12. Anyai oltalmazás

Okos vagy Nessa egy géniusz. Hogy mondhattam neki ilyet? Hülye vagyok. Jobb, ha visszahúzódok. Tudjátok ne szólj szám nem fáj fejem. De ha nem szólalok meg akkor udvariatlannak fogok látszani. Isten ments, hogy ezt gondolja rólam. Mentem a menthetőt.
- Mármint... barátként szeretlek.
- Gondoltam.- mosolygott.
- Nekem mennem kéne késő van.
- Holnap találkozzunk.
- Bizony.
- Jó éjt.- puszilta meg az arcom.
 Lábam megremegett. Életemben sokszor kaptam ártatlan puszikat, de ez akkor is más, volt.
- Akkor holnap.- mondtam fülig érő mosollyal.
* Otthon *
- Á kisasszony haza tetszett jönni?- állt elém apám.
- Szeretlek apa!- öleltem meg.
Nála ez mindig beválik. Nem tud ellen állni az öleléseimnek. Első gyerek vagyok hiába. De anyukám nem ilyen ő keményebb dió ezért fogom most elkerülni. Szinte lábujj hegyen szökdeltem fel a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam majd álomra hajtottam a fejem.
- Jó reggelt álom szuszék.- simogatta valaki az arcom.
- Csak még öt percet kérek.- nyüszítettem.
- Rendben, de utána szeretnék veled beszélgetni.- mondta határozottan majd ki ment.
Nekem csukva, volt a szemem, de fel ismertem anyu volt a korai látogatóm. Nagy nehezen kigurultam az ágyból. Nem törődve a kinézetemmel lementem a konyhába.
- Jó reggelt.- köszöntem anyunak, és apunak.- Hát a többiek?
- Ők még alszanak.- jelentette be apa.
- Akkor engem mért nem engedtettek?
- Ülj le anyukád szeretne valamit mondani.
- Okéé. Mit tettem?
- Kislányom hány éves is vagy?- kortyolt bele a kávéjába anyu.
- Tizenhat.
- Tegnap hánykor jöttél haza?
Mi ez vallatás? Mert akkor én nem kérek belőle. De nem tehetek semmit felettem állnak.
- Öhm tízkor?
- Aha. Nem! Tizenegykor.
- Egy órát tévedtem.- vontam meg a vállam.
- Hol voltál délután?
- Dolgoztam.
- De az nem tartott tizenegyig.
- Nem.
- Akkor hol voltál olyan sokáig?
- Hát őőő izé... bankot rabolni.
- Müller Vanessa ez nem vicces. Nagyon alább hagyott az önkontrolod.
- Önkontrolom?
- Jól értetted. Tizenhat éves lánynak nem szabad egy nála idősebb sráccal sétálgatni az utcán.
- Ó, te Harryről beszélsz? Nyugi csak barátok vagyunk.- legyintettem.
- Ezt ő is így gondolja?
- Anya biztos vagyok benne, hogy igen.
- Figyelj tudom, hogy ő álmaid pasija...
- Csak, volt. Most a barátom. 
- Nessa nem vagy csúnya lány a barátságotok másba torkollhat.
- Ugyan anya tegnap randija, volt Emmával.
- Jelentéktelen. Még nem vette feleségül. Utána jártam ennek a gyereknek.
- Te kémkedtél? 
- A neten. Nagyon szoknya pecér.
- Ez nem jelent semmit.
- De nekem igen. Nem szeretnék még nagymama lenni.
- Hát ezt nem hiszem el. Hogy lehetnél nagymama? Még lese feküdtem vele.
- Látod te is úgy mondod, hogy MÉG.
- Ne így értelmezd létszíves. 
- Meddig maradnak még itt?
- Két hét van vissza a szabadságukból.
- Rendben. Akkor két hét szobafogság a büntetésed.
- Hogy mi van?
- Amíg itt vannak nem léphetsz ki az utcára!
- De anya!- nyafogtam.
- Mondom a szabályokat. Figyelsz?
- Ja.- mondtam flegma hangvételen.
- Elmész a munkahelyedre mikor vége a műszakodnak egyből haza jössz! Nem mehetsz el sehova! Ez csak két hétig fog tartani míg ők el nem mennek.
- Apa te nem mondasz erre semmit?
- Mmm.. Szépen süt a nap!
- Phh inkább megyek felöltözni.
Komolyan szépen süt a nap? Szobafogság? Nekem vannak a világon a legszörnyűbb szüleim. Becsaptam a szobám ajtaját. Kiválasztotta a ruhám.:

Hajamat szabadon hagytam.
- Hova mész?- kérdezte apu mikor leértem a nappaliba.
- Harryhez.
- Nem mehetsz sehova.- futott ki anyu a konyhából.
- Csak vicceltem. Dolgozni megyek.
- Ja. Tízre legyél otthon.
- Igenis kapitány.- gesztikuláltam majd eljöttem otthonról.
* Pizzázóban *
- Na jó kislány terítsd ki a kártyáid.- jött mellém Tomi.
- Höö? Beszélj az én nyelvemen.
- Miért vagy ilyen szomorú?
- Anyukám ki borít. Kaptam két hét szabadság vesztést. Pedig nem csináltam semmit.
- Ó nyugi hamar le fog telni ez a két hét.
- Neked legyen igazad.
- Új munkatársat kaptunk. Ő fog futárkodni.
- Szuper. Ma kezd?
- Aha.
- A pénztárnál leszek, ha kellek.
 Nem rossz ez az állás. Még csak pár hete dolgozok itt, de már nem akarok pizzát enni. Valahogy megundorodtam tőlük. Lehet azért mert majdnem minden nap ettem. Na mindegy. A kasszában matattam mindig is szerettem a pénz számolni.
- Tudod min gondolkoztam este?- lépett hozzám Harry.
- Nem tudom.
- Akkor elmondom. Barátok vagyunk, de nem tudom a telefon számod.
- Micsoda gondod van.- nevettem.
- Igen ez nagy gond. Ha valami bajod van nem tudsz felhívni.- vette elő a telefonját.
Anyukám jutott eszembe. Magyarán el tiltott Harrytől. De nem érdekekel. Amiről anyu nem tud az nem fáj neki. 
- Most, hogy számot cseréltünk mit adhatok?-  jött ki belőlem a vendéglátós.
- Már megadtad csak ezért jöttem. Ma van kedved átjönni hozzánk? Grillezünk.
- Kedvem lenne, de nem lehet szobafogságot kaptam.- fintorodtam el.
- Szóval igaz a jó kislányok szobafogságot kapnak. Meddig vagy büntibe?
- Két teljes hétig.
- Szuper.
- Te ennek örülsz? Két hétig nem jöhetek ki. Ami nem lenne rettenetes, de ti két hét múlva vissza mentek Londonba. Vagyis több mint valószínű, hogy nem fogunk többé találkozni. És te ennek örülsz?!
- Nem úgy értettem...
- Hagyjuk...- meg sem várva a magyarázatát el jöttem onnan.
 Be mentem a konyhába bebújtam a mosogató alatti szekrénybe. Hogy mondhatta azt, hogy szuper? Szóval örűl, hogy többet nem fog látni? Elegem van a mai napból.
- Te is azt játszod amit Dóri?- gugyúlt le mellém Tamás.
- Én nem azért bújokálok mert kint van a szőke hercegem. 
- Hát akkor?
- Elakarom rejteni a könnyeim.- szipogtam.
- Elszeretnéd mondani?
- A-a-a.
- Megöleljelek?
- Aha.- bújtam hozzá.
*Otthon este fél tíz*
- Megjöttem.- ordítottam.
- Végre. Segítened kell.- trappolt le Ricsi a lépcsőn.
- És mégis mi be?
- Gyere be a szobámba.
- Benem megyek abba a disznó olba.
- Kitakarítottam.
- Kitakarítottál? Mi a baj veled kisöcsém beteg vagy?- fogtam meg a homlokát.
- Ne fogdos ikább gyere.
- Na kivele mit csináltál? Kitörted az ablakot? Verekedtél? Szegta tag vagy?- szegeztem hozzá a kérdéseimet mikor beléptünk.
- Tetszik egy lány, de nem tudom, hogy nyűgözem le. Tanácsra lenne szükségem.
- Oké mondjuk vigyél neki virágot vagy csokit.
- Nessa ő a legmenőbb csaj az osztályban minden fiú adott neki csokit virágot.
- Ha tényleg így van akkor ad önmagad. Hallgasd meg. A legfőbb a kommunikáció és ez kórtól fügetlen. 
- És mi van, ha nem tetszek neki? Ha nem akar tőlem semmit?
- Ricsi tizenhárom vagy rengeteg időd van csajozni. Hidd el nekem ez a lány oda lesz érted. Csak add önmagad és minden rendben lesz.
- Kösz. Tudod jó fej vagy.
- Köszi tudom.- kacsintottam majd ki jöttem.
A fürdőbe mentem fürödtem fogat mostam majd aludni tértem.
* Hajnali kettő *
Valaki hangosan dübörgött az erkély ajtómon. Szívem a torkomban dobogott megilyedtem. Lassan felkeltem. Kezem a kilincsre tettem. Lenyomtam.
- Szia Nessa.
- Liam? Mit keresel itt?