34. We are together

 Mindenem remegett. Sokkal jobb volt, mint ahogyan elképzeltem. Az első pár másodpercben mindketten elég félénkek voltunk, de utána feloldottunk. Már – már olyan érzésem volt, mintha minden nap ezt csinálnák. Határozottan közelebb húzott magához (pedig így se voltunk távol egymástól). A derekamba mélyesztette az ujjait ezzel egyidejűleg körbe fontam a nyakát a kezeimmel.
- Khmm … Nem akarok zavarni, de Harry hiányolnak a rajongók! - Paul zavarodott hangja ütötte meg a fülem.
Belemosolyogtam a csókunkba, de egyáltalán nem akartam elengedni.
- Ugye megvársz? - suttogta.
- Aham.
- Sietek! - egy cuppanós csók után visszament a többiekhez.
Paul arcára volt írva a döbbenet, de nem tette szóvá csupán biccentett majd követte Harryt. Az én Harrymet. Ha azt mondanák, hogy ideje meghalnom mosolyogva tenném … na jó ez nem éppen igaz. Túl fiatal vagyok a halálhoz. Végre elmondtam! Hála annak a szörnyű álomnak. Leültem a hátam mögötti székre. A ruhám teljesen rám tapadt. A lábamat kezdtem tanulmányozni, ha most nálam lenne a telefonom sikongatva közölném a legjobb barátnőmmel a híreket. Már hallom, amint mondja: „ Már itt volt az ideje, kislány!”. És vajon apu, hogy fogadná a hírt? Na és anya? Még a hideg is kirázott a gondolattól. A rajongók, akik odakint abban a tudatban vannak, hogy két fiú szabad akkor el kell, hogy rontsam a kedvüket.
- Hellóka! - ordított Niall mikor belépett. - Gyere a papához!
Felvontam a szemöldököm, de azért felkeltem és átöleltem.
- Oké, ez rossz ötlet volt. Mond csak hallottál már az esernyőről? - kérdezte, mivel a vizes ruhámtól az övéi nedvessé vált az ölelés miatt.
Megvontam a vállam. Hülye kérdésekre nem óhajtok válaszolni főleg most. Zayn az Up all night - ot énekelve lépdelt be mikor meglátott megragadta a derekam és körbe keringőztünk a szobában. Nevettem a saját tánctudásomon még mindig azt mondom, rettentő nagy szerencse, hogy Dóri kapta a táncos részt nem pedig én.
- Hiányoztunk, mi? - szólalt meg végül.
- Hát ennyire látszik? Többiek?
- Liam és Louis azon munkálkodnak, hogy kiszabadítsák Harryt a lánytömegből. Horan és én szerencsések voltunk, de ő … nem! - vihogott.
- Éhes vagyok, ti nem? - kérdezte Niall.
Mindketten nemlegesen ingattuk a fejünket. Bár be kell, hogy valljam ma még nem ettem semmit, de úgy látszik, hogy a boldogság laktató! Még mindig egy kicsit hitetlen vagyok. Legalább ezerszer megcsíptem magam hátha ismét csak álmodom, de nem! Teljesen éber és boldog vagyok. Vagyis hát a boldogságomon van egy kis folt … Taylor. El se tudom képzelni, hogyan fogjuk tálalni ezt az egészet. Én személy szerint egy dalban mondanám el, de nincs érzékem az zenéhez (se).
- Öcsém, ez nem volt pite mi? - nevetetve jött be Liam.
- Azt hittem, hogy ott hagyom a fogam. - fújta ki a levegőt Louis.
- Vanessa, mi járatban? - mosolygott meglepetten Liam.
- Én is örülök, hogy látlak! - fintorodtam el.
Liam megbánóan felmordult és szorosan magához ölelt. Akkor most már Harrynek is be kell jönnie és nem is tévedtem.
- Bocsi, tiszta őrültek háza! - mosolygott majd apró csókot lehelt a számra.
- Héhéhéhéh! - kiáltott fel a társaság.
- Most mi van? - kuncogott Harry.
- Ó, hát semmi. - legyintett Louis. - Elvégre minden napos dolog, hogy két barát smáról.
- Szerintem is minden napos úgyhogy Nessa pattanj, kérek én is egy csókot! - Zayn arcán kaján vigyor jelent meg.
- Takarék, Malik! - szólt rá Harry. - Ő, az enyém, mint ahogy ti is láthattátok, vagy bemutassam még egyszer? - meg se várta a válaszokat hátra döntött és megcsókolt.
A fiúk éljeneztek. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Még soha nem csókolóztam közönség előtt, sőt még eddig nem is csókolóztam. De tetszett, nagyon is!
- Oké, vettük az adást! - szólt szigorúan Paul. - Van egy két megbeszélni valóm veletek.
Zavartan szét rebbentünk és leültünk egy - egy székre.
- Örülök nektek srácok! - fogott bele. - De Harry, ne feledkezz meg kérlek Taylorról sem aki elvileg a barátnőd! Mi lesz vele?
Most mi van? Paul ellenem vagy mellettem van? Ki a bű bánatot érdekel az a csaj? Jó, be kell valljam, hogy engem. Harry akadozva kifújta a levegőt.
- Nem tom’. - vonta meg a vállát.
- Én igen. - csapta össze a kezét egy idegen férfi. Eddig észre sem vettem, hogy rajtunk ő is itt van. - Elnézést, hogy nem mutatkoztam be. Anthony Torres vagyok a srácok menedzsere és egyben a második apjuk, ha lehet így fogalmazni! - nyújtotta felém a kezét.
- Én inkább a harmadiknak mondanám! – dörmögte Paul a bajsza alatt.
- Nyilván, te vagy Vanessa az ifjú magyar virgonc kislány! - folytatta bájosan Anthony, bár lehetett hallani a hangján a gúnyt.
Virgonc kislány? Ez a férfi nem százas. Anyu szerint ne ítéljek túl elhamarkodottan, de az Isten szerelmére ez a fickó virgoncnak nevezett. Ő, ezt hogyan állapította meg rólam? Talán a homlokomra van írva? Mindenestre vissza vigyorogtam és bólintottam.
- Örülök, hogy személyesen is találkoztunk! Fiúk sipirc innen ki csak Harry és ez az édes lány maradjon idebent!
A fiúk kelletlenül, de kiszállingóztak kivéve Pault.
- Öhm … ez rád is tartozik Paul! - mutatott rá a menedzser.
- Én nem megyek ki!
- Hé! Harry biztonságban van.
- Én Nessa miatt aggódom. Ő, most a fogadott lányom tehát, mint az apja itt maradok és ügyelek arra, hogy ne gázolj bele a lelki világába.
- Ugyan, Paul kedves barátom én soha nem bántottam senkit vagy mégis?
- Anthony, egyet jegyez meg, mi nem vagyunk barátok és nem is leszünk azok! Itt maradok és kész. Persze, ha csak Vanessának nincs ellenvetése.
Mosolyogtam és nem legesen megráztam a fejét. Paul arcán látszott, hogy ezt várta letelepedett mellém. Harry megragadta a kezem összekulcsolta az ujjainkat, mintha attól félne, hogy elragadnak tőle.
- Srácok szépek vagytok így együtt, de őszintén! - kezdte a hízelgést. - De van egy bibi! Harry neked szerződésed van. Ugye rémlik!
- Igen, tudom. De … nem tehetem, ezt Taylorral ő abban a hitben van, hogy szeretem.
- Mert jól játszod a szereped. Figyelj, azzal, hogy ezzel a szőke cicával mutatkozol hatalmas hírnevet szerzel magadnak, na meg persze a bandának is. Nem szegheted meg a megállapodásunkat! Legalább két hónapot együtt kell, hogy legyetek!
- Értem én Anthony, de nem megy én Nessát szeretem.
- Ó, édes fiam nem kell szakítanotok. - legyintett. - Csak titokban kell tartanotok a kapcsolatokat a világ és Taylor elől. Most mennem kell, képzeld csak, lehet, hogy le tudok beszélni egy interjút Alannel így ott kihirdetheted, hogy mennyire boldog vagy Miss Sosem alszom inkább zenét írokkal! - saját „viccén” nevetve kiment.
Ennyit a felhőtlen boldogságról. De most komolyan egyszer, de tényleg legalább egyszer legyen egy olyan napom ahol csak is kizárólag jó dolgok történnek velem és ne kelljen attól félnem, hogy bármikor becsap a ménkű. Paul a fejét rázta és megállás nélkül mondta a magáét.
- Én mindig megmondtam, te gyerek ez az Anthony nagyon rafinált egy alak!
- Tudom, de nem rúghatjuk ki! - sóhajtott, Harry.
- Miért is nem?
- Szerződésünk van vele különben is túl sokat tud rólunk, még a végén elered a nyelve!
- És akkor most mi lesz veletek?
Harry olyan erősen szorította a kezem, hogy az ujjbegyeimben löktetett a vérem. Igaz nem éppen így képzeltem el ezt a napot, de még így is boldog voltam. Együtt vagyok azzal, akit szeretek és ez a fontos.
- Én szeretnék veled maradni. - fordult felém. - De persze megértem, hogy neked ilyen feltételek mellett nem kellek!
- Meg se fordult a fejembe, hogy esetleg szakítsak veled. Egy azért, mert még nem is vagyunk rendesen együtt másrészt egy órája vallottam be, hogy szeretlek. Hallottad mit mondott a menedzsered, csak titkolóznunk kell és az eddig is ment, hiszen a kutya sem tudja, hogy mi egyáltalán barátok vagyunk, vagyis most már egy pár!
Harry elmosolyodott és arcon puszilt. Paul valami olyasmit mondott, hogy megnézi a többieket, de tudtam, hogy csak magunkra akart hagyni minket. Megegyeztünk, hogy egy ideig nem megyünk innen ki, hisz sok mindent meg kell beszélnünk.
- Én abban a hitben voltam, hogy hidegen hagylak! - húzta elém a székét így egymással szemben ültünk.
- Tényleg? Pedig néha hiszti rohamot kaptam, ha Emmáról beszéltél nekem.
- Féltékeny voltál rá?
- Nem is kicsit!
- Én Zaynre voltam halálosan irigy.
- Zaynre?
- Mindig olyan kedves vagy vele. Az ölébe ülsz, nevetgélsz, ha vele vagy.
Elnevettem magam. Elmagyaráztam neki, hogy Zaynt úgy szeretem, mint egy testvért. Egy kis idő múltán Paul dugta be a fejét az ajtón közölni szerette volna velünk, hogy indulunk haza. Mikor a kocsikhoz értünk Paul félre hívott minket Harryvel. Kezd elegem lenni ezekből a félre hívogatós megbeszélésből.
- Csak, hogy tudjátok áldásomat adom a kapcsolatotokra, de Nessa te még kislány vagy nem aludhatsz Harryvel. Harry, te meg nem szökhetsz be hozzá.
- De, hát már aludtunk együtt. - sopánkodott Harry.
- De akkor még nem voltatok smár pajtások.
Harry szabadkozni szeretett volna, de én elhúztam onnan.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki! - kacsintottam.
~?~?~?~
- És akkor most ti együtt vagytok! - visított a barátnőm.
Legalább már ezerszer elmagyaráztam neki, de nem képes felfogni. Még fürdés közben sem hagy békén.
- Igen és, ha két perc múlva is megkérdezed, akkor is együtt leszünk, de most hadd fürödjek nyugodtan.
- Oké, oké csak annyira örülök nektek. - mosolygott majd kiment.
Kifújtam a levegőt és hátra dőltem a kádban. Paul komolyan gondolta az együtt alvási tilalmat ugyanis Harry szobájába költözött. Szerintem, ha Harry nagyon át akar, majd jönni megtalálja az alkalmat rá. Mikor végeztem mindennel kinyitottam az ajtót. Az ijedtségtől felsikoltottam. Harry az ajtófélfának támaszkodva várt rám. Elkapta a derekam és közelebb húzott magához.
- Pontban éjfélkor várlak a nappaliban. Elmegyünk a törzshelyünkre! - megpuszilta az orrom hegyét és lefutott a lépcsőn.
Nem is tudtam, hogy nekünk van törzs helyünk. Mosolyogva megvontam a vállam és elvonultam a szobámba. Még csak kilenc óra volt. Úgy gondoltam, hogy felveszek egy lenge egész ruhát és abban lefekszem aludni. Semmi kedvem pizsiben mászkálni az utcán még, ha egy lélek sem lesz majd kint. Feltettem a telefonom a riasztóra és álomra hajtottam a fejem.
Kipihenten kapcsoltam ki a telefont. Felvettem a balerina cipőmet és rohantam a nappaliba. Harry is utcai ruhában volt.
- Nyomás! - megragadta a kezem és kihúzott a házból.
Egész úton nevettünk. Harry elcsépelt vicceket mesélt, de én jót nevettem rajtuk. Hát még akkor, amikor megtudtam, hogy mi a törzs helyünk.
- Imádok éjnek éjjelén hintázni. - indokolta meg majd egy jó nagyot lökött magán.
- Fura vagy!
- Ezért szeretsz!
- Ezért is! - helyettesítem ki.
- Képzeld mikor kicsi voltam, áttudtam pördülni a hintámmal.
- Most meg ne próbáld!
- Miért ne? - kérdezte, de ezzel egyidejűleg magasabbra csapta a lábait.
- Harry, túl nehéz vagy, ha valami bajod esik nem tudlak a kórházig cipelni.
Úgy tett mintha nem is hallana. Minden szempillanatok alatt történt már csak azt láttam, hogy átfordul és a végén kiugrik. Lent feküdt a földön, mint az őrült úgy szálltam le a hintáról és futottam hozzá. Be volt csukva a szeme. Letérdeltem hozzá.
- Harry, Harry! - rázogattam, de nem reagált. - Az isten szerelmére.
Már a sírás határán voltam. Amikor:
- Áááá! - Harry felült és majdnem megszakadt a nevetéstől.
- Ez nem vicces!
- Sajnálom.
- Dehogy sajnálod! - ütöttem meg a vállát.
- Azért, hogy bizonyítsam hoztam neked valamit.
Egy kicsit felemelkedett a talajtól kivett egy fekete kis zacskót a farzsebéből és visszaereszkedett. Odaadta. Egy hintázó lányt ábrázoló nyaklánc volt benne.
- Mikor megláttam ezt a kirakatban egyből, te jutottál az eszembe. Tetszik?
- Nagyon. Köszönöm. - pusziltam arcon.
Mikor elakartam húzódni elkapta az állam és mélyen a szemembe nézett.
- Ennek azért ára van.
- Azt akarod, hogy kifizessem?
Hisztérikusan felnevetett.
- Nem, butus. Én erre gondoltam. - az orrunk súrolták egymást. - Szeretlek! ….