13. Teszt

 - Liam? Te mit keresel itt?
- Beengedsz?- nézett rám kérdően.
- Nem is tudom. Így is bajban vagyok. 
- Kérlek.
- Rendben, de halkan!
- Köszönöm.
- Ülj le a székre.- mutattam a tárgyra, de Liam a talajt választotta.- Vagy a földre elvégre puha szőnyeg fedi.
Nem szólt semmit csak nézett maga elé. Ijesztő látványt nyújtott. Én beszélek aki úgy áll az ablaknál mint egy kövület. Megráztam a fejem majd lehuppantam mellé.
- Na jó megkérdezem még egyszer mért látogattál meg hajnalok hajnalán?- válasz a síri csend. Ebbe meg mi a fene ütött?- Talán elvesztettél valamit? Vagy valakit? Baj van a fiúkkal? Zayn leugrott az emeletről? Vagy te lökted le? Gyilkos vagy?
Liam mindegyik kérdésemre megrázta a fejét. De nem szólalt meg. Mintha megnémult, volna. Ami nem jelent jót mert akkor énekelni sem tudna. Mi lenne akkor a rajongókkal? Á rossz belegondolni. 
- Tudod mikor azt mondta halkan azt úgy értettem suttogva nem pedig úgy, hogy meg sem szólalsz!
Még mindig semmi olyan mintha a falnak beszélnék. Hangosan sóhajtottam evvel azt akartam elérni, hogy rám nézzen, de nem. Még csak oldalra se pillantott. Oké feladom. Feltápászkodtam a földről beugrottam az ágyba majd magamra húztam a takarót. Ha nem mond egy kukkot se akkor had pihenjek. Engem nem zavar, ha itt van. Legalább vigyázz rám amolyan őrző védő. Az egész fejemet ellepte a takaró. Mikor hirtelen Liam elhúzta azt.
- Hajlandó vagy megszólalni?
- Kérlek ne egyesszámba beszélj!- halottam egy másik hangot kíváncsian felültem.
- Meglepi!- tárta szét a karját a banda többi tagja.
- Na ne! Mit kerestek itt? Mondjátok elment az eszetek?
- Át mentél a teszten!- ugrott rám Zayn.
- Miféle teszten? Drogoztok vagy mi?
- A kisasszony ma elég fura dolgokat mond. Az előbb azt kérdezte, hogy gyilkos vagyok-e?!- állt fel Liam.
- Hé nem némultál meg?
- De nem ám! Minden baráttal megcsináljuk ezt aki számít nekünk. Híresek vagyunk ezért nem szabad mindent elhinnünk az embereknek még akkor sem, ha a barátunknak vallja magát. De te igaz barát vagy. Nem dobtál ki pedig elég rossz vendég voltam.
- Várjunk csak most madárnak néztetek?
- Ne így fogd fel!- szólalt meg Niall.
- Jó nem így fogom. De most, ha megbocsátotok szeretnék aludni már ha tudok úgyhogy.....
- Már itt sem vagyunk!- indult meg mindenki kivéve Harryt.
- Le ragasztottak?- húztam fel a szemöldököm.
- Beszélgessünk!
- Késő van nekem holnap dolgoznom is kell.
- Akkor munka után át jövök.
- Szobafogság!- dőltem hanyatt.- Nem mehetek sehova.
 Az ágyam besüpett Harry a mellkasomra feküdt. Arcunk egy centire se, volt egymástól. Kezeit a fejemnél helyezte el. Kísértést éreztem az iránt, hogy át karoljam, de túl félénk vagyok ahhoz. Egy félisten fekszik rajtam, de én ledermedtem. Még a vak is látja, hogy soha nem voltam ilyen helyzetben.
- Mikor végzel a munka helyen?
- Kilenckor.- próbáltam nem elpirulni, de elég nehéz feladatnak bizonyult hiszen Harry végig a számat nézte.
- Félt tízre itt leszek az ablakot hagyd nyitva!- puszilta meg az arcom majd leszállt rólam és ott távozott ahol bejött.
Én még mindig úgy feküdtem mint egy darab tégla. Kész! Azt hiszem meghaltam és a mennyekbe vagyok!
- Te jó ég Harry Styles rajtam feküdt!- ordítottam torkom szakadtából.

Ami taktikai hiba, volt a részemről mert felzargattam a családot akik egyből át is jöttek hozzám.
- Ki fekszik rajtad?- jött be apám egy baseball ütővel.
- Itt van az a göndör gyerek?- követte anyám feldúltan.
- Mi? Nem dehogy is.
- Attila a lányunk megbolondult!
- Apa el ne hidd neki.
- Nessa ideje aludnod!- utasított apám.- Gyere drágám holnap húzós napunk lesz!
- De...
- Gyerünk.- tolta ki makacs anyámat apu.
- Jó éjt.
- Neked is!- kapcsolta le a villanyt.

* Másnap este nyolc *
- Négy lába van még sem asztal. Mi az?- kérdezte Tomi.
- Ööö... szék.
- Honnan jutott eszedbe ez a marhaság? Amúgy ló a helyes válasz.
- Tamás menj a dolgodra!
- De nincs egy árva lélek ebben a kajáldában. Unatkozok!
- Akkor menj be Emmához boldogítsd őt.
- De őt nem szeretem. Nem is beszél hozzám.
- Most őszintén te váltottál már vele egy mondattal többet?
- Nem és nem is tervezem.
- Mint egy óvódás.
- Nem is!
- De!
- Nem!
- Elég lesz! Nincs senki itt nem zárhatnánk be?- vettem fel imátkozós pózomat.
- Randid lesz?
- Neeeeem!- húztam el az e-t.
- Menj!
- Imádlak!- öleltem meg.
- Sok sikert a nem randihoz.- kiabált utánam.
Kint még világos volt. Van egy órám készülődni. Nem én nem készülődöm! Elvégre a barátok bármilyen ruhába találkozhatnak. Bár pizsiben nem fogok elé állni. Jó tegnap este megtettem, de annyi szóljon mellettem hogy nem álltam, hanem feküdtem.
- Na helloka!- futott hozzám Dóri.
- Jaj nagy szükségem van rád!- öleltem meg.
- Mit csinált?
- Ki?
- Harry.
- Hosszú.
- Míg hozzátok érünk a végére érsz.
 Mindent elmondtam neki. A szobafogságot, amit Harry miatt kaptam. Liam éjszakai látogatását majd a többiek felbukkanását a szobámban. Végül azt, hogy Harry rajtam feküdt.
- Akkor most randira mész vele?- kérdezte a házunk előtt.
- Nem. Ezerszer elmondtam, hogy csak barátok vagyunk.
- Ja mert lány és fiú közt van barátság. Az egyik fél mindig többet érez a másik iránt.
- Inkább menjünk be!
- Csókolom!- ordított Dóri.
- Ilyen hamar megjöttél?- jött hozzánk anyám.
- Igen mert nem jött be senki. Dóri ma itt alszik.
- Rendben.
- Mi? Hogy én Dóri?- nézett rám én pedig pislogtam párat ő egyből vette.- Ja tényleg megígértem. Feledékeny vagyok.
- Akkor mi fel is megyünk. Szia!- köszöntem el majd felhúztam a barátnőm a lépcsőn.
- Mért is alszok én itt?- dőlt neki az ajtómnak.
- Hogy segíts nekem. Olyan ruhát kell választanom ami sportos, de azért látszódjon valamim. Mondjuk a lábam.
- Mégis csak randi!
- Nem ez nem randi!
- Biztos?
- Igen.
- Akkor engedj kutakodni.
Dóri eltűnt a szekrényemben majd előhúzott egy farmer rövidnadrágot hozzá egy hosszú szürke pulcsit:

- Ez nem is rossz!
- Tudom. Öltözz mindjárt itt van.
Befutottam a fürdőbe ami a szobámmal szembe van magamra kapkodtam a ruhát a hajamat oldalra fontam és készen is voltam.
- Már csak jönnie kell!- mentem vissza.
- Szerintem megjött.
- Honnan veszed.
- Mert valaki dobálja a párkányt.
 Mosolyra húztam a számat úgy nyitottam ki az ablakot...