17. Magány

* 2 héttel később *
 - Müller Vanessa mit mondtam?- ordított valaki a fülembe.
- Mi van? Mármint miben segíthetek édesanyám?- váltottam hangnemet amint megláttam, hogy ki az örült ordítozó.
- Figyelj tudom, hogy hiányoznak azok a fiúk, de nem töltheted az egész napodat bent a szobádba.
- Csak a hétvégét töltöm otthon. Hétfőtől egészen péntekig dolgozom.
- Már fél kettő is elmúlt, de te még mindig pizsiben vagy. Öltözz fel és menj sétálni tisztísd ki a fejed. Már két hete elmentek hidd el ők tovább élik az életüket. Tedd te is így!- simogatta végig az arcom majd kiment.
Talán igaza van. Elég időt töltöttem avval, hogy szomorkodtam. Minden nap a twittert lesem netán valamelyikőjük szeretné felvenni velem a kapcsolatot. De nem. A szokásos kerék vágás én követem őket ők pedig nem. Fáj, hiszen azt hittem, hogy barátok vagyunk. Nincs kivel lennem. Dóri is kivonta magát a forgalomból. Magyarán elment nyaralni méghozzá Ausztráliába. Hát nem szuper? Várnom kell még egy hetet, hogy láthassam. Addig én meghalok az unalomtól. A legviccesebb az, hogy most a legjobb társaságom az nem más mint az öcsém. Bizony ez alatt a néhány hét alatt békét kötöttünk. Örülök ennek mert csak vele tudok normálisan beszélgetni. Nekem is el kéne mennem valahova. Valahova messze. Megkérdem majd anyut, hogy nem mehetnék-e el valamelyik rokonunkhoz. De előbb felöltözöm. Nem kutakodtam sokáig egy egyszerű farmer shortott húztam fel hozzá rózsaszín szürke csíkos tríkot és a hozzá illő rózsaszín Vans cipőt választottam. Néhány kiegészítő és már készen is voltam:

- Lehet egy kérdésem hozzád?- léptem be a konyhába.
- Hát persze kicsim.- mosolygott kedvesen anya.
- Nem mehetnék el valahova nyaralni?
- Felhívok néhány rokont és majd meglátjuk.
- Rendben köszönöm. Megyek kicsit sétálni.- intettem majd elhagytam a házat.

Remélem sikerülni fog anyunak elérni valamelyik hozzátartozónkat. Jó lenni kiszabadulni innen egy kicsit. Nehéz most ebben a városban lennem. Eddig sem szerettem, de most főkébb. Már vagy két hete kerülöm azt a házat ahol a fiúk laktak mialatt itt, voltak. Olyan érzésem van, mintha kiszakítottak, volna belőlem egy kis darabot. Szoktam nézni Harry twittjeit persze a többiekéit is, de főleg a göndörkéjét tartom figyelemmel. Egy szóval nem említette meg Barcsot nem, hogy azt még minket sem. Jó ezt tudtuk, hiszen előre meg mondták, hogy megszakad köztünk a kapcsolat. Ahhoz, hogy le tudjam zárni ezt a szakaszt elkell mennem abba a házba. Befordultam abba az utcába. Lassan mentem vissza gondoltam mindenre. Harryvel gyakran sétálgattunk erre. A fák lombjai beárnyékolják az utcát szóval még nap sütésben is sötét. Barátságos kis utca. Nincs sok pont tökéletes egy híres banda számára.

- Istenem!- vettem egy mély lélegzettet mikor megérkeztem a házhoz.

Most látom csak milyen kicsi eddig sokkal nagyobbnak látszott. A lábaim elindultak, de az ajtónál megakadtak. Zárva. De én be akarok menni! Oldalra pillantottam majd megvilágosodtam. Gondolom a fiúk mielőtt elmentek, volna nyitva felejtették az ablakot. Nos, ezt én ki fogom használni. Bemászom rajta. Így is tettem nem, volt nehéz hiszen a teraszon egy pad segítette a dolgom. Igen pont erre számítottam. Üres a ház. Üres a szívem. Körülöttem minden üres. Bár soha ne találkoztam, volna velük! Akkor nem érezném azt amit érzek. Leírhatatlan. Most még nehezebb, főleg, hogy Dóri is elment. Az nyugtat, hogy őt még láthatom. Bementem a nappaliba csak a kanapé, volt ott bent. Leültem oda a lábam felhúztam majd a térdembe temettem a fejem.

_____.:*:._____

- Kelj már fel!- lökdösött valaki.

- Harry mit keresel itt?- néztem rá könnyes szemmel.

- Mi bajod van?

- Most már semmi.- öleltem át.

- Srácok gyertek azt hiszem Nessa megbolondult.- kiáltotta el magát.

Srácok? Itt vannak a többiek is? Hamar megkaptam a választ. Nevetés közepette bejöttek a fiúk. Ami a legfurább, hogy Dóri is köztük, volt és Niall kezét markolászta.

- Sziasztok!- ugrottam hozzájuk.- El se tudjátok képzelni, hogy mennyire hiányoztatok!

Nem válaszoltak semmit csak nevettek. Megfordultam és az utcán találtam magam. Ez az a nap mikor először találkoztunk. Kívülről láttam magam. Láttam ahogyan kijövök a pizzázóból. Ahogyan elbotlok egy kavicsban majd szitkozódok. És hirtelen előbukkant öt titokzatos alak. Énekelve dülöngélve. Ők azok. Szívem össze szorúlt. Emlékszem mire gondoltam akkor. Egyetlen célom az volt, hogy feltűnés nélkül elmenjek mellettük. De nem sikerült.

- Héhé kicsi lány hova-hova?- fogta meg a derekam Harry.

- Eressz el különben sikítok!

  Elmosolyodtam. Így, hogy kívül állóként nézem ahogyan harcolok Harry ellen viccesnek látszik. Itt még kapálózok azért, hogy engedjen el most pedig pedáloznék, hogy újra a karjaiba tartson. Hát nem hülyeség?

- Mit nézel?- bökte meg valaki a vállam.

- Te...te...- akadozott a hangom.

- Harry Styles! De ezt te is tudod. Kelj fel és nézd meg a twittered!- kacsintott majd elment.

- Hö? Ezt hogy értsem?

 Nagy csattanásra ébredtem fel. 

Felugrottam a kanapéról és egyből az ablakhoz siettem. A kukás autó szágúldozzott a házak előtt. Én kis makacs azt hittem, hogy vissza jöttek a fiúk. Furcsa egy álom, volt. Ideje lesz haza mennem.

_____.:*:._____

- Anyu meg jöttem!- ordítottam amint be értem.
- Szia remek hírem van!
- Oh mégis mi?
- Gyere a konyhába és elmondom!
Kíváncsian a konyhába mentem. 
- Na? Megnyertük az ötös lottót?- szólaltam meg egyből ahogyan beértem.
- Jó is lenne. De sajnos nem.
- Franc pedig már tervezgettem.- nevettem.
- Beszéltem Elvira anyukájával és megengedték, hogy hozzájuk menj egy hétre!
- Úú de jó!- ugrándoztam.- De ki az az Elvira?
- A másod unoka testvéred.
- Hol laknak?
- Balatonlellén. Gyönyörű az a hely.
- Ha te mondod akkor biztos. Fel megyek a szobámba.
- Menj csak!
 Örülők, hogy elmehetek. De nem tudok másra gondolni csak az álmomra. Furcsa érzésem van. Ahogyan felértem kezembe vettem a laptopom majd fel mentem twitterre.
Rengeteg Directionert követek, hiszen én is az vagyok így csak természetes. Amint betöltött az oldal egyből Dóri csicsergéseit véltem felfedezni. Úgy látszik nagyon tetszik neki Ausztrália. A követőim számán akadt meg a szemem.
- 100 új követő?! Oké mit tettem?- gondolkoztam hangosan.
 Aztán minden világossá vált. Ahogyan lejebb görgettem meg láttam azt amit mindvégig szerettem, volna: