14. Érzelmek

 " Mosolyra húztam a számat úgy nyitottam ki az ablakot..."

 - Már azt hittem egy téglát kell bedobnom az ablakon, hogy észre vedd meg jöttem!- tárta szét a karját.
- Köszönöm a szemrehányást én is szeretlek!
- Tudom. Na akkor gyere!
- Várj ki kell találnom, hogy hogyan jutok le.
- Mássz le az erkélyen.
- Hülye vagy? Meghalhatok.
- Nyugi segítek.
- Elmondanád hogyan?
- Átrakod azt a két szexi lábad a korláton és leugrasz én meg elkaplak.
- Annyira utálom, hogy nincs jobb ötletem!- dörmögtem magamban.
Várjunk csak Harry szexinek nevezte a lábaim? Érdemes, volt shortot húznom. Na de koncentráljunk a szökésemre. Lábamat átlendítettem a korláton szembe fordultam Harryvel. " Gyerünk menni fog!" Mély levegőt vettem elengedtem a vasat és egyenesen Hazza karjába ugrottam aki hátra esett.
- Mondtam, hogy nem lesz semmi bajod. Én egy lovag vagyok!- állt fel.
- Sir Harry Styles te egy vérbeli lovag vagy, de menjünk mielőtt apám ismét baseball ütővel támadna.- húztam el a pázsitról. 
- Baseball ütő? Apád egy szadista?
- Ja és göndör hajú fiúk a kedvencei!- nevettem.
- Ez nem, volt vicces.
- Bocsánat. Hova megyünk?
- Hát... erre.... arra.- vakarta a tarkóját.
- Szóval nekem kell kitalálnom?!
- Pontosan.
- Hmm.. rég, voltam az Ice-World-ben menjünk oda.
- Benne vagyok.
Dóri szemszöge:
Unatkozom. Elegem van. Melegem van. Éhes vagyok. Mondtam már, hogy unatkozom? Ez egyáltalán nem fair míg én itt szenvedek Nessa Harryvel van. 
- Nézzünk tv-t.- indultam az ajtó felé, de félúton megvilágosodtam.
Nem szabad kimennem mert lebuktatom a barátnőm. Akkor már csak a netezés maradt. Fintorogva vissza ültem az ágyba ölembe vettem a laptopot majd felnéztem twitterre. Ó, de cuki Elenor és Louis trendek. Ők igazán össze illenek. Bár még soha nem beszéltem a csajjal. De ami késik nem múlik. A szokásos ment rengeteg magyar Directioner írogat a fiúknak, hogy kövessék őket. Hát még engem sem követnek pedig ismernek. Mindegy. Ezt is elintézem egy váll megvonással és tovább lépek. De azért elég idegesítő, hogy Niall képes tojásokat követni. Mit írogathat ki egy tojás? Hogy helló most tojt ki Selly a tyúk?! Istenkém Niall te is megéred a pénzed. Hangos sóhajjal csuktam le a laptop tetejét majd kiterültem az ágyon. A plafont bámulva  elálmosodtam. Mikor már lehunytam a szemem kopogtattak az erkély ajtón. Jézusom Nessa erkélye ilyen híres? Jobb lesz, ha kinyitom. 
- Szia Ne... Dóri?- kerekedett el Niall szeme.
- Niall? Mit keresel itt?
- Én..én azt hitte, hogy ez Vanessa háza.
- Mert az is csak ő most nincs otthon.
- Mi, az hogy nincs otthon? Nem az, volt hogy szobafogságot kapott?
- Dehogynem, de Harry kiszöktette.
- Ó a kis Rómeó.
- Az. Te miért jöttél?
- Gondoltam szomorú mert fogságban van így hoztam neki pizzát.
- Sajnálom, de mint ahogy az imént mondtam nincs otthon.
- Értem akkor mond neki, hogy kerestem.
- Már mész is?
- Igen, de a pizza a tiéd lehet!- nyújtotta át a dobozt.
- Legalább az.
- Tessék?
- Ömm köszi a pizzát.
- Ugyan semmiség. Jó éjt.
- Neked is!- ezt már suttogva mondtam mert ő addigra leugrott a párkányról.
 Hhh nem tetszem nekik! Alig beszélünk. Most szívesebben lennék madár, hogy elrepüljek jó messzire. De míg ember vagyok ez nem lehetséges kivéve, ha nem repülővel repülök messzire. Hát akkor együk magunkat az ágy alá.
- Köszönetet mondok Niall Seggfej Horan-nek aki hozott pizzát és le se szar!- emeltem fel egy pizzaszeletet a magasba.
Vanessa szemszöge:
- Már csak tizennégy nap és viszlát Barcs!- rakta sütis villáját szája elé.
- Várod már?
- Részben igen mert újra a régi környezetemben leszek.
- Biztos honvágyad van.
- Csak este mikor lefekszem.
- Hát nekem hiányozni fogtok.- sóhajtottam.- De majd látlak titeket a tv-be. 
- Ott igen.
- Ezt úgy mondtad, mintha megszeretnéd szakítani velem, velünk a kapcsolatot!
Harry lehajtotta fejét jó sokáig a tányérát pásztázta. Szerintem összeszedte a gondolatit. 
- Nem szeretném, ha miattunk megváltoznátok. Már pedig így lenne, ha Londonból is tartanánk a kapcsolatot. Rengeteg rajongónk van és féltékenyek lenének, ha két ilyen szép lánnyal beszélnénk vagy bármiféle kapcsolatot létesítenénk veletek. Ti csak hétköznapi lányok vagytok nem akarom, hogy ez változzon mert így szeretlek téged, illetve titeket.
Bumm... bennem most tört ki egy képzeletbeli vulkán. Szóval, ha vissza mennek kitörölnek minket az emlékeikből. Akaratomon kívül ki csordult egy könnycseppem. Gyorsan lehajtottam a fejem, hogy ne vegye észre. De soha nem, voltam jó a könnyeim elrejtésében.
- Ne sírj kérlek!- állt fel majd mellém térdelt.
Erőltet mosolyra húztam a szám. A háttérben megszólalt Christina  Aguilera- tól a Hurt.
zene
- Szuper azt akarják, hogy megöljem magam?- nevettem fájdalmasan.
- Gyere táncolni?
- Szörnyű táncos vagyok. Különben is nincs kedvem a táncikáláshoz.
- Csak gyere!- húzott fel a székről.
A terem közepére álltunk átkarolta a derekam én pedig körbe fontam a nyakát. Homlokunkat egymáséra tettük. Zöld szeme csak úgy csillogott. Jobbra-balra dölöngéltünk soha nem éreztem magam így. Nem is tudom leírni  szomorú, voltam mert tudtam, hogy hamarosan elmegy és többet nem látom, viszont boldog hiszen megismerhettem ezt a fantasztikus embert. Fejemet a mellkasába préseltem ő megállt majd átölelt. Szememből csak úgy patakzott a könny.
 Vannak emberek, akik nem azért jöttek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet....