19. Utazás

- Jézusom ez most komoly?- sikongatott Dóri.
- Bizony.- nevetett Josh.- Miattatok jöttünk vissza.
- Hallod ezt Nessa? Megyünk Londonba!
Nem válaszoltam csak előre néztem. Pislogni se pislogtam. Talán még a szám is nyitva maradt. Könyörgöm ne állítson be hozzánk két hapsi és csak úgy dobja oda a lehetőséget. Tudom, hogy most hülyének néztek, hiszen nem minden napi lehetőség Londonba utazni. És igen álmodoztam arról, hogy majd el jutok oda és találkozok a fiúkkal. De nem így! Mikor a szobámban az ágyamon a plafont bámultam úgy pörgettem le az esemény, hogy saját erőmből megyek oda. Majd mikor oda értem neki megyek Harrynek aki rám borítja a kávéját. Szóba elegyedünk meghív az egyik házibulijába- mert ugye ő pont az érkezésem utáni napon bulit rendez.- én pedig lányos zavaromban elfogadom a meghívást. Sok fanfictiont olvastam nem tagadom. Mi van akkor, ha ez életem lehetősége? Megtalálhatom a szerelmet.
- Föld hívja Vanessát!- kiabált a fülembe Josh.
- Öhmm.. mit mondtál?- ráztam meg a fejem.
- Szeretnék néhány dolgot közölni veletek.- szólt hivatalosan Paul majd a nappali közepére állt.
 Én és Dóri mint a ma született bárány ültünk le a fekete bőr kanapéra.
- Ahhoz, hogy velünk jöhessetek néhány dolgot el kell látnotok! Tényleg csak apró cseprő dolgok mégis fontosak lesznek abban a három hónapban. Figyeljetek következnek az elvárásaink. Első szabály: Az alatt az idő alatt míg kint vagytok a gyámságotokat át veszem így én leszek hivatalosan a nevelő apátok. Második szabály: Tőlem kell engedélyt kérni, ha esetleg elszeretnétek menni a fővárosból az nem érdekel, hogy ha a városban császkáltok mert az a közelemben van. Harmadik szabály: A fiúkkal fogtok egy háztartásban lakni nem szeretném, ha az egyik lókötő szobájába kötne ki bármelyikőtök is. Negyedik szabály: Jó ez nem lesz kötelező, de szeretném jobban mondva szeretnénk, ha főznétek ránk olykor-olykor. Ötödik szabály: Szeretném, ha munka mellett jutna idő rám is. Mert elvégre néhány hónap erejéig az apátok leszek még, ha nem is az igazi.
- Mindent értek!- állt fel mellőlem Dóri.
- Én nem igazán.- jelentkeztem.- Dolgozni fogunk? Mégis hol?
- Köszönöm kérdésed.- borzolta össze a hajam Paul.- Nem henyélni jöttök Londonba, hanem dolgozni. Két üres hely van a fiúk körül. Ezeket fogjátok ti betölteni. Dóri te háttértáncos leszel minden fellépésen.
- Azta mindig erre vágytam. Anya híres táncos leszek.- toporzékolt.
Hát személy szerint csak imádkozni tudtam, hogy ne kapjak olyan melót amit nem tudok elvégezni. Örülök, hogy Dóri kapta a táncolós részt mert nekem két bal lábam van. Egyszer anya beíratott egy tánciskolába két napig voltam a lelkes diákjuk. Sokáig bírtam mi?
- Nessa te Lounak (fiúk sminkese és baby lux anyukája) fogsz segíteni. Kikel sminkelned a srácokat, a táncosokat na meg persze a ruhájukat is neked kell intézni.
Pafff... Én aki saját magát is alig tudja kicicomázni majd a többi embert fogom színpadra dekorálni. Minek néznek engem? 
- Nekem ez nem fog menni!- hajtottam le a fejem.- Béna vagyok.
- Nyugi ott lesz Lou majd segít.
- Nessa ne csináld már tök jó  móka lesz. Hallottad segíteni fognak.- simította meg a karom Josh.
- Pontosan.- lépett hozzám Dóri.- Ha meg Lou nem segít majd Baby Lux megteszi.
Mosolyra húztam a szám.  Elképzeltem ahogyan Lux púderezi Harryt. Abból jó nem sülne ki az már biztos. Felálltam a kanapéról majd a lépcsőhöz mentem.
- Most meg hova mész?
- Pakolni!

________.:*:.________

* Másnap reggel *

- Nessa, Nessa ébredj!- ugrált az ágyamon Lili.

- Hány óra?- dörzsöltem a szemem.

- Pont annyi, hogy időben el tudj készülni.- csörtetett be apa az ajtón.

 Felültem az ágyban majd végig néztem a szobámon. Ezt a helyiséget három hónapig nem is fogom látni. Ahogyan az ugráló húgomat na meg persze a csajozós öcsémet. Anyukám aggodalmas arcát apám félre beszélését sem fogom látni/hallani. Szomorú... lenne, ha nem örülnék annyira. Kiszálltam az ágyból majd lefutottam a nappaliba.

- Köszönöm kislányom nem kell segíteni!- kiabált utánam apu.

Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna berontottam a konyhába.
- Reggelt.- pusziltam meg anyut.
- Ülj le beszélni akarok veled!
- Okééé...- húztam el az "é"-t úgy huppant le a székre.
- Figyelj tudom, hogy most Holiday van oda bent.- kopogtatta meg a fejem.
- Igen, de szerintem ez most természetes.
- Elmesélek neked valamit.- ült velem szembe.- Apáddal 25 éve ismerjük egymást. Ennyi idő alatt sem tudtam belőle kiszeretni. Pedig az elején minden katasztrófa, volt. Tudod hol találkoztunk?
- Abban a szórakozóhelyen, hogy is hívják? Megvan.- csettintettem.- La Garden.
- Pontosan. 1987 nyarán történt én és néhány barátnőm szórakozni szerettünk, volna így betértünk abba a bárba. Egyből kiszúrtam az apádat. Nem, volt nehéz hiszen minden nő körülötte legyeskedett. Én egyből beleszerettem ezért mondogatom mai napig, hogy igen is van szerelem első látásra. Ám ő fittyet sem vetett rám. Elvolt a saját kis társaságában. De én ezt nem hagytam annyiban közelebb mentem hozzá majd hívogatóan táncolni kezdtem. Azt hittem, hogy bejövök neki, de pár napra rá minden kiderült. Ő itt nyaralt és nem akart komoly kapcsolatot így bekerültem a baráti zónába. Mikor elment sokat sírtam anyukám azzal vigasztalt, hogy rengeteg férfi van az óceánba majd csak kifogok egyet. Nem tudom mennyi idő telt el, de kaptam tőle egy levelet amiben szerelmet vall. Abban a hónapban összejöttünk ő ide költözött és megszületettek ti. Azért meséltem el ezt neked mert pont ugyan olyan a helyzet veled és azzal a Harry gyerekkel.
- Hát nem egészen.
- Dehogynem. Csak annyi a különbség, hogy te mész oda nem pedig ő ide. Meggyőződésem, hogy ti ketten sokkal többek vagytok, mint szimpla barátok.
- Anya kérlek... ne feszegessük ezt a témát!
- Fogadj meg egy tanácsot. Mindig légy hű magadhoz. Akármi is lesz ne ad ki magad másnak! Legyél az a Müller Vanessa aki mindig is, voltál.- sírta el magát.
 Gondolhatjátok nekem sem kellet több én is könnyezni kezdtem átöleltem anyut, de ezt szokásosan megzavarták. Dóri érkezett meg 4 hatalmas bőrönddel és 3 kicsivel. 

Kicsit szégyenkezve hoztam le a szobámból a sajátom hiszen én csak kettőt viszek. Nem baj majd Londonból többel jövök haza. Kicsivel Dóri érkezése után Paulék is megjöttek. Apa bepakolta a cuccokat a kocsi csomagtartójába. Majd könnyes búcsút vett tőlem.
* 2 órával később *
- Elzsibbadt a fenekem.- szállt ki a kocsiból Dóri.
- Nekem is.
- Ki kell bírnotok még két órát a repülőn.- állt mellénk Josh.
Kintről nézve a repülőtér kicsinek látszott, de ahogy beértünk a terminálba tudomásul vettük, hogy a látszat csalt. Volt még néhány percünk indulásig így beültünk az ottani kis kávézóba. Rosszul voltam émelyegtem minden bajom, volt. Nem is csodálkoztam hiszen rettegtem a repülőtől. Rendesen be, voltam tojva. Hasam görcsbe rándult.
- Kérem Londonba tartó utasainkat kezdjék meg a beszállást.- hangos bemondón egy érces női hang szólalt meg.
 Azt hiszem ez tett be nálam. Felálltam majd elindultam.
- Nessa hova mész?- kiabált utánam Josh.
- A mosdóba.... hányni!- válaszoltam majd futni kezdtem.
Dóri szemszöge:
- Hányni?- kerekedet el Paul szeme.
- Ő tényleg.- csaptam a homlokomra.- Vanessa fél a magasban. Ezért nem jött velem Ausztráliába. Kétlem, hogy bárki feltudná rakni a gépre.
- Josh gyere velem van egy ötletem.- pattant fel Paul.- Itt várj mindjárt jövünk.
- Oké, de siessetek!
 Remélem valami hasznos ötlete támadt nem lenne jó, ha Nessa félelme akadályozná a Londonba jutásunkat. Különben is két órás az út annyit csak ki bír. Utána már csak jól kell éreznie magát. Amúgy szerintem kettőnk közül ő kapta a legjobb állást. Minden fellépésnél láthatja a fiúkat félmeztelenül... hát nem szuper? De az! Azért én sem jártam rosszul.Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonom lefényképeztem a terminált és posztoltam twitterre:

 @Doriszmá: Reszkess LONDON jövünk x

- Dóri én képtelen vagyok felülni arra az ízére.- jött vissza Nessa kisírt szemekkel.

- Ne mondj ilyeneket!- öleltem meg.

- Nessa ezt idd meg.- érkezett meg Josh és Paul.

- De ez alkohol. Nem vagyok még nagykorú!

- Nem tudja meg senki. Gyerünk!- adta kezébe Paul.

Szemem elkerekedett. Ezek most tényleg szeszes itallal próbálják oldani Nessa félelmét?! Szép három hónap elé nézzünk. A nevelőapánk már az első pillanatban leitatja az egyik nevelőlányát. Ha szüleink ezt megtudnák biztos nem engednének el minket. Nessa mély levegőt vett majd lehúzta az 1 literes üveg felét. 

- Nem is rossz sőt fincsi!- nevetett.

- Mondd ugye ez a lány még soha nem ivott?- súgta a fülembe Josh.

- Ennyire látszik?

- Nézz csak rá egy kortytól berúgott.

  Nevetnem kellet alig ivott, de már sokkal feldobottabb.

- Csipet csapat indulás!- parancsolt ránk Josh.

- Vár... várjatok még inni szeretnék!- jelentette be énekelve Nessa.

- Majd a repülőn kapsz.- emelte fel Paul.

Jó is tette mert képtelenség, hogy a saját lábán eljutott, volna az ellenőrző kapuig. Igen azt hiszem többet nem kap semmiféle alkohol tartalmú italt. Már éppen a repülő lépcsőjén mentünk fel mikor Nessa leszólított egy nőt:

- Maga terhes? Vagy csak ilyen dagadt?- kezdett el röhögni.

Paul, hogy mentse a helyzetet azt a magyarázatot adta a nőnek, hogy Vannessának elment az esze és Londonba kell vinnünk a dili házba. A legjobb, hogy az én barátnőm nem is cáfolta meg sőt tett még rá egy lapáttal. Elkezdte énekelni a boldog szülinapot nem másnak mint a Mikulásnak. 

- Hosszú útnak nézzünk elébe.- sóhajtott Josh a mellettem lévő széken.

 Nem kellet sokat vágni a gép emelkedni kezdett. Másodpercek alatt a felhők fölött voltunk. Már csak két óra és ismét VELÜK lehetünk....