemmel ránéztem szobor arcán féloldalas mosoly játszott. Ásítást mímelt.
- Késő van jobb, ha lefekszünk. - javasoltam.
Feltápászkodott, hogy utána kétrét görnyedve bebújjon a sátorba. Én nem utánoztam, négykézláb könnyebben megy. 
 A hálózsákok ki cipzárazva voltak leterítve. Lefeküdtem Harry mellé. Egyből az oldalára fordult és felkönyökölt. Fölém ereszkedett és gyengéden megcsókolt.
- Gesztenye! - mosolyogtam rá.
- Gesztenye!
Beletúrtam göndör hajába. Lehunyta a szemét. Megcsókoltam.
- Most lép be a harmadik kívánságom. - suttogta majd visszacsókolt.
De ez most más volt. Túlfűtött jóformán kétségbeesett. Mindketten egyre gyorsabban vettük a levegőt. Semmi nem létezett a világon, csak Ő és a tudat, hogy az enyém, csak is az enyém.
 Keze lassan felfelé araszolt a pólóm alatt, figyelve a reakciómat. Hevesebben csókoltam. Ekkor feljebb emelte a pólót a hátamon egészen fel, én pedig felemeltem a karomat, hogy segítsek neki levenni. Most csak a melltartó takarta el a dekoltázsom. Ő is lehúzta a pólóját és rám feküdt. Félbe szakította a csókunkat. Végig tanulmányozott, mintha fényképet csinált volna minden pontomról. A hátam alá nyúlt a melltartó kapcsomat kereste. Egy kicsi felültem, amíg levette rólam. Vállamtól fogva gyengéden visszanyomott. Rám nehezedett és újra megcsókolt. Csupasz felsőteste az én csupasz felsőtestemen leírhatatlan érzés volt. Nem bonyolódtunk durva csókba. Helyette a nyakamat csókolta. Először gyengéden majd erősen szívni kezdte. Hangosan felnyögtem. Lejjebb csúszott. Végig csókolta a kulcscsontomat. Egyre lejjebb ment végül elért a mellemhez. Végig puszilta a körvonalát. Ismét lejjebb csúszott. Elérte az alhasamat. Mikor végignyalta hangosabban és kéjesebben nyögtem fel, mint valaha.
 Nem volt vissza út. Ismét egymáséi lettünk…

40. Dóri döntése

 A sátoron átszűrődő cirógatta fedetlen kezemet. Már egy ideje fent voltam, de nem vitt rá a lélek, hogy felkeljek. Egyre jobban zavart, hogy csukva a szemem, de így is érzékelem a fényt, ami a szemhéjamon vérpirosan izzott. Feljebb csúsztam és belefúrtam az arcom Harry nyakába. Így sokkal jobb. - állapítottam meg. Bár aludni nem tudtam, de legalább gondolkozhattam egy picit.
 Most, hogy így ilyen közel vagyok Harryhez hihetetlen, hogy valaha is elváljunk egymástól. Hihetetlen és mégis igaz. Hamarosan haza megyek. Még a gondolattól is kiráz a hideg és ettől megijedek. Néha olyan érzésem van, hogy képes lennék feldobni az eddigi életemet Harryért. Ha megkérne rá, hogy maradjak, vele igent mondanék. Den kéri… Nem kérheti. Szeret ezt többször is bebizonyította, ezért se ajánlhatja fel ezt a lehetőséget. Nem akar elszakítani a családomtól. És én? 
 Én tényleg ilyen könnyen lemondanék róluk? Anyuról? Apuról? Ricsiről? Liliről? Dóriról? Mindenesetre nehezen tenném meg az egyszer biztos. Mostanában elég gyakran kell emlékeztetnem magam arra, hogy engem szerető család vár. Át karoltam Harry derekát, amitől megmoccant. Kinyitottam a szemem.
- Jó reggelt, szépségem! - rekedt hangja véget vette gondolatmentemnek. Pont az Ő hangja kellett ahhoz, hogy újra boldog legyek.
- Én kelltettelek fel?
- Talán. - mosolygott.
- Bocs! - belepusziltam a hajába. - Éhes vagyok.
- Adj öt percet és olyan finom reggelit rettyintek, hogy megnyalod mind a tíz ujjad.
Az öt percből egy óralett. Már akkor tudtam, hogy nekem kell reggelit csinálnom, amikor Harry teste újra elernyedt majd mély álomba szenderedett. Így hát felkeltem megraktam a tüzet, előkotortam a hátizsákból egy serpenyőt és megsütöttem a tojásokat majd a baconokat. Valószínű, hogy a finom illattok ébresztettél fel Harry.
- Elfelejtettem valamit, mi? - mosolygott rám bocsánatkérően.
A „valami” a reggeli készítést takarta.
- Semmi baj! - nyújtottam át egy tányért neki. - Azon gondolkoztam, hogy mikor újra a városban leszünk, elmehetnénk egy velness szállodába. Nem rossz ez a hely, de azért nem nekem való a nomád élet.
- Túltárgyaltuk. - kacsintott.
 Mikor kicsi voltam akkor sem repestem az örömtől a sátorozástól. Ne higgyétek azt, hogy nem szeretem a természetet csak… nem tudom elviselni, ahogyan a természetben kell viselkedni. Csendben fogyasztottuk el a reggelit.
- Tudod, hogy melyik filmnek vették itt fel egy részletét? - törte meg a csendet.
- Az az érzésem, hogy mindjárt megtudom.
- Ha - ha. Amúgy a Tűz Serlegét.
- Harry Potter féle Tűz Serlegét?
- Pontosan.
- Wáá… El se hiszem, hogy Daniel Radciffe talán pont itt gubbasztott ahol én.
Egy kicsit elragadtattam magam. Harry kérdően nézett rám. Megvontam a vállam majd felálltam.
- Sétáljunk egy kicsit. - javasoltam.
Odaadóan mosolygott. Lassan sétáltunk kéz a kézben. Bár tegnap este eltudtam felejteni, mit kért tőle Harry, de most folyton ott cseng a fülemben. Mintha megakadt volna a lemez.
 Megtorpantam. Harry úgy két lépést tudott tenni mivel a kezem nem nyúlt tovább. Épp nyitotta a száját, hogy megkérdezze mi ütött belém, de inkább hallgatott. Olyan szorosan öleltem át amilyen szorosan csak tudtam. 
 Ennyit mára. - emlékeztettem magam. Elvégre még nem kell búcsúzkodni.

Dóri szemszöge

- Nincs semmi bajom! - ordítottam ki a szobámból. - De már ezerszer elmondtam!
Gondoltam, hogy ez lesz, ha haza jövök, de nem tehettem mást. A plafont bámulva eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Felültem, de túl gyorsan ahhoz, hogy meglássam a lábam. Elkapott a hányinger. Sajnos a helyzetem rosszabbodott, azóta, hogy visszajöttem. Bár azt hittem rosszabb már nem lehet. Tévedtem. 
 Forró könnyem csurgott le az arcomról megállapodott az államon majd a kezemre koppant. A családom abban a tudatban van, hogy elmúlt, de messze nincs vége… Csak most kezdődött. 
 A hasamon korbács ütés nyomai látszanak, míg a lábamon mély vágások. Néha azt képzelem, hogy amőbázik rajtam. Nem várhatok tovább. Elővettem egy papírt és egy tollat. Nem szándékozom megszökni mindössze, Nessának írtam levelet. Mikor végeztem kikutattam egy borítékot. Jobb lesz így! - hajtogattam magamnak.
 Kiszanáltam az összes cuccomat, és amelyikre szükségem volt bepakoltam a legkisebb bőröndömbe. 
 Megkerestem a telefonom és tárcsáztam apu számát. Elmondtam neki, hogy egy darabig hozzá szeretnék költözni. Nyilvánvaló, hogy örülni fog a hírnek. Hát még akkor, hogy örült mikor megmondtam, hogy még ma Pécsre utazom. Most jön a neheze! – gondoltam miközben a bőröndömmel kimentem a konyhába.
- Anya! - szóltam neki.
- Kész az ebéd. - anya hangja vidámsággal volt tele. Sajnálom, hogy el kell rontanom a kedvét. 
- Anya!
- Mhh? - fordult meg.
Mosolya lehervadt, amikor meglátta a bőröndömet. 
- Egy darabig apához költözöm! 
Anya lerogyott a mellette lévő székre. Átkeresztelhetnének Ünneprontónak.
- Nem vagyok elég jó anya? - kérdezte szipogva.
- Nagyon is az vagy! Összetehetném a kezem, hogy ilyen jó vagy hozzám. De most el kell mennem. Beszéltem apával is… Beleegyezett.
- És mi lesz velem? Egyedül hagysz?! 
- Visszajövök, esküszöm! Csak most hagy elmenni. 
Egy ideig csendben ült. Kivett a zsebéből egy papír majd trombitálva kifújta az orrát.
- Rendben! - bólintott. - De azért még kivihetlek az állomásra?
Mosolyogtam, de legbelül átkoztam magam. Hálátlan gyerek vagyok! Beültünk a kocsiba, csöndben utaztunk mindaddig, amíg Nessáék háza elé nem értünk.
- Megállni egy kicsit?
- Persze.
A ház előtt Ricsit és Lilit láttam játszani. Mély levegőt vettem és kiszálltam. 
- Sziasztok! - mosolyogtam.
- Helló. - köszönt Ricsi.
- Nézd mit kaptam! - futott hozzám Lili majd a kezembe nyomta „Az én kicsi pónim” kék változatát. 
- Nagyon szép, Lilipusz! - öleltem meg.
- Lilipusz? - kuncogott. - Ez jó!
- Ricsi, beszélhetnénk?
- Aha! - hagyta abba a dekázást. - Lili… pusz, menj játszani!
- Oké! - vont vállat majd bement a kertbe.
- Figyel, én most elutazom. Valószínű, hogy sokáig maradok. Arra kérlek, hogy ezt a levelet ad át Nessának, mikor haza ér!
- Rendben. - válaszolt szórakozottan.
- Kérlek, nagyon fontos!
- Bízz bennem! - kacsintott és folytatta a focizást.
Remélem, valóban odaadja. Talán a barátságunkat menti meg ez a levél. A barátságunkat és az életemet!..